Goethe, [Johann Wolfgang von]: Werther par Goethe. Traduction nouvelle par Pierre Leroux, accompagnée d'une préface par George Sand. Dix eaux-fortes par Tony Johannot. Paris, [1845]. J. Hetzel et Cie. (Typographie de Prevot et Drouars, Saint-Denis). 1 t. (címkép) + LIV + [4] + 196 + [2] p. + 9 t. (hártyapapírral védett rézmetszetű illusztrációk). Johann Wolfgang von Goethe (1749-1832) szentimentális levélregénye, a Werther eredeti nyelven először 1774-ben jelent meg. A korhangulatot pontosan eltaláló, tabudöntögető regény óriási sikernek bizonyult, öltözködésben, modorban, társasági konvenciókban valóságos Werther-láz alakult ki, melynek nyomán hamar megindult az irodalmi utánzatok és fordítások sora. Francia nyelven 1776-ban debütált, újrafordított Werther-kiadásunk az ötödik-hatodik francia változatnak számít. Fordítója Pierre Leroux (1797-1871) filozófus, társadalomelméleti író, a mű tíz rézmetszetét Tony Johannot francia illusztrátor készítette. Az első előzéken katalóguscédula, az előzékeken kisebb foltosság. Díszesen aranyozott, álbordás gerincű korabeli félmaroquin kötésben, aranyozott festésű lapszélekkel. Szép példány.
Maistre, Joseph de: Les soirées de Saint-Pétersbourg, et Entretiens sur le gouvernement temporel de la Providence: suvuis d'un Traité sur les sacrifices. Tome I-II. Seconde édition. [Teljes munka két kötetben.] Lyon, 1831. Chez Rusand et Compagnie (Imprimerie de Rusand). XX + 17-471 + [1] p.; [4] + 429 + [1] p. Joseph-Marie de Maistre (1753-1821) francia politikai gondolkodó, a modern konzervativizmus egyik alapító atyja, a francia felvilágosodás és forradalom szigorú kritikusa, a társadalmi kohézió jelenségének egyik első felismerője. A francia-olasz családba született politikai teoretikus a forradalom idején elmenekült franciaországi birtokairól, a jakobinus terrort és népirtást értelemszerűen negatívan értékelte, későbbi műveiben a terror műfogásait a túlhajtott racionalizmus és felvilágosodás logikus következményeként értékelte. Az emigránsként a szárd-piemonti királyság szenátorává emelt de Maistre 1802-től a királyság szentpétervári követeként dolgozott. Filozófiai dialógusként megírt műve, 'Les soirées de Saint-Pétersbourg' című értekezése a teodícea kérdését tárgyalja, vagyis azt a kérdést, hogy milyen szerepet tölthet be a rossz és a szenvedés az isteni tervként felfogott emberi történetben. Jóllehet liberális kritikusai olykor egészen sötét portrét rajzoltak róla (némelyikük egészen odáig megy, hogy "az oltár, a trón és a hóhér szövetsége" propagálójának tartja de Maistre-t), stílusának eleganciáját és érvelésének világosságát viszont ők is elismerték, a társadalmi kohézióról írt gondolatai pedig nem csupán a későbbi konzervatív szerzőket, hanem az utópista szocialistákat is megihlették. A mű első kiadása a szerző halálának évében, 1821-ben jelent meg, magyar fordítására egészen 2021-ig kellett várni. Az oldalakon halvány foxing, az első kötet előzékén régi tulajdonosi könyvjegy, az első kötet belívének első íve hiányzik példányunkból. Poss.: A freiburgi jezsuita konvent könyvtára. Egységes, díszesen aranyozott gerincű korabeli bőrkötésben, az aranyozott címfeliratok a gerinc vörös és zöld címkéin, márványmintás festésű lapszélekkel. Dekoratív, szép példány.
S. Pataki Kalendáriom Krisztus Urunk születése után az 1839-diki 365 Napokból álló közönséges esztendőre. A két magyar haza használására, a Nap, Hold nevezetesebb állásaival, az időváltozások feljegyzésével, a mennyire azokhoz az újabb tapasztalások szerint a Hold állásaiból hozzá vetni lehet, a Sidó Kalendáriommal, és több toldalékokkal. Sárospatak, 1839, Nádaskay András. Kiadói papírborítóval + hozzákötve. A Tiszamelléki helv .hitvallású egyházkerület névkönyve naptárral 1848-diki szőkő évre. (112) p. Eredeti papírborítóval + hozzákötve: A Tiszáninneni Evangyéliomi reformált egyházkerület névkönyve 1861. Sárospatak, Jager Károly. 31 p. Aranyozott félvászon kötésben
Márton Jó[z]sef: Német - magyar és magyar - német lexicon, vagy is szókönyv. Készítette: - -. Első rész: Magyarul és németül. Béts, 1807, Haykul Antal, 12+816 [kéthasábos számozás]+1+404 [kéthasábos számozás]+6 p. Magyar és német nyelven. Későbbi félbőr-kötés,
Cellini, Benvenuto: -- önéletírása. I-II. kötet. Olaszból fordította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Szana Tamás. Számos önálló és szöveg közé nyomott képpel. Bp. 1890-1891. Ráth Mór. V + 297 l. + 6 t., V + 277 l. + 3 t. (az egyik dupla). Aranyozott kiadói. egészvászon kötésben, aranyozott lapélekkel, jó állapotban,
[Barclay, John] Barklájus János: Barklájus János' Argenisse, mellyet néhai tekéntetes nemes Fejér Antal deák nyelvbűl magyarra fordíttatott. Első kötés. Egerben, 1792. Özvegy Fejér Antalné Steinicher Katalin kőltségén - A' püspöki betűkkel. 1 t. (rézmetszetű címkép) + [8] + 411 + [1] p. + 12 t. (rézmetszetek) Egyetlen kiadás. John Barclay (1582-1621) francia-skót származású író, költő, szatirikus, a neolatin irodalom meghatározó szerzője. Az angol királyi udvar befolyásos udvari költőjeként működő Barclay szatírái mellett több pápa- és jezsuitaellenes pamfletet írt. A katolikus neveltetését később egyre komolyabban vevő költő élete második felében Rómába költözött és az ottani irodalmi körökkel kötött barátságot. Argenis címmel írt kalandregénye a szerelmi történet mellett komoly politikai tendenciát mutat, a kalandregény szövetét olykor a helyes uralkodásról, az igazságos teherviselésről írt kitérők szakítják meg; egyes életrajzírói ezekben a részletekben a szerző főnemesség elleni tendenciáit vélték felfedezni. A politikai kitérőkkel vegyített barokk szerelmi kalandregény a XVII. század újlatin prózaírás egyik csúcsának számított. A sokak által csodált újlatin regény magyarra fordításával a XVIII. század végén többen is próbálkoztak: Kövesdi Boér Sándor erdélyi táblabíró és Fejér Antal eperjesi jegyző fordítása egyaránt 1792-ben jelent meg. Fordítónk, Fejér Antal az előszóban azzal a hazafias okkal magyarázza fordítását, hogy immár minden csinosodott nemzet lefordította az újlatin prózaírás ékességét, a magyar irodalom sem zárkózhat el tőle. Emlékezetes magyarsággal írt és némi szögletes bájjal bíró fordítása azonban nem lelt újabb kiadásra: a politikai tendenciájú újlatin kalandregény kissé késve érkezett a magyar piacra. A mű három kötetben teljes. A címkép verzóján apró foltosság, példányunk repülő előzékei hiányoznak. Szüry 349. Öt bordára fűzött, aranyozott, enyhén kopott gerincű korabeli félbőr kötésben, vörös festésű lapszélekkel, az aranyozott címfelirat a gerincen barna és zöld címkén. Jó példány.
[Barclay, John] Barklájus János: Barklájus János' Argenisse, mellyet néhai tekéntetes nemes Fejér Antal deák nyelvbűl magyarra fordíttatott. Harmadik kötés. Egerben, 1792. Özvegy Fejér Antalné Steinicher Katalin kőltségén - A' püspöki betűkkel. [2] + 377-748 p. + 13 t. (rézmetszetek) Egyetlen kiadás. John Barclay (1582-1621) francia-skót származású író, költő, szatirikus, a neolatin irodalom meghatározó szerzője. Az angol királyi udvar befolyásos udvari költőjeként működő Barclay szatírái mellett több pápa- és jezsuitaellenes pamfletet írt. A katolikus neveltetését később egyre komolyabban vevő költő élete második felében Rómába költözött és az ottani irodalmi körökkel kötött barátságot. Argenis címmel írt kalandregénye a szerelmi történet mellett komoly politikai tendenciát mutat, a kalandregény szövetét olykor a helyes uralkodásról, az igazságos teherviselésről írt kitérők szakítják meg; egyes életrajzírói ezekben a részletekben a szerző főnemesség elleni tendenciáit vélték felfedezni. A politikai kitérőkkel vegyített barokk szerelmi kalandregény a XVII. század újlatin prózaírás egyik csúcsának számított. A sokak által csodált újlatin regény magyarra fordításával a XVIII. század végén többen is próbálkoztak: Kövesdi Boér Sándor erdélyi táblabíró és Fejér Antal eperjesi jegyző fordítása egyaránt 1792-ben jelent meg. Fordítónk, Fejér Antal az előszóban azzal a hazafias okkal magyarázza fordítását, hogy immár minden csinosodott nemzet lefordította az újlatin prózaírás ékességét, a magyar irodalom sem zárkózhat el tőle. Emlékezetes magyarsággal írt és némi szögletes bájjal bíró fordítása azonban nem lelt újabb kiadásra: a politikai tendenciájú újlatin kalandregény kissé késve érkezett a magyar piacra. A mű három kötetben teljes, kötetünk a háromkötetes munka befejező része. Az első előzéken régi tulajdonosi bejegyzés, a hátsó előzék levelein apró szúrágásnyom. Szüry 349. Enyhén kopott, enyhén sérült korabeli kartonkötésben, az aranyozott címfelirat a gerincen sárga címkén. Jó példány.
Kazinczy Ferenc: Kazinczy Ferencz levelezése. Közzéteszi Váczy János. I-III. kötet. [Három kötetben.] Budapest, 1890-1892. Magyar Tudományos Akadémia (Hornyászky Viktor ny. - Athenaeum ny.) XVI + 618 + [2] p.; [2] + XXXII + 626 + [2] p.; XVIII + 574 + [2] p. Kazinczy Ferenc (1759-1831) költő, műfordító, szerkesztő, levelező, a magyar nyelvújítás és kultúraszervezés kulcsfigurája. Döntő részben magyar nyelven írt levelezésében nyelvújítási, műfordítási, poétikai, sajtószervezési és színházi kérdésekben egyaránt véleményt mond. Szerzőnk levélkapcsolatban állt testőrírókkal, arisztokratákkal, papköltőkkel és szabadkőművesekkel, nyelvújítókkal és műfordítókkal, neves költőkkel és egyetemi tanárokkal: Bessenyei Györggyel, Orczy Lőrinccel, Ráday Gedeonnal és Ráday Pállal. Aranka Györggyel, Révai Miklóssal, Virág Benedekkel, Édes Gergellyel, Baróti Szabó Dáviddal, Pálóczi Horváth Ádámmal, Kis Jánossal, Csokonai Vitéz Mihállyal és Schedius Lajossal. Három kötetünk Kazinczy 1763-1789, 1790-1802 és 1803-1805 közötti levelezését adja közre. A második kötet egy jól meghatározott időszakában, 1794 decemberétől 1801 júniusáig igen kevés levél keletkezett, ebben az időben ugyanis a szabadkőműves-jakobinus társaságba keveredő Kazinczy kirótt börtönbüntetését töltötte, melyből kikerülve újult erővel kezdett feladatába, a magyar nyelv és kultúra újjáépítésébe. Kazinczy teljes levelezésének közreadása 23 kötetet ölel fel, kiadásuk 1960-ig elhúzódott. Néhány oldalon aláhúzások, széljegyzetek. (Kazinczy Ferenc összes művei. III. osztály, 1-3. kötet.) Egységes, aranyozott gerincű korabeli félvászon kötésben, az eredeti első borítók bekötve. Jó példány.
Die Lust zu Fabulieren. Zusammengestellt von Erich Lobbes. Illustriert von Max Schwimmer. (Számozott.) (Leipzig), 1954. Deutsche Buch-Export und -Import GmbH. (Gedruckt von Offizin Andersen Nexö). 105 + [7] p. Egyetlen kiadás. Könyvgyűjtők számára, 250 számozott példányban készült bibliofil kiadás. A Max Schwimmer német grafikusművész egész oldalas rajzaival illusztrált kötet a német és világirodalom rövid elbeszéléseiből, tanulságos meséiből válogat, Ezópusztól Heinéig. Kolofon: "Vom diesem Buch wurden 1500 Exemplare, davon 250 numerierte, angefertigt. Dieses Exemplar trägt die Nummer 214". Kiadói kartonkötésben (Franz Dathe, Leipzig), az aranyozott címfelirat a gerincen és az első kötéstáblán fekete címkén. Szép példány.
Moulin-Eckart, Richard: Hans von Bülow. Mit mehreren Bildern und Faksimiles. München, 1921. Rösl & Cie. (Druck der Spamerschen Buchdruckerei in Leipzig). 1 t. (hártyapapírral védett címkép) + 502 + [2] p. + 2 t. (hártyapapírral védett tábla) + 2 melléklet (kihajtható, illetve kétleveles hasonmás). Egyetlen kiadás. Hans von Bülow (1830-1894) zongoraművész és karmester, Richard Wagner, majd Liszt Ferenc tanítványa. A korrajzba ágyazott pályakép a korabeli német kulturális élet keresztmetszete is egyben. Az első előzéken Ex libris. Díszesen aranyozott gerincű, illusztrált kiadói bőrkötésben, felül aranyozott festésű lapszélekkel.
Darabanth Auction House
![Goethe, [Johann Wolfgang von]: Werther par Goethe. Traduction nouvelle par Pierre Leroux, accompagnée d'une préface par George Sand. Dix eaux-fortes par Tony Johannot. Paris, [1845]. J. Hetzel et Cie. (Typographie de Prevot et Drouars, Saint-Denis). 1 t. (címkép) + LIV + [4] + 196 + [2] p. + 9 t. (hártyapapírral védett rézmetszetű illusztrációk). Johann Wolfgang von Goethe (1749-1832) szentimentális levélregénye, a Werther eredeti nyelven először 1774-ben jelent meg. A korhangulatot pontosan eltaláló, tabudöntögető regény óriási sikernek bizonyult, öltözködésben, modorban, társasági konvenciókban valóságos Werther-láz alakult ki, melynek nyomán hamar megindult az irodalmi utánzatok és fordítások sora. Francia nyelven 1776-ban debütált, újrafordított Werther-kiadásunk az ötödik-hatodik francia változatnak számít. Fordítója Pierre Leroux (1797-1871) filozófus, társadalomelméleti író, a mű tíz rézmetszetét Tony Johannot francia illusztrátor készítette. Az első előzéken katalóguscédula, az előzékeken kisebb foltosság. Díszesen aranyozott, álbordás gerincű korabeli félmaroquin kötésben, aranyozott festésű lapszélekkel. Szép példány.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/4/3477754.jpg)
![Maistre, Joseph de: Les soirées de Saint-Pétersbourg, et Entretiens sur le gouvernement temporel de la Providence: suvuis d'un Traité sur les sacrifices. Tome I-II. Seconde édition. [Teljes munka két kötetben.] Lyon, 1831. Chez Rusand et Compagnie (Imprimerie de Rusand). XX + 17-471 + [1] p.; [4] + 429 + [1] p. Joseph-Marie de Maistre (1753-1821) francia politikai gondolkodó, a modern konzervativizmus egyik alapító atyja, a francia felvilágosodás és forradalom szigorú kritikusa, a társadalmi kohézió jelenségének egyik első felismerője. A francia-olasz családba született politikai teoretikus a forradalom idején elmenekült franciaországi birtokairól, a jakobinus terrort és népirtást értelemszerűen negatívan értékelte, későbbi műveiben a terror műfogásait a túlhajtott racionalizmus és felvilágosodás logikus következményeként értékelte. Az emigránsként a szárd-piemonti királyság szenátorává emelt de Maistre 1802-től a királyság szentpétervári követeként dolgozott. Filozófiai dialógusként megírt műve, 'Les soirées de Saint-Pétersbourg' című értekezése a teodícea kérdését tárgyalja, vagyis azt a kérdést, hogy milyen szerepet tölthet be a rossz és a szenvedés az isteni tervként felfogott emberi történetben. Jóllehet liberális kritikusai olykor egészen sötét portrét rajzoltak róla (némelyikük egészen odáig megy, hogy "az oltár, a trón és a hóhér szövetsége" propagálójának tartja de Maistre-t), stílusának eleganciáját és érvelésének világosságát viszont ők is elismerték, a társadalmi kohézióról írt gondolatai pedig nem csupán a későbbi konzervatív szerzőket, hanem az utópista szocialistákat is megihlették. A mű első kiadása a szerző halálának évében, 1821-ben jelent meg, magyar fordítására egészen 2021-ig kellett várni. Az oldalakon halvány foxing, az első kötet előzékén régi tulajdonosi könyvjegy, az első kötet belívének első íve hiányzik példányunkból. Poss.: A freiburgi jezsuita konvent könyvtára. Egységes, díszesen aranyozott gerincű korabeli bőrkötésben, az aranyozott címfeliratok a gerinc vörös és zöld címkéin, márványmintás festésű lapszélekkel. Dekoratív, szép példány.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/4/3481879.jpg)
![Márton Jó[z]sef: Német - magyar és magyar - német lexicon, vagy is szókönyv. Készítette: - -. Első rész: Magyarul és németül. Béts, 1807, Haykul Antal, 12+816 [kéthasábos számozás]+1+404 [kéthasábos számozás]+6 p. Magyar és német nyelven. Későbbi félbőr-kötés,](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/4/3482237.jpg)
![Eddy McScquare: Guns N' Roses: Száguldó életek. Ford.. Soproni András. [Bp.], 1993, Corvina. Gazdag képanyaggal illusztrált. Kiadói papírkötés.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/4/3477013.jpg)
![[Barclay, John] Barklájus János: Barklájus János' Argenisse, mellyet néhai tekéntetes nemes Fejér Antal deák nyelvbűl magyarra fordíttatott. Első kötés. Egerben, 1792. Özvegy Fejér Antalné Steinicher Katalin kőltségén - A' püspöki betűkkel. 1 t. (rézmetszetű címkép) + [8] + 411 + [1] p. + 12 t. (rézmetszetek) Egyetlen kiadás. John Barclay (1582-1621) francia-skót származású író, költő, szatirikus, a neolatin irodalom meghatározó szerzője. Az angol királyi udvar befolyásos udvari költőjeként működő Barclay szatírái mellett több pápa- és jezsuitaellenes pamfletet írt. A katolikus neveltetését később egyre komolyabban vevő költő élete második felében Rómába költözött és az ottani irodalmi körökkel kötött barátságot. Argenis címmel írt kalandregénye a szerelmi történet mellett komoly politikai tendenciát mutat, a kalandregény szövetét olykor a helyes uralkodásról, az igazságos teherviselésről írt kitérők szakítják meg; egyes életrajzírói ezekben a részletekben a szerző főnemesség elleni tendenciáit vélték felfedezni. A politikai kitérőkkel vegyített barokk szerelmi kalandregény a XVII. század újlatin prózaírás egyik csúcsának számított. A sokak által csodált újlatin regény magyarra fordításával a XVIII. század végén többen is próbálkoztak: Kövesdi Boér Sándor erdélyi táblabíró és Fejér Antal eperjesi jegyző fordítása egyaránt 1792-ben jelent meg. Fordítónk, Fejér Antal az előszóban azzal a hazafias okkal magyarázza fordítását, hogy immár minden csinosodott nemzet lefordította az újlatin prózaírás ékességét, a magyar irodalom sem zárkózhat el tőle. Emlékezetes magyarsággal írt és némi szögletes bájjal bíró fordítása azonban nem lelt újabb kiadásra: a politikai tendenciájú újlatin kalandregény kissé késve érkezett a magyar piacra. A mű három kötetben teljes. A címkép verzóján apró foltosság, példányunk repülő előzékei hiányoznak. Szüry 349. Öt bordára fűzött, aranyozott, enyhén kopott gerincű korabeli félbőr kötésben, vörös festésű lapszélekkel, az aranyozott címfelirat a gerincen barna és zöld címkén. Jó példány.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/4/3477732.jpg)
![[Barclay, John] Barklájus János: Barklájus János' Argenisse, mellyet néhai tekéntetes nemes Fejér Antal deák nyelvbűl magyarra fordíttatott. Harmadik kötés. Egerben, 1792. Özvegy Fejér Antalné Steinicher Katalin kőltségén - A' püspöki betűkkel. [2] + 377-748 p. + 13 t. (rézmetszetek) Egyetlen kiadás. John Barclay (1582-1621) francia-skót származású író, költő, szatirikus, a neolatin irodalom meghatározó szerzője. Az angol királyi udvar befolyásos udvari költőjeként működő Barclay szatírái mellett több pápa- és jezsuitaellenes pamfletet írt. A katolikus neveltetését később egyre komolyabban vevő költő élete második felében Rómába költözött és az ottani irodalmi körökkel kötött barátságot. Argenis címmel írt kalandregénye a szerelmi történet mellett komoly politikai tendenciát mutat, a kalandregény szövetét olykor a helyes uralkodásról, az igazságos teherviselésről írt kitérők szakítják meg; egyes életrajzírói ezekben a részletekben a szerző főnemesség elleni tendenciáit vélték felfedezni. A politikai kitérőkkel vegyített barokk szerelmi kalandregény a XVII. század újlatin prózaírás egyik csúcsának számított. A sokak által csodált újlatin regény magyarra fordításával a XVIII. század végén többen is próbálkoztak: Kövesdi Boér Sándor erdélyi táblabíró és Fejér Antal eperjesi jegyző fordítása egyaránt 1792-ben jelent meg. Fordítónk, Fejér Antal az előszóban azzal a hazafias okkal magyarázza fordítását, hogy immár minden csinosodott nemzet lefordította az újlatin prózaírás ékességét, a magyar irodalom sem zárkózhat el tőle. Emlékezetes magyarsággal írt és némi szögletes bájjal bíró fordítása azonban nem lelt újabb kiadásra: a politikai tendenciájú újlatin kalandregény kissé késve érkezett a magyar piacra. A mű három kötetben teljes, kötetünk a háromkötetes munka befejező része. Az első előzéken régi tulajdonosi bejegyzés, a hátsó előzék levelein apró szúrágásnyom. Szüry 349. Enyhén kopott, enyhén sérült korabeli kartonkötésben, az aranyozott címfelirat a gerincen sárga címkén. Jó példány.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/4/3477733.jpg)
![Kazinczy Ferenc: Kazinczy Ferencz levelezése. Közzéteszi Váczy János. I-III. kötet. [Három kötetben.] Budapest, 1890-1892. Magyar Tudományos Akadémia (Hornyászky Viktor ny. - Athenaeum ny.) XVI + 618 + [2] p.; [2] + XXXII + 626 + [2] p.; XVIII + 574 + [2] p. Kazinczy Ferenc (1759-1831) költő, műfordító, szerkesztő, levelező, a magyar nyelvújítás és kultúraszervezés kulcsfigurája. Döntő részben magyar nyelven írt levelezésében nyelvújítási, műfordítási, poétikai, sajtószervezési és színházi kérdésekben egyaránt véleményt mond. Szerzőnk levélkapcsolatban állt testőrírókkal, arisztokratákkal, papköltőkkel és szabadkőművesekkel, nyelvújítókkal és műfordítókkal, neves költőkkel és egyetemi tanárokkal: Bessenyei Györggyel, Orczy Lőrinccel, Ráday Gedeonnal és Ráday Pállal. Aranka Györggyel, Révai Miklóssal, Virág Benedekkel, Édes Gergellyel, Baróti Szabó Dáviddal, Pálóczi Horváth Ádámmal, Kis Jánossal, Csokonai Vitéz Mihállyal és Schedius Lajossal. Három kötetünk Kazinczy 1763-1789, 1790-1802 és 1803-1805 közötti levelezését adja közre. A második kötet egy jól meghatározott időszakában, 1794 decemberétől 1801 júniusáig igen kevés levél keletkezett, ebben az időben ugyanis a szabadkőműves-jakobinus társaságba keveredő Kazinczy kirótt börtönbüntetését töltötte, melyből kikerülve újult erővel kezdett feladatába, a magyar nyelv és kultúra újjáépítésébe. Kazinczy teljes levelezésének közreadása 23 kötetet ölel fel, kiadásuk 1960-ig elhúzódott. Néhány oldalon aláhúzások, széljegyzetek. (Kazinczy Ferenc összes művei. III. osztály, 1-3. kötet.) Egységes, aranyozott gerincű korabeli félvászon kötésben, az eredeti első borítók bekötve. Jó példány.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/4/3477742.jpg)
![Die Lust zu Fabulieren. Zusammengestellt von Erich Lobbes. Illustriert von Max Schwimmer. (Számozott.) (Leipzig), 1954. Deutsche Buch-Export und -Import GmbH. (Gedruckt von Offizin Andersen Nexö). 105 + [7] p. Egyetlen kiadás. Könyvgyűjtők számára, 250 számozott példányban készült bibliofil kiadás. A Max Schwimmer német grafikusművész egész oldalas rajzaival illusztrált kötet a német és világirodalom rövid elbeszéléseiből, tanulságos meséiből válogat, Ezópusztól Heinéig. Kolofon: "Vom diesem Buch wurden 1500 Exemplare, davon 250 numerierte, angefertigt. Dieses Exemplar trägt die Nummer 214". Kiadói kartonkötésben (Franz Dathe, Leipzig), az aranyozott címfelirat a gerincen és az első kötéstáblán fekete címkén. Szép példány.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/4/3477751.jpg)
![Moulin-Eckart, Richard: Hans von Bülow. Mit mehreren Bildern und Faksimiles. München, 1921. Rösl & Cie. (Druck der Spamerschen Buchdruckerei in Leipzig). 1 t. (hártyapapírral védett címkép) + 502 + [2] p. + 2 t. (hártyapapírral védett tábla) + 2 melléklet (kihajtható, illetve kétleveles hasonmás). Egyetlen kiadás. Hans von Bülow (1830-1894) zongoraművész és karmester, Richard Wagner, majd Liszt Ferenc tanítványa. A korrajzba ágyazott pályakép a korabeli német kulturális élet keresztmetszete is egyben. Az első előzéken Ex libris. Díszesen aranyozott gerincű, illusztrált kiadói bőrkötésben, felül aranyozott festésű lapszélekkel.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/4/3477763.jpg)
