cca 1910 2 db katonai térkép: Atya (Šarengrad) és Batrovci, vászonra kasírozva, körbevágva, kissé foltos, 39x55 cm + Eszék, Dárda és Valpó, 1 : 75.000, K. u. k. militär-geographisches Institut, kisebb sérülésekkel, 47x60 cm
cca 1939 Egyetemes és magyar történelmi térképek, egy lapon össz. 13 db térkép, M. Kir. Honvéd Térképészeti Intézet, jó állapotban, teljes méret: 70x99 cm
Andreas Cellarius (1596-1665) Haemispharium Stellatum Australe Antiquum - Az ókori déli csillagfélteke. Színezett rézmetszetű éggömb térkép, csillagtérkép. Megjelent Atlas Coelestis seu Harmonia Macrocosmica Amsterdam, 1708. Gereardum Valk - Petrum Schenk. Régi restaurálással. 504x432 mm, lapméret 560x476 mm / Andreas Cellarius (1596-1665) Haemispharium Stellatum Australe Antiquum - Ancient Southern Celestial Hemisphere Star Chart This celestial map is a creation of Andreas Cellarius, a renowned Dutch-German cartographer. It was originally published in the "Atlas Coelestis seu Harmonia Macrocosmica" in Amsterdam in 1708. The chart has been restored in the past centuries, 504x432 mm
[Térkép] Szentendre város északi végeinek, Boldogtanya és Kisboldogtanya nevű városrészének előzetes parcellázási terve. Mérték: 1:2,880. (1967) [Szentendre, 1967]. Vörös és fekete tussal húzott parcellázási térképkézirat. Mérete: 520x520 mm egy 630x590 mm méretű pausz térképlapon. Erősen szakadt Térkép-kéziratunk értékes adattal szolgál Szentendre kora-Kádár-kori urbanizációs történetéhez. Szentendre, a patinás kisváros az első világháború előtt még az ország egyik legkisebb lélekszámú városa volt, lakossága a trianoni döntés után nőtt meg számottevően, amikor Erdélyből számosan költöztek ide, valamint a város szépségét felfedező művészek is mind többen. 1965 környékén azonban még nem indult meg a város rohamos fejlődése, ekkoriban nagyjából tízezren lakták a várost. 1967-ből származó előzetes parcellázási tervünk azonban arra mutat rá, hogy az igények növekedésével a város két legészakabbi területét, az 1934-ig Leányfaluhoz tartozó, a Visegrádi-hegységre meredeken felfutó Boldogtanya és Kisboldogtanya nevű területeket - korábbi gyümölcsösöket - dobra verte a helyi pártvezetés, így megkezdődhetett Szentendre legészakabbi területeinek parcellázása. Tussal rajzolt, ceruzás számozással kiegészített térképünk vörös színnel a térség parcellázásra szánt területeit mutatja, az utcahálózat megegyezik a maiakkal, ám térképvázlatunkon az utcák még csupán számneveket viselnek. Térképünk határait délen a rendkívül kanyargós Szivárvány utcát is magába foglaló Sziklás-patak völgye és azon túl a mai Barackvirág utca, nyugati határán előbb a Visegrádi-hegység utolsó gyümölcsösei és rétjei, a Sas-kő és a Nagy-Malom-hegy erdői, majd a mai Szikla és Holló utca található, északon a Ravasz László püspök utca húzódik, északkeleten a Kádár János nyaralójaként működő, erdővel övezett Sorg-villa határvonala harap ki a felmérési területből egy méreteset (a Leányfalui építmény környékét nem érinthette parcellázás), majd a keleti határ a Boldogtanyai út, a Zerge utca után a Szitakötő utca mentén húzódik, végül a területet a Sziklás-patak folyása zárja délkeleten. A felosztás meglepő vonása, hogy a nyaralóövezet nyugati irányban azóta csak csekély mértékben terjeszkedett, feltehetően az ott fekvő Nemzeti Park létrejötte akadályozta meg a további hegyi ingatlanfejlesztést Boldogtanya kerületben (a tiltás a délebbre fekvő Kisboldogtanyát nem érintette, az ottani hegycsúcs, a Kis-Malom-hegy vidéke azóta beépült). Címfeliratozás nélküli térképkéziratunk jobb felső sarkán és jobb szélén a szövegtükröt nem érintő hiány, szélein kisebb szakadásnyomok, javítások, felül kisebb kézi számítások. Emlékezetes ingatlanfejlesztési korlenyomat. Erősen szakadt térképlap.
[Térkép] Szentendre város kiosztási vázrajza. Parcellázási terv a város Kisboldogtanya nevű gyümölcsösében. Mértéke: 1:2,880. (1967) Szentendre, 1967. Vörös és fekete tussal húzott parcellázási térképkézirat. Mérete: 250x180 mm egy 335x240 mm méretű pausz térképlapon. Térkép-kéziratunk értékes adattal szolgál Szentendre kora-Kádár-kori urbanizációs történetéhez. Szentendre, a patinás kisváros az első világháború előtt még az ország egyik legkisebb lélekszámú városa volt, lakossága a trianoni döntés után nőtt meg számottevően, amikor Erdélyből számosan költöztek ide, valamint a város szépségét felfedező művészek is mind többen. 1965 környékén azonban még nem indult meg a város rohamos fejlődése, ekkoriban nagyjából tízezren lakták a várost. 1967-ből származó előzetes parcellázási tervünk azonban arra mutat rá, hogy az igények növekedésével a város két legészakabbi területét, az 1934-ig Leányfaluhoz tartozó, a Visegrádi-hegységre meredeken felfutó Boldogtanya és Kisboldogtanya nevű területeket - korábbi gyümölcsösöket - dobra verte a helyi pártvezetés, így megkezdődhetett Szentendre legészakabbi területeinek parcellázása. Tussal rajzolt, ceruzás számozással kiegészített térképünk vörös színnel Kisboldogtanya gyümölcsösének parcellázásra szánt területeit mutatja, az utcahálózat megegyezik a maiakkal, ám térképvázlatunkon az utcák még csupán számneveket viselnek. Térképünkön az utcahálózaton kívül az egykori épületállomány is megtalálható, ennek nyomán kijelenthető, hogy térség a parcellázás idején jóformán lakatlannak számított, gazdasági épületek tűnnek fel rajta, ritkásan. Térképünk keleti határát a Szitakötő utca alkotja, valamint a Sziklás-patak erdője, déli részén rézsútosan találkozik a környék legelője és erdője, majd a mai Szivárvány utca írja le erős kanyarjait, a nyugati határon folytatódik a Szivárvány utca vonala, valamint a belőle elágazó Cserebogár, majd Rét utca, északon a Rét utca és az Irtás utca határvonala választja el Kisboldogtanya területét északi szomszédjától, Boldogtanyától. Térképünk tanúsága szerint ingatlanfejlesztésre kizárólag a terület legkeletebbi részét, nagyjából a terület egyötödét szánták, a helyzet azóta kissé változott, mára nagyjából a terület fele szolgál nyaralóként vagy állandó lakhelyént, a térképvázlatunk közepét jelenti 534 és 536 számmal jelölt térségek benépesültek, ám a legdélebbi rész, a Sziklás-patak völgye beépítetlen maradt (537), illetve északon az 530-as és 532-es rész tájsebeit (kőbányáját) felszámolták, a vidék azóta is zöldövezetként funkcionál. Címfeliratozás fent, középen. Emlékezetes ingatlanfejlesztési korlenyomat. Jó állapotú térképlap.
Darabanth Kft. a weboldalán cookie-kat használ annak érdekében, hogy a weboldal a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. Amennyiben Ön folytatja a böngészést a weboldalunkon, azt úgy tekintjük, hogy nincs kifogása a tőlünk érkező cookie-k fogadása ellen.
Darabanth Aukciósház
![[Térkép] Szentendre város északi végeinek, Boldogtanya és Kisboldogtanya nevű városrészének előzetes parcellázási terve. Mérték: 1:2,880. (1967) [Szentendre, 1967]. Vörös és fekete tussal húzott parcellázási térképkézirat. Mérete: 520x520 mm egy 630x590 mm méretű pausz térképlapon. Erősen szakadt Térkép-kéziratunk értékes adattal szolgál Szentendre kora-Kádár-kori urbanizációs történetéhez. Szentendre, a patinás kisváros az első világháború előtt még az ország egyik legkisebb lélekszámú városa volt, lakossága a trianoni döntés után nőtt meg számottevően, amikor Erdélyből számosan költöztek ide, valamint a város szépségét felfedező művészek is mind többen. 1965 környékén azonban még nem indult meg a város rohamos fejlődése, ekkoriban nagyjából tízezren lakták a várost. 1967-ből származó előzetes parcellázási tervünk azonban arra mutat rá, hogy az igények növekedésével a város két legészakabbi területét, az 1934-ig Leányfaluhoz tartozó, a Visegrádi-hegységre meredeken felfutó Boldogtanya és Kisboldogtanya nevű területeket - korábbi gyümölcsösöket - dobra verte a helyi pártvezetés, így megkezdődhetett Szentendre legészakabbi területeinek parcellázása. Tussal rajzolt, ceruzás számozással kiegészített térképünk vörös színnel a térség parcellázásra szánt területeit mutatja, az utcahálózat megegyezik a maiakkal, ám térképvázlatunkon az utcák még csupán számneveket viselnek. Térképünk határait délen a rendkívül kanyargós Szivárvány utcát is magába foglaló Sziklás-patak völgye és azon túl a mai Barackvirág utca, nyugati határán előbb a Visegrádi-hegység utolsó gyümölcsösei és rétjei, a Sas-kő és a Nagy-Malom-hegy erdői, majd a mai Szikla és Holló utca található, északon a Ravasz László püspök utca húzódik, északkeleten a Kádár János nyaralójaként működő, erdővel övezett Sorg-villa határvonala harap ki a felmérési területből egy méreteset (a Leányfalui építmény környékét nem érinthette parcellázás), majd a keleti határ a Boldogtanyai út, a Zerge utca után a Szitakötő utca mentén húzódik, végül a területet a Sziklás-patak folyása zárja délkeleten. A felosztás meglepő vonása, hogy a nyaralóövezet nyugati irányban azóta csak csekély mértékben terjeszkedett, feltehetően az ott fekvő Nemzeti Park létrejötte akadályozta meg a további hegyi ingatlanfejlesztést Boldogtanya kerületben (a tiltás a délebbre fekvő Kisboldogtanyát nem érintette, az ottani hegycsúcs, a Kis-Malom-hegy vidéke azóta beépült). Címfeliratozás nélküli térképkéziratunk jobb felső sarkán és jobb szélén a szövegtükröt nem érintő hiány, szélein kisebb szakadásnyomok, javítások, felül kisebb kézi számítások. Emlékezetes ingatlanfejlesztési korlenyomat. Erősen szakadt térképlap.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3249447.jpg)
![[Térkép] Szentendre város kiosztási vázrajza. Parcellázási terv a város Kisboldogtanya nevű gyümölcsösében. Mértéke: 1:2,880. (1967) Szentendre, 1967. Vörös és fekete tussal húzott parcellázási térképkézirat. Mérete: 250x180 mm egy 335x240 mm méretű pausz térképlapon. Térkép-kéziratunk értékes adattal szolgál Szentendre kora-Kádár-kori urbanizációs történetéhez. Szentendre, a patinás kisváros az első világháború előtt még az ország egyik legkisebb lélekszámú városa volt, lakossága a trianoni döntés után nőtt meg számottevően, amikor Erdélyből számosan költöztek ide, valamint a város szépségét felfedező művészek is mind többen. 1965 környékén azonban még nem indult meg a város rohamos fejlődése, ekkoriban nagyjából tízezren lakták a várost. 1967-ből származó előzetes parcellázási tervünk azonban arra mutat rá, hogy az igények növekedésével a város két legészakabbi területét, az 1934-ig Leányfaluhoz tartozó, a Visegrádi-hegységre meredeken felfutó Boldogtanya és Kisboldogtanya nevű területeket - korábbi gyümölcsösöket - dobra verte a helyi pártvezetés, így megkezdődhetett Szentendre legészakabbi területeinek parcellázása. Tussal rajzolt, ceruzás számozással kiegészített térképünk vörös színnel Kisboldogtanya gyümölcsösének parcellázásra szánt területeit mutatja, az utcahálózat megegyezik a maiakkal, ám térképvázlatunkon az utcák még csupán számneveket viselnek. Térképünkön az utcahálózaton kívül az egykori épületállomány is megtalálható, ennek nyomán kijelenthető, hogy térség a parcellázás idején jóformán lakatlannak számított, gazdasági épületek tűnnek fel rajta, ritkásan. Térképünk keleti határát a Szitakötő utca alkotja, valamint a Sziklás-patak erdője, déli részén rézsútosan találkozik a környék legelője és erdője, majd a mai Szivárvány utca írja le erős kanyarjait, a nyugati határon folytatódik a Szivárvány utca vonala, valamint a belőle elágazó Cserebogár, majd Rét utca, északon a Rét utca és az Irtás utca határvonala választja el Kisboldogtanya területét északi szomszédjától, Boldogtanyától. Térképünk tanúsága szerint ingatlanfejlesztésre kizárólag a terület legkeletebbi részét, nagyjából a terület egyötödét szánták, a helyzet azóta kissé változott, mára nagyjából a terület fele szolgál nyaralóként vagy állandó lakhelyént, a térképvázlatunk közepét jelenti 534 és 536 számmal jelölt térségek benépesültek, ám a legdélebbi rész, a Sziklás-patak völgye beépítetlen maradt (537), illetve északon az 530-as és 532-es rész tájsebeit (kőbányáját) felszámolták, a vidék azóta is zöldövezetként funkcionál. Címfeliratozás fent, középen. Emlékezetes ingatlanfejlesztési korlenyomat. Jó állapotú térképlap.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3249449.jpg)
