1672. szept. 19., Ungvár, ma [Uzshorod], Ukrajna Csigay Szabó János az ungvári városi tanács előtt hatalmaskodással vádolja felesége, Margit asszony első házasságából született lányát, Asztalosné Csizmadia Katát. A vádak szerint leverte a lakatot kertjének kapujáról és kárt okozott a fáiban is. Továbbá valamikor 18 tallért átadott feleségének, aki elrejtete előle a pénzt, és most biztos benne, hogy az is mostohalánya kezén van. A dokumentum hátulján a városi tanács nyomozott a 18 tallér ügyében, és tanút is talált: Károli Istvánné Szalay Kata asszonyt, aki az alperestől, Asztalosné Csizmadi Katától magától hallotta, hogy van 16 tallérja végszükség esetére, de nem tudja megmondani hol tarthatta. Másik levélben 1672. okt. 17., Asztalosné Csizmadia Kata válasza ügyvéde Pataki János által az őt perelő mostohaapja, Csigay Szabó János hatalmaskodási vádjaira. A kert haszonélvezetének fele édesanyja után maradt örökség, így az őt is megilleti, tehát nem hatalmaskodott, hiszen Csigay lakatot se tarthatott volna a kapun. Asztalosné visszautasítja a fával való károkozást is, és Csigayt a fiatal fák korai kivágásával vádolja. A 18 tallért érintő vádakat elutasítja, kész megesküdni, hogy sose látta a pénzt. A városi tanács tagjai: Kállay Mihály, Széchy János, Ötvös István, Dengy Pál, és a városi ülnökök úgy döntöttek, hogy nem történt hatalmaskodás, illetve rendelkeztek az anya halála utáni javak elosztásáról egyenlő arányban. Három beírt oldal magyar, kisebb részt latin nyelven.
1672. jan. 11. Ungvár (ma Uzshorod, Ukrajna) Csanády István deák pere özvegy Győri Jánosné, Csiszár Anna és fiaim Győri János és György ellen. Csanády a néhai Győri Jánossal állt üzleti kapcsolatan, és 526 forint értékben volt kezes a termékekre, amiket a lengyel városba, Lublinba szállítottak. Győri halála után az özvegy nem adta meg a tartozást. A városi bíróság döntése szerint az özvegy köteles volt megtéríteni a kárt.
cca 1700-1750 A gödényfalvai Kölcsey nemesi család nemesség igazolásához szükséges iratok gyűjteménye: oklevél másolatok, tanuvallatási jegyzőkönyvek összesen 6 beírt oldalon
cca 1700-1750 Az ung vármegyei Szíjjas vagy Balogh nemesi család nemesség igazolásához szükséges iratok gyűjteménye: oklevél másolatok, rajzolt családfa összesen 20 beírt oldalon
1708 Toborzó levél a szabadságharc idejéből II. Rákóczi Ferenc fejedelem udvarából, vélhetően Szepes vármegyének címezve. Az 1708. aug. 3-i trencséni vereség után szétesett kuruc csapatok helyettesítésére igyekeznek újabb csapatokat toborozni, amelynek kivitelezésére Vinkler János kapitányt, illetve márkus és batizfalvi Máriássy Miklóst jelölték ki. Máriássy Miklós ősi Szepes vármegyei család tagja volt, és a későbbi egri kanonok, azután szepesi nagyprépost, és tinnini czímzetes püspök, Máriássy Sándor apja. ... Ferenc aláírással. Két beírt oldalon
1708. okt. 5. Nagykároly Vásárosnaményi báró Eötvös Miklós (1716. ? 1783.) Szatmár vármegye alispánja, császári és királyi tábornok, az Eötvös család sarja. levele ismeretlen címzettnek, amelyben arról tudósít, hogy nemsokára Nagykárolyba érkezik a felséges fejedelem, II. Rákóczi Ferenc. Eötvös Miklós volt Szatmár vármegye szolgabírája 1696-ban, dikátora 1699-ben, és a Rákóczi-szabadságharc alatt a vármegye kerületi főbiztosa.
1711. Nagyszőlős (ma Vinohragyiv, Ukrajna) Leopold Wilhelm Kochlaky levele Ugocsa vármegye vármegyegyűléséhez, amelyben nyilatkozatot tesz, hogy ha a vármegye átengednek neki legelőket, akkor a következő kilenc évben 6% kamatot fog fizetni a vármegyének a használatért. A levelet gyűrűspecséttel zárták le, amely szép állapotban megőrződött.
1735 Egy ősi dokumentum, melyet Kangetsudo Hanatomo adott ki Kiotóban 1735-ben. Amikor Japán császára elhunyt, számos haiku költő, élükön Kangetsudo Hanatomo buddhista szerzetessel, emlékverseket és gyászbeszédeket állított össze, hajtott, foltos, 29x136 cm
1753-1754 Kide (ma Chidea, Románia) Kidei Szilágyi Mihály nemességének igazolásáról szóló dokumentumok: - 1753. jún. 12. Doboka vármegyei nemesek (Marghati István, Butykai János és Sándor, illetve Kovács István) megerősíti, hogy Kidei Szilágyi Mihály, aki most Ugocsa vármegyében, Gödényházán (ma ????, Ukrajna) él, hogy a Doboka vármegyei kidei Szilágyi nemzetséghez tartozik, tehát megkérdőjelezhetetlenül nemes származású. Másolat, gödényházi Szilágyi Mihály példánya. Az iratot hitelesítette Butykai Mihály, Doboka vármegye szolgabírája. Az iratot 1753. dec. 5-én bemutatták a nemességvizsgáló bizottság előtt is. Latin nyelvű. - 1723. feb. 11. Szilágyi Mihály nemességének bizonyítására bemutatták egyik oldalági rokonának, kidei Szilágyi István peres ügyében a vármegyei bíróság ítéletét egy szomszéd, kidei Türei Márton ellenében. A rokonra végig nemesként hivatkoztak, tehát Szilágyi Mihály nemességének is bizonyítéka. A bizoyítékot bemutatták a nemességvizsgáló bizottság előtt 1753. dec. 3-án Gödényházán. Másolat, az iratot hitelesítette Rettegi István, vármegyei jegyző. Kevert nyelvű, latinul és részben magyarul íródott.
1754. jan. 2. Nevetlenfalu (ma Nevetlenfolu, Gyakovo vagy Gyakove, Ukrajna) A tiszaújlaki Szilágyi család nemességét bizonyító ügy egyik irata. A dokumentum szerint Szilágyi István, Ferenc, János és Miklós felmenője, Csengeri vagy más néven Szilágyi Pál nyerte el Bethlen Gábortól. A címereslevél 1619. jan. 29-én kelt Gyulafehérvárott (Alba Iulia, Románia). Az iratot 1754. jan. 22-én mutatták be Tiszaújlakon (ma ?????, Vilok, Ukrajna) a vizsgáló bizottság előtt. Latin nyelvű másolat, a Szilágyi család példánya. - Halmi (ma Comuna Halmeu, Románia) 1771. dec. 16. Tiszaujlaki Ferenc és János kérelmezték nemességük vizsgálatát Ugocsa vármegye előtt. Latin nyelvű másolat.
Darabanth Auction House
![1672. szept. 19., Ungvár, ma [Uzshorod], Ukrajna Csigay Szabó János az ungvári városi tanács előtt hatalmaskodással vádolja felesége, Margit asszony első házasságából született lányát, Asztalosné Csizmadia Katát. A vádak szerint leverte a lakatot kertjének kapujáról és kárt okozott a fáiban is. Továbbá valamikor 18 tallért átadott feleségének, aki elrejtete előle a pénzt, és most biztos benne, hogy az is mostohalánya kezén van. A dokumentum hátulján a városi tanács nyomozott a 18 tallér ügyében, és tanút is talált: Károli Istvánné Szalay Kata asszonyt, aki az alperestől, Asztalosné Csizmadi Katától magától hallotta, hogy van 16 tallérja végszükség esetére, de nem tudja megmondani hol tarthatta. Másik levélben 1672. okt. 17., Asztalosné Csizmadia Kata válasza ügyvéde Pataki János által az őt perelő mostohaapja, Csigay Szabó János hatalmaskodási vádjaira. A kert haszonélvezetének fele édesanyja után maradt örökség, így az őt is megilleti, tehát nem hatalmaskodott, hiszen Csigay lakatot se tarthatott volna a kapun. Asztalosné visszautasítja a fával való károkozást is, és Csigayt a fiatal fák korai kivágásával vádolja. A 18 tallért érintő vádakat elutasítja, kész megesküdni, hogy sose látta a pénzt. A városi tanács tagjai: Kállay Mihály, Széchy János, Ötvös István, Dengy Pál, és a városi ülnökök úgy döntöttek, hogy nem történt hatalmaskodás, illetve rendelkeztek az anya halála utáni javak elosztásáról egyenlő arányban. Három beírt oldal magyar, kisebb részt latin nyelven.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/3/3367576.jpg)
