Márton József: Magyar-német és német-magyar lexicon, vagyis szókönyv. Készítette: - -. Második rész, első darab. A-Z. [A teljes Német-magyar rész.] Béts, 1803, Pichler József, 2+VIII+48+1204 [kéthasábos számozás] +2+1018 [kéthasábos számozás]+11+24 p. Korabeli aranyozott, bordázott gerincű félbőr-kötés, a borítón kopásnyomokkal, két lap sarkán restaurációval, egy lap sarkán apró hiánnyal.
Dissertatio de libello catechetico.
[Selmecbánya] Schemnicii, 1833. Typis Stephani Aloysii Mihálik. 428 p. + errata. Egyetlen kiadás.
Katechetikai, vagyis hitoktatás-pedagógiai értekezés. A címlapon régi gyűjteményi bélyegzés.
Petrik 0.
Kötéstábláin kissé kopott korabeli kartonkötésben, gerincén színes címvignettával, jó példány.
Malthus T. Róbert: Tanulmány a népesedés törvényéről. Ford. és előszóval ellátta: György Endre. Nemzetgazdasági írók tára. Bp., 1902, Politzer Zsigmond és Fia, XIV+623 p. Átkötött félvászon-kötés,
Thomas Robert Malthus (1766-1834) angol anglikán pap, demográfus, az angol klasszikus közgazdaságtan jelentős képviselője.
Schneller Károly
A gyermekhalandóságról (Dedikált).
Budapest, 1917. Franklin-Társulat nyomdája. [367]-386 p.
Dedikált: ,,Nagyrabecsülése és tanítványi tisztelete jeléül a szerző." Schneller Károly (1893-1953) jogász, nemzetközi hírű statisztikus egészen korai műve, melyet még egyetemi hallgató korában adott közre. A Fővárosi Statisztikai Hivatal munkatársaként és egyetemi tanárként főként népesedésstatisztikával foglalkozott. Példányunkból a belső címlap hiányzik.
(Különlenyomat a Budapesti Szemle 1917. évi decemberi számából.)
Fűzve, kiadói borítóban. Jó példány.
Szécsy János: Az erőszak kora. Fejezetek egy egy közjáték lélektanából. Bp., 1943, Pharos. Kiadói papírkötés, kopott, kissé szakadt papír védőborítóban.
Leopold Lajos, ifj[abb]
A presztizs.
Budapest, 1912. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. 243 + [1] p. Egyetlen kiadás.
Leopold Lajos munkáját a Huszadik Század szociológiai szemle mellett a Nyugat és a Magyar Figyelő is ismertette, a Nyugatban Babits Mihály írt róla recenziót: ,,Leopold [a] szociológiának alapjává a presztízs fogalmát teszi, amelyet élesen elkülönít a tekintély fogalmától. A tekintély logikai és ethikai motívumokra vezethető vissza, a presztízs alapjában logikátlan és ethikátlan tünet és ép azért - ezt a szociológus talán nem is mondja nyíltan, de egész könyvén átérzik - rossz. Mindazonáltal ez a rossz alaptünete az egész társadalomnak [...]. Leopold könyve két főrészre oszlik. Az első általánosságban próbálja megadni a presztízs lélektanát - ez a rész, mint minden oly munka, mely először próbál valamit tudományosan feldolgozni, elkerülhetetlenül közismert és magától értetődő tételeket foglal egyelőre még eléggé külsőleges rendszerbe. Ezt nem gáncsként mondom: hiszen majd minden tudományág bölcsőjében ilyen [...]. A könyv második része Presztízs-fejezetek címen gyűjt össze adatokat a presztízs szerepéről a társadalmi élet egyes terein: szerelemben, gazdasági életben, vallásban, politikában, harcban, művészetben, tudományban. Ez adatok (sokszor nagyon érdekesek) magukkal hozzák az egész társadalom, sőt az egész történelem bírálatát is: a szem gyakran mást mond, mint a szó, s Leopold bár a tudós szavaival beszél, de az erkölcsbíró tekintetével néz. S bár előszavában említi, hogy a presztízs az értékeknek is nagy szolgálatot tehet: a könyv maga a presztízs-tüneményeket igen pesszimista módon állítja elénk, s nem gondol azoknak lehető hasznosítására a társadalmi fejlődés szolgálatában." (Nyugat, 1912, 9. szám).
Részlet a Magyar Figyelő vitriolos kritikájából (a recenzió Pásztor Mihály műve): ,,Már évek óta vesszük észre, hogy a német szociológus, Georg Simmel mennyire megbabonázta némely tárcaíróinkat, akik a vonal alatt árulják hipermodern társadalmi bölcsességüket. De az igazi Simmel-utánzó csak most állott elő ifj. Leopold Lajos írói személyében. Évtizedek óta a magyar irodalomnak és tudománynak az a sorsa, hogyha a külföldön valamelyes újabb divat támad, annak futó árnyéka okvetetlenül belévetítődik a mi művelődési kísérleteinkbe is: ma-holnap egész szellemi életünk nem áll egyébből, mint nyugati mozgalmaknak másoló árnyjátékából. De hogy mért kelljen nekünk még egy simmelista árnyékszociológiát is kifejlesztenünk, az szinte megfoghatatlan: hiszen Simmel maga is csak típusa ama német pozőr-bölcsészeknek, akik félhomályos fogalmaknak (minő pl. éppen a ,,presztízs"-fogalom) nagyképűsködő tárgyalásával szereztek maguknak bizonyos mesterséges filozófiai presztízst vagy nimbust. Régebben az ilyen tárgyról, hogy mi a presztízs, vagy mi a nimbus, legföljebb tárcát vagy kisebb méretű essay-t írt az olyan félig poéta, félig tudós-féle ember, akinek megvolt hozzá a kellő elméssége, élettapasztalata és erudíciója. Az ilyen magasabb rendű csevegést aztán feketekávé mellett élvezhette az ember. Manapság azonban az efféle tárgyakról vaskos könyveket írnak a modern féltudósok és fél-belletristák, ami pedig olyan ízetlenség, mintha pl. valaki kicsiny csendéleti képet óriási történeti freskók alakjában pingálna a falakra. Ha a mai simmelista író a presztízsről értekezik, akkor ilyen fejezeteket vesz be a könyvébe: ,,Presztízs és pretium affectionis. A presztízs nem vallási tünemény. Presztízs és babona. Presztízs és köztisztelet. Presztízs és tekintély. Presztízs és értékelés. A presztízs birtokosa és befogadója. A presztízs keletkezése, élete és halála. Presztízs-szerzés és öröklés. Presztízs és szerelem. Presztízs a gazdasági életben. Presztízs és vallás. A politikai presztízs. A művész és tudós presztízse. Presztízs és elmebaj." Végül, mint látni, tényleg nem marad egyéb hátra, mint a presztízst az elmebajjal egybeállítani, mert ha az egész mindenség egy szó és annak értelmezése körül kezd forogni, akkor tényleg nincs többé biztonságban az emberi elme. Ámde az manapság divattá lett bizonyos szociológiai iskolákban, hogy egy szónak a tengelye körül kell megforgatni a tejutat és az égnek minden csillagait. Ifj. Leopold Lajos nem tehet erről a divatról; csak sajnálatos látvány, hogy rengeteg olvasottságát ilyen félszeg és terméketlen munka szolgálatába állítja". (Magyar Figyelő, 1912/2.)
(Szociológiai könyvtár.)
Kiadói egészvászon kötésben. Jó példány.
Schiller Ottó:
Bevezetés a biológiai esztétikába. Modern Könyvtár 143-149. Bp.,[1912],Athenaeum, 198+2 p. Kiadói papírkötés, szakadt borítóval.;
A szépség lényege és értéke. Két dolgozat. Modern Könyvtár 387-388. sz. Bp.,[1914], Athenaeum, 44+1 p. Kiadói papírkötés.
Györffy István:
A néphagyomány és a nemzeti művelődés.
Budapest, 1942. Államtudományi Intézet Táj- és Népkutató Osztálya (,,Élet" ny.) 92 p.
Györffy István néprajztudós ebben a posztumusz kiadott munkájában a néprajz előtt álló nemzetpedagógiai feladatokat jelöli ki. A szerző a néphagyományok tudatos felelevenítését szorgalmazza, a mű előszava szerint ugyanis az Anschluss után a terjeszkedő Német Birodalom tőszomszédságába jutó magyarság megmaradásához feltétlenül szükséges, hogy a megmaradást szolgáló néphagyományait összeegyeztesse a modern élettel. A munka továbbá egy szabadtéri néprajzi múzeum (,,Skanzen") felállítását is javasolja, mégpedig a Néprajzi Múzeum tőszomszédságában, a Népligetben. A munka első kiadása 1938-ban jelent meg, példányunk a harmadik kiadástól való.
(A Magyar Táj- és Népismeret könyvtára. 1. kötet.)
Fűzve, kiadói borítóban. Jó példány.
Munkácsy Mihály: Szerb nyelvtan. Teljes tanfolyam kezdők és haladók részére. Világirodalom nyelvtanok magántanulók számára. Bp.,én., Világirodalom. Kiadói papírkötés, sérült, hiányos borítóval, de belül jó állapotban.
Jung Károly:
Az emberélet fordulói. Gombosi népszokások. (Aláírt.)
[Újvidék], 1978. Forum Kiadó (Minerva Nyomda, Szabadka). 328 + [4] p. + 8 t. (kétoldalas táblákon fotóanyag). Egyetlen kiadás.
A címlapon Jung Károly saját kezű aláírása. Részlet Voigt Vilmos méltatásából: ,,Akik figyelemmel kísérték az utóbbi évtizedben a jugoszláviai hungarológiai kutatások rohamos fejlődését, valamint ennek keretében a szorosabb értelemben vett néprajzi-folklorisztikai vizsgálatok megizmosodását, örömmel állapíthatják meg, hogy immár monografikus áttekintés is született... Büszkén írhatom le, hogy az olvasó a legteljesebb magyar szokásleírást tartja kezében: nem csak a jugoszláviai magyar, hanem egyáltalán a magyar néprajzkutatás ilyen áttekintést még nem tett közzé ... Számos olyan kérdésre tér ki e munka, amellyel eddig nem, vagy igen keveset foglalkozott a teljes magyar néprajzi kutatás. Magam szinte minden fejezetben találtam olyan adatokat, vagy összefüggéseket, amelyek legalábbis a publikált magyar néprajzi szakirodalomban nem voltak ismeretesek ... Néprajzkutatók >>a parasztélet rendje>az emberi élet szokásai
Darabanth Auction House
![Márton József: Magyar-német és német-magyar lexicon, vagyis szókönyv. Készítette: - -. Második rész, első darab. A-Z. [A teljes Német-magyar rész.] Béts, 1803, Pichler József, 2+VIII+48+1204 [kéthasábos számozás] +2+1018 [kéthasábos számozás]+11+24 p. Korabeli aranyozott, bordázott gerincű félbőr-kötés, a borítón kopásnyomokkal, két lap sarkán restaurációval, egy lap sarkán apró hiánnyal.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3129559.jpg)
![Dissertatio de libello catechetico. [Selmecbánya] Schemnicii, 1833. Typis Stephani Aloysii Mihálik. 428 p. + errata. Egyetlen kiadás. Katechetikai, vagyis hitoktatás-pedagógiai értekezés. A címlapon régi gyűjteményi bélyegzés. Petrik 0. Kötéstábláin kissé kopott korabeli kartonkötésben, gerincén színes címvignettával, jó példány.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3124065.jpg)
![Schneller Károly A gyermekhalandóságról (Dedikált). Budapest, 1917. Franklin-Társulat nyomdája. [367]-386 p. Dedikált: ,,Nagyrabecsülése és tanítványi tisztelete jeléül a szerző. Schneller Károly (1893-1953) jogász, nemzetközi hírű statisztikus egészen korai műve, melyet még egyetemi hallgató korában adott közre. A Fővárosi Statisztikai Hivatal munkatársaként és egyetemi tanárként főként népesedésstatisztikával foglalkozott. Példányunkból a belső címlap hiányzik. (Különlenyomat a Budapesti Szemle 1917. évi decemberi számából.) Fűzve, kiadói borítóban. Jó példány.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3122466.jpg)
![Leopold Lajos, ifj[abb] A presztizs. Budapest, 1912. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. 243 + [1] p. Egyetlen kiadás. Leopold Lajos munkáját a Huszadik Század szociológiai szemle mellett a Nyugat és a Magyar Figyelő is ismertette, a Nyugatban Babits Mihály írt róla recenziót: ,,Leopold [a] szociológiának alapjává a presztízs fogalmát teszi, amelyet élesen elkülönít a tekintély fogalmától. A tekintély logikai és ethikai motívumokra vezethető vissza, a presztízs alapjában logikátlan és ethikátlan tünet és ép azért - ezt a szociológus talán nem is mondja nyíltan, de egész könyvén átérzik - rossz. Mindazonáltal ez a rossz alaptünete az egész társadalomnak [...]. Leopold könyve két főrészre oszlik. Az első általánosságban próbálja megadni a presztízs lélektanát - ez a rész, mint minden oly munka, mely először próbál valamit tudományosan feldolgozni, elkerülhetetlenül közismert és magától értetődő tételeket foglal egyelőre még eléggé külsőleges rendszerbe. Ezt nem gáncsként mondom: hiszen majd minden tudományág bölcsőjében ilyen [...]. A könyv második része Presztízs-fejezetek címen gyűjt össze adatokat a presztízs szerepéről a társadalmi élet egyes terein: szerelemben, gazdasági életben, vallásban, politikában, harcban, művészetben, tudományban. Ez adatok (sokszor nagyon érdekesek) magukkal hozzák az egész társadalom, sőt az egész történelem bírálatát is: a szem gyakran mást mond, mint a szó, s Leopold bár a tudós szavaival beszél, de az erkölcsbíró tekintetével néz. S bár előszavában említi, hogy a presztízs az értékeknek is nagy szolgálatot tehet: a könyv maga a presztízs-tüneményeket igen pesszimista módon állítja elénk, s nem gondol azoknak lehető hasznosítására a társadalmi fejlődés szolgálatában. (Nyugat, 1912, 9. szám). Részlet a Magyar Figyelő vitriolos kritikájából (a recenzió Pásztor Mihály műve): ,,Már évek óta vesszük észre, hogy a német szociológus, Georg Simmel mennyire megbabonázta némely tárcaíróinkat, akik a vonal alatt árulják hipermodern társadalmi bölcsességüket. De az igazi Simmel-utánzó csak most állott elő ifj. Leopold Lajos írói személyében. Évtizedek óta a magyar irodalomnak és tudománynak az a sorsa, hogyha a külföldön valamelyes újabb divat támad, annak futó árnyéka okvetetlenül belévetítődik a mi művelődési kísérleteinkbe is: ma-holnap egész szellemi életünk nem áll egyébből, mint nyugati mozgalmaknak másoló árnyjátékából. De hogy mért kelljen nekünk még egy simmelista árnyékszociológiát is kifejlesztenünk, az szinte megfoghatatlan: hiszen Simmel maga is csak típusa ama német pozőr-bölcsészeknek, akik félhomályos fogalmaknak (minő pl. éppen a ,,presztízs-fogalom) nagyképűsködő tárgyalásával szereztek maguknak bizonyos mesterséges filozófiai presztízst vagy nimbust. Régebben az ilyen tárgyról, hogy mi a presztízs, vagy mi a nimbus, legföljebb tárcát vagy kisebb méretű essay-t írt az olyan félig poéta, félig tudós-féle ember, akinek megvolt hozzá a kellő elméssége, élettapasztalata és erudíciója. Az ilyen magasabb rendű csevegést aztán feketekávé mellett élvezhette az ember. Manapság azonban az efféle tárgyakról vaskos könyveket írnak a modern féltudósok és fél-belletristák, ami pedig olyan ízetlenség, mintha pl. valaki kicsiny csendéleti képet óriási történeti freskók alakjában pingálna a falakra. Ha a mai simmelista író a presztízsről értekezik, akkor ilyen fejezeteket vesz be a könyvébe: ,,Presztízs és pretium affectionis. A presztízs nem vallási tünemény. Presztízs és babona. Presztízs és köztisztelet. Presztízs és tekintély. Presztízs és értékelés. A presztízs birtokosa és befogadója. A presztízs keletkezése, élete és halála. Presztízs-szerzés és öröklés. Presztízs és szerelem. Presztízs a gazdasági életben. Presztízs és vallás. A politikai presztízs. A művész és tudós presztízse. Presztízs és elmebaj. Végül, mint látni, tényleg nem marad egyéb hátra, mint a presztízst az elmebajjal egybeállítani, mert ha az egész mindenség egy szó és annak értelmezése körül kezd forogni, akkor tényleg nincs többé biztonságban az emberi elme. Ámde az manapság divattá lett bizonyos szociológiai iskolákban, hogy egy szónak a tengelye körül kell megforgatni a tejutat és az égnek minden csillagait. Ifj. Leopold Lajos nem tehet erről a divatról; csak sajnálatos látvány, hogy rengeteg olvasottságát ilyen félszeg és terméketlen munka szolgálatába állítja. (Magyar Figyelő, 1912/2.) (Szociológiai könyvtár.) Kiadói egészvászon kötésben. Jó példány.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3126339.jpg)
![Schiller Ottó: Bevezetés a biológiai esztétikába. Modern Könyvtár 143-149. Bp.,[1912],Athenaeum, 198+2 p. Kiadói papírkötés, szakadt borítóval.; A szépség lényege és értéke. Két dolgozat. Modern Könyvtár 387-388. sz. Bp.,[1914], Athenaeum, 44+1 p. Kiadói papírkötés.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3108815.jpg)
![Jung Károly: Az emberélet fordulói. Gombosi népszokások. (Aláírt.) [Újvidék], 1978. Forum Kiadó (Minerva Nyomda, Szabadka). 328 + [4] p. + 8 t. (kétoldalas táblákon fotóanyag). Egyetlen kiadás. A címlapon Jung Károly saját kezű aláírása. Részlet Voigt Vilmos méltatásából: ,,Akik figyelemmel kísérték az utóbbi évtizedben a jugoszláviai hungarológiai kutatások rohamos fejlődését, valamint ennek keretében a szorosabb értelemben vett néprajzi-folklorisztikai vizsgálatok megizmosodását, örömmel állapíthatják meg, hogy immár monografikus áttekintés is született... Büszkén írhatom le, hogy az olvasó a legteljesebb magyar szokásleírást tartja kezében: nem csak a jugoszláviai magyar, hanem egyáltalán a magyar néprajzkutatás ilyen áttekintést még nem tett közzé ... Számos olyan kérdésre tér ki e munka, amellyel eddig nem, vagy igen keveset foglalkozott a teljes magyar néprajzi kutatás. Magam szinte minden fejezetben találtam olyan adatokat, vagy összefüggéseket, amelyek legalábbis a publikált magyar néprajzi szakirodalomban nem voltak ismeretesek ... Néprajzkutatók >>a parasztélet rendje>az emberi élet szokásai](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3127829.jpg)
