A földfelszín szerkezeti térképe + Geomorfológiai relieftípus-térkép. Szerk.: Dr. Pécsi Márton, rajzolta: Szilágyi András. Bp., Offset-ny., jó állapotban, 33x47,5 cm
1894-1897 Szabolcs vármegye + Verőce vármegye térképe (2 db), tervezte: Gönczy Pál, Bp., Posner Károly Lajos és Fia, a Pallas Nagy Lexikona mellékletei, az egyiken lapszéli foltokkal, 30x23,5 cm
[Térkép.] Magyarország földtani térképe [1956]. Szerkesztette: a Magyar Állami Földtani Intézet, az 1869-1955 közötti felvételek alapján. Mértéke: 1:300,000. Budapest, 1956. Magyar Állami Földrajzi Intézet - Offset-nyomda. Négy színes térképnyomat, méretük: 615x920 mm egy-egy 700x995 mm méretű térképlapon, a dél-alföldi térképszelvény mérete: 605x910 mm egy 680x970 mm méretű térképlapon. A mintegy száz év geológiai felméréseinek adatait közzé tevő, látványos földtani térkép különböző bányaipari vállalatok és egyetemi intézetek további adatközlése nyomán készült. Az értelemszerűen a mai Magyarországot ábrázoló földtani térkép teljes mérete: 1230x1840 mm. A színkódolt, kőzettani-földtörténeti részleteken kívül a térkép piktogramokkal jelöli a jelentősebb ásványi nyersanyaglelőhelyeket (kőolaj, éghető és nem éghető földgáz, kőszén, vasérc, mangánérc, bauxit, gipsz), és feltünteti a jelentősebb mélyfúrások helyszíneit is, a fúrás mélységének jelölésével. A földtani részleteken túl a jelentősebb folyók és vasútvonalak, települések szintén feltüntetve. A térkép alatt régi tulajdonosi bejegyzés. Az északkeleti és délkeleti térképszelvények szélein apró szakadásnyomok, apró gyűrődések. Poss.: Hörömpő János (dr. Hörömpő János (1911-1996) térképész, a Honvéd Térképészeti Intézet, a háború után a szolnoki földhivatal dolgozója, a szovjet-magyar demarkációs vonal megrajzolója, topográfiai alosztályvezető, 1956 után a forradalomban való részvétele miatt a Kartográfiai Vállalat munkatársaként dolgozik, az 1960-as évektől a Magyar Állami Földtani Intézet tagja, az 1970-es évektől technikumi, majd egyetemi oktató.) Jó állapotú térképlapok, hajtogatva.
[Térkép] Tompa község határának átnézeti térképe. Keleti és nyugati rész. Mértéke: 1 : 10,000. (1959 körül) [Budapest, 1959 körül.] Stencilezett térképmásolatok. Méretük: 1130x810 mm egy 1150x900 mm méretű térképlapon (nyugati szelvény), illetve 1170x680 mm egy 1230x750 mm méretű térképlapon (keleti szelvény). A mezőgazdaság kollektivizálása jegyében az 1940-es évek végétől állami gazdaságok és termelőszövetkezetek kezébe jutott az ország földterülete. Bár a belépés elvben nem volt kötelező, nagyobb földterület semmiképpen nem maradhatott magánkézben - az a kulákság vádját vonta maga után -, a kisebb földön gazdálkodók pedig nemigen vehették fel a versenyt a gépesített, és tervgazdálkodási rendszer szerinti piacra termelő kollektív üzemekkel. Bár az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben kitűzött munkaversenyek, munkafelajánlások, táj- és hagyományidegen termelési kvóták, kötelező békeülések, kötelező kultúrprogramok, a pártfunkcionáriusi jelenlét és a nem szűnő politikai agitáció nemigen vonzhatta a ritka kivételként megmaradt egyéni gazdákat, az 1950-es évek végére a magángazdálkodás országszerte megszűnt. Erről tanúskodik az ország déli határán, a kelebiai határátkelőhöz közeli Tompa község két térképen található dűlőfelosztás, melynek központi területein az 1950-ben létrehozott Tompai Állami Gazdaság földjei egy tagban húzódnak, körülöttük pedig az 1948-1949 során létrehozott Szabadság és Kossuth, valamint az 1958-ban létesült, a megmaradt parasztgazdákat felvevő Rákóczi termelőszövetkezet parcellái hevernek. Térképünk létrejötte feltehetően az állami gazdaságokat érintő nagyobb szabású, 1959-1960. évi átszervezésnek köszönhető, mely a kollektivizálás utolsó rohama volt. A térképünkön található egyéni földek igen-igen csekély területet jelölnek, ekképp mutatják az egyéni mezőgazdasági vállalkozások végnapjait. Térképünk nyugati szelvénye a tompai határ Csikéria és Mélykút fele eső, nyugati részeitől Tompa belterületéig terjedő dűlőket ábrázolja, keleti fele a délen erdőgazdaságokba forduló kelebiai határt. Dűlőfelosztási térkép lévén dokumentumunk jelöletlenül hagyja a község belterületét, ám a földterületek teljes úthálózata és épületállománya részletesen dokumentált. Jó állapotú térképlapok, a nyugati térképszelvény bal oldalán apró gyűrődések.
[Térkép] Tápióbicske község határának átnézeti térképe. Mértéke: 1:10,000. (1952) Budapest, 1952. Stencilezett térképmásolat, mérete: 870x740 mm egy 1210x995 mm méretű térképlapon. A mezőgazdaság kollektivizálása jegyében az 1940-es évek végétől állami gazdaságok és termelőszövetkezetek kezébe jutott az ország földterülete. Bár a belépés elvben nem volt kötelező, nagyobb földterület semmiképpen nem maradhatott magánkézben - az a kulákság vádját vonta maga után -, a kisebb földön gazdálkodók a terménybeadási kényszert kísérő masszív hatósági erőszak ellenére vonakodtak belépni a szövetkezetekbe, mert ott a jobb géppark ellenére a legképtelenebb okokból kitűzött folyamatos munkaversenyek, munkafelajánlások, táj- és hagyományidegen termelési kvóták, kötelező békeülések, kötelező kultúrprogramok, a pártfunkcionáriusi jelenlét és a nem szűnő politikai agitáció tarkította az egyébként is nehéz mezőgazdasági munkát. Térképünk a következő években végrehajtandó további tápióbicskei szövetkezesítés alkalmából készült, és felméri a települést övező külterület dűlőit. Egyes dűlőelnevezések a jellemző művelési ágra is utalnak (Kenderföldek, Erdővölgyi dűlő, Öreghegyi szőlők, Felsőrét és Nagykert). Dűlő-felmérési térképünk a község belterületét értelemszerűen üresen hagyja, ám az úthálózat feltűnik a térképen, mely Tápióbicske teljes határát ábrázolja. Korabeli híradásokból tudható, hogy a falu családjai a továbbiakban is igen lassú ütemben csatlakoztak a szövetkezetekhez, a folyamat csak az 1960-as évek elejére fejeződött be. Halvány címfeliratozás a jobb alsó sarokban, térképünk szélén kisebb szakadások, jobb oldalán kisebb foltosság, apró hiány és gyűrődések. Közepes állapotú térképlap.
[Térkép] Vámosmikola község átnézeti térképe. Mértéke: 1 : 10,000. Készült az Országos Földméréstani Intézet (OFI) központi irodájában. (1951) [Budapest], 1951. Tussal rajzolt térkép. Mérete: 450x910 mm egy 900x1030 mm méretű térképlapon. A korábban nagybirtokos tulajdonban álló vámosmikolai földek 1945 után kollektív tulajdonba kerültek. 1945 után előbb egy sikertelennek bizonyuló termelőszövetkezet alakult, majd 1950-ben állt fel a Vámosmikolai Állami Gazdaság, amely jelentősen bővítette korábbi profilját, és gabonatermelésen kívül gyümölcstermesztésbe is fogott, az egykori termelési riport szerint pedig a megye legelmaradottabb állami gazdaságából az első tízbe került. (Kis Újság, 1950. július 20.) Mezőgazdasági térképünk a börzsönyalji falu külterületét, dűlőfelosztását mutatja, vízrajzi és úthálózati részletekkel. Térképünk északi határán tisztán kivehető a csehszlovák határt képező Ipoly, illetve mellékvizei közül a Börzsöny-patak. Kéziratunkon apró kopások, felső és alsó szélén apró szakadásnyomok. Jó állapotú térképlap.
[Térkép] Szentendre város északi végeinek, Boldogtanya és Kisboldogtanya nevű városrészének előzetes parcellázási terve. Mérték: 1:2,880. (1967) [Szentendre, 1967]. Vörös és fekete tussal húzott parcellázási térképkézirat. Mérete: 520x520 mm egy 630x590 mm méretű pausz térképlapon. Erősen szakadt Térkép-kéziratunk értékes adattal szolgál Szentendre kora-Kádár-kori urbanizációs történetéhez. Szentendre, a patinás kisváros az első világháború előtt még az ország egyik legkisebb lélekszámú városa volt, lakossága a trianoni döntés után nőtt meg számottevően, amikor Erdélyből számosan költöztek ide, valamint a város szépségét felfedező művészek is mind többen. 1965 környékén azonban még nem indult meg a város rohamos fejlődése, ekkoriban nagyjából tízezren lakták a várost. 1967-ből származó előzetes parcellázási tervünk azonban arra mutat rá, hogy az igények növekedésével a város két legészakabbi területét, az 1934-ig Leányfaluhoz tartozó, a Visegrádi-hegységre meredeken felfutó Boldogtanya és Kisboldogtanya nevű területeket - korábbi gyümölcsösöket - dobra verte a helyi pártvezetés, így megkezdődhetett Szentendre legészakabbi területeinek parcellázása. Tussal rajzolt, ceruzás számozással kiegészített térképünk vörös színnel a térség parcellázásra szánt területeit mutatja, az utcahálózat megegyezik a maiakkal, ám térképvázlatunkon az utcák még csupán számneveket viselnek. Térképünk határait délen a rendkívül kanyargós Szivárvány utcát is magába foglaló Sziklás-patak völgye és azon túl a mai Barackvirág utca, nyugati határán előbb a Visegrádi-hegység utolsó gyümölcsösei és rétjei, a Sas-kő és a Nagy-Malom-hegy erdői, majd a mai Szikla és Holló utca található, északon a Ravasz László püspök utca húzódik, északkeleten a Kádár János nyaralójaként működő, erdővel övezett Sorg-villa határvonala harap ki a felmérési területből egy méreteset (a Leányfalui építmény környékét nem érinthette parcellázás), majd a keleti határ a Boldogtanyai út, a Zerge utca után a Szitakötő utca mentén húzódik, végül a területet a Sziklás-patak folyása zárja délkeleten. A felosztás meglepő vonása, hogy a nyaralóövezet nyugati irányban azóta csak csekély mértékben terjeszkedett, feltehetően az ott fekvő Nemzeti Park létrejötte akadályozta meg a további hegyi ingatlanfejlesztést Boldogtanya kerületben (a tiltás a délebbre fekvő Kisboldogtanyát nem érintette, az ottani hegycsúcs, a Kis-Malom-hegy vidéke azóta beépült). Címfeliratozás nélküli térképkéziratunk jobb felső sarkán és jobb szélén a szövegtükröt nem érintő hiány, szélein kisebb szakadásnyomok, javítások, felül kisebb kézi számítások. Emlékezetes ingatlanfejlesztési korlenyomat. Erősen szakadt térképlap.
[Térkép] Szentendre város kiosztási vázrajza. Parcellázási terv a város Kisboldogtanya nevű gyümölcsösében. Mértéke: 1:2,880. (1967) Szentendre, 1967. Vörös és fekete tussal húzott parcellázási térképkézirat. Mérete: 250x180 mm egy 335x240 mm méretű pausz térképlapon. Térkép-kéziratunk értékes adattal szolgál Szentendre kora-Kádár-kori urbanizációs történetéhez. Szentendre, a patinás kisváros az első világháború előtt még az ország egyik legkisebb lélekszámú városa volt, lakossága a trianoni döntés után nőtt meg számottevően, amikor Erdélyből számosan költöztek ide, valamint a város szépségét felfedező művészek is mind többen. 1965 környékén azonban még nem indult meg a város rohamos fejlődése, ekkoriban nagyjából tízezren lakták a várost. 1967-ből származó előzetes parcellázási tervünk azonban arra mutat rá, hogy az igények növekedésével a város két legészakabbi területét, az 1934-ig Leányfaluhoz tartozó, a Visegrádi-hegységre meredeken felfutó Boldogtanya és Kisboldogtanya nevű területeket - korábbi gyümölcsösöket - dobra verte a helyi pártvezetés, így megkezdődhetett Szentendre legészakabbi területeinek parcellázása. Tussal rajzolt, ceruzás számozással kiegészített térképünk vörös színnel Kisboldogtanya gyümölcsösének parcellázásra szánt területeit mutatja, az utcahálózat megegyezik a maiakkal, ám térképvázlatunkon az utcák még csupán számneveket viselnek. Térképünkön az utcahálózaton kívül az egykori épületállomány is megtalálható, ennek nyomán kijelenthető, hogy térség a parcellázás idején jóformán lakatlannak számított, gazdasági épületek tűnnek fel rajta, ritkásan. Térképünk keleti határát a Szitakötő utca alkotja, valamint a Sziklás-patak erdője, déli részén rézsútosan találkozik a környék legelője és erdője, majd a mai Szivárvány utca írja le erős kanyarjait, a nyugati határon folytatódik a Szivárvány utca vonala, valamint a belőle elágazó Cserebogár, majd Rét utca, északon a Rét utca és az Irtás utca határvonala választja el Kisboldogtanya területét északi szomszédjától, Boldogtanyától. Térképünk tanúsága szerint ingatlanfejlesztésre kizárólag a terület legkeletebbi részét, nagyjából a terület egyötödét szánták, a helyzet azóta kissé változott, mára nagyjából a terület fele szolgál nyaralóként vagy állandó lakhelyént, a térképvázlatunk közepét jelenti 534 és 536 számmal jelölt térségek benépesültek, ám a legdélebbi rész, a Sziklás-patak völgye beépítetlen maradt (537), illetve északon az 530-as és 532-es rész tájsebeit (kőbányáját) felszámolták, a vidék azóta is zöldövezetként funkcionál. Címfeliratozás fent, középen. Emlékezetes ingatlanfejlesztési korlenyomat. Jó állapotú térképlap.
Darabanth Kft. a weboldalán cookie-kat használ annak érdekében, hogy a weboldal a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. Amennyiben Ön folytatja a böngészést a weboldalunkon, azt úgy tekintjük, hogy nincs kifogása a tőlünk érkező cookie-k fogadása ellen.
Darabanth Aukciósház
![[Térkép.] Magyarország földtani térképe [1956]. Szerkesztette: a Magyar Állami Földtani Intézet, az 1869-1955 közötti felvételek alapján. Mértéke: 1:300,000. Budapest, 1956. Magyar Állami Földrajzi Intézet - Offset-nyomda. Négy színes térképnyomat, méretük: 615x920 mm egy-egy 700x995 mm méretű térképlapon, a dél-alföldi térképszelvény mérete: 605x910 mm egy 680x970 mm méretű térképlapon. A mintegy száz év geológiai felméréseinek adatait közzé tevő, látványos földtani térkép különböző bányaipari vállalatok és egyetemi intézetek további adatközlése nyomán készült. Az értelemszerűen a mai Magyarországot ábrázoló földtani térkép teljes mérete: 1230x1840 mm. A színkódolt, kőzettani-földtörténeti részleteken kívül a térkép piktogramokkal jelöli a jelentősebb ásványi nyersanyaglelőhelyeket (kőolaj, éghető és nem éghető földgáz, kőszén, vasérc, mangánérc, bauxit, gipsz), és feltünteti a jelentősebb mélyfúrások helyszíneit is, a fúrás mélységének jelölésével. A földtani részleteken túl a jelentősebb folyók és vasútvonalak, települések szintén feltüntetve. A térkép alatt régi tulajdonosi bejegyzés. Az északkeleti és délkeleti térképszelvények szélein apró szakadásnyomok, apró gyűrődések. Poss.: Hörömpő János (dr. Hörömpő János (1911-1996) térképész, a Honvéd Térképészeti Intézet, a háború után a szolnoki földhivatal dolgozója, a szovjet-magyar demarkációs vonal megrajzolója, topográfiai alosztályvezető, 1956 után a forradalomban való részvétele miatt a Kartográfiai Vállalat munkatársaként dolgozik, az 1960-as évektől a Magyar Állami Földtani Intézet tagja, az 1970-es évektől technikumi, majd egyetemi oktató.) Jó állapotú térképlapok, hajtogatva.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3257952.jpg)
![[Térkép] Tompa község határának átnézeti térképe. Keleti és nyugati rész. Mértéke: 1 : 10,000. (1959 körül) [Budapest, 1959 körül.] Stencilezett térképmásolatok. Méretük: 1130x810 mm egy 1150x900 mm méretű térképlapon (nyugati szelvény), illetve 1170x680 mm egy 1230x750 mm méretű térképlapon (keleti szelvény). A mezőgazdaság kollektivizálása jegyében az 1940-es évek végétől állami gazdaságok és termelőszövetkezetek kezébe jutott az ország földterülete. Bár a belépés elvben nem volt kötelező, nagyobb földterület semmiképpen nem maradhatott magánkézben - az a kulákság vádját vonta maga után -, a kisebb földön gazdálkodók pedig nemigen vehették fel a versenyt a gépesített, és tervgazdálkodási rendszer szerinti piacra termelő kollektív üzemekkel. Bár az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben kitűzött munkaversenyek, munkafelajánlások, táj- és hagyományidegen termelési kvóták, kötelező békeülések, kötelező kultúrprogramok, a pártfunkcionáriusi jelenlét és a nem szűnő politikai agitáció nemigen vonzhatta a ritka kivételként megmaradt egyéni gazdákat, az 1950-es évek végére a magángazdálkodás országszerte megszűnt. Erről tanúskodik az ország déli határán, a kelebiai határátkelőhöz közeli Tompa község két térképen található dűlőfelosztás, melynek központi területein az 1950-ben létrehozott Tompai Állami Gazdaság földjei egy tagban húzódnak, körülöttük pedig az 1948-1949 során létrehozott Szabadság és Kossuth, valamint az 1958-ban létesült, a megmaradt parasztgazdákat felvevő Rákóczi termelőszövetkezet parcellái hevernek. Térképünk létrejötte feltehetően az állami gazdaságokat érintő nagyobb szabású, 1959-1960. évi átszervezésnek köszönhető, mely a kollektivizálás utolsó rohama volt. A térképünkön található egyéni földek igen-igen csekély területet jelölnek, ekképp mutatják az egyéni mezőgazdasági vállalkozások végnapjait. Térképünk nyugati szelvénye a tompai határ Csikéria és Mélykút fele eső, nyugati részeitől Tompa belterületéig terjedő dűlőket ábrázolja, keleti fele a délen erdőgazdaságokba forduló kelebiai határt. Dűlőfelosztási térkép lévén dokumentumunk jelöletlenül hagyja a község belterületét, ám a földterületek teljes úthálózata és épületállománya részletesen dokumentált. Jó állapotú térképlapok, a nyugati térképszelvény bal oldalán apró gyűrődések.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3248414.jpg)
![[Térkép] Tápióbicske község határának átnézeti térképe. Mértéke: 1:10,000. (1952) Budapest, 1952. Stencilezett térképmásolat, mérete: 870x740 mm egy 1210x995 mm méretű térképlapon. A mezőgazdaság kollektivizálása jegyében az 1940-es évek végétől állami gazdaságok és termelőszövetkezetek kezébe jutott az ország földterülete. Bár a belépés elvben nem volt kötelező, nagyobb földterület semmiképpen nem maradhatott magánkézben - az a kulákság vádját vonta maga után -, a kisebb földön gazdálkodók a terménybeadási kényszert kísérő masszív hatósági erőszak ellenére vonakodtak belépni a szövetkezetekbe, mert ott a jobb géppark ellenére a legképtelenebb okokból kitűzött folyamatos munkaversenyek, munkafelajánlások, táj- és hagyományidegen termelési kvóták, kötelező békeülések, kötelező kultúrprogramok, a pártfunkcionáriusi jelenlét és a nem szűnő politikai agitáció tarkította az egyébként is nehéz mezőgazdasági munkát. Térképünk a következő években végrehajtandó további tápióbicskei szövetkezesítés alkalmából készült, és felméri a települést övező külterület dűlőit. Egyes dűlőelnevezések a jellemző művelési ágra is utalnak (Kenderföldek, Erdővölgyi dűlő, Öreghegyi szőlők, Felsőrét és Nagykert). Dűlő-felmérési térképünk a község belterületét értelemszerűen üresen hagyja, ám az úthálózat feltűnik a térképen, mely Tápióbicske teljes határát ábrázolja. Korabeli híradásokból tudható, hogy a falu családjai a továbbiakban is igen lassú ütemben csatlakoztak a szövetkezetekhez, a folyamat csak az 1960-as évek elejére fejeződött be. Halvány címfeliratozás a jobb alsó sarokban, térképünk szélén kisebb szakadások, jobb oldalán kisebb foltosság, apró hiány és gyűrődések. Közepes állapotú térképlap.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3249436.jpg)
![[Térkép] Vámosmikola község átnézeti térképe. Mértéke: 1 : 10,000. Készült az Országos Földméréstani Intézet (OFI) központi irodájában. (1951) [Budapest], 1951. Tussal rajzolt térkép. Mérete: 450x910 mm egy 900x1030 mm méretű térképlapon. A korábban nagybirtokos tulajdonban álló vámosmikolai földek 1945 után kollektív tulajdonba kerültek. 1945 után előbb egy sikertelennek bizonyuló termelőszövetkezet alakult, majd 1950-ben állt fel a Vámosmikolai Állami Gazdaság, amely jelentősen bővítette korábbi profilját, és gabonatermelésen kívül gyümölcstermesztésbe is fogott, az egykori termelési riport szerint pedig a megye legelmaradottabb állami gazdaságából az első tízbe került. (Kis Újság, 1950. július 20.) Mezőgazdasági térképünk a börzsönyalji falu külterületét, dűlőfelosztását mutatja, vízrajzi és úthálózati részletekkel. Térképünk északi határán tisztán kivehető a csehszlovák határt képező Ipoly, illetve mellékvizei közül a Börzsöny-patak. Kéziratunkon apró kopások, felső és alsó szélén apró szakadásnyomok. Jó állapotú térképlap.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3248417.jpg)
![[Térkép] Szentendre város északi végeinek, Boldogtanya és Kisboldogtanya nevű városrészének előzetes parcellázási terve. Mérték: 1:2,880. (1967) [Szentendre, 1967]. Vörös és fekete tussal húzott parcellázási térképkézirat. Mérete: 520x520 mm egy 630x590 mm méretű pausz térképlapon. Erősen szakadt Térkép-kéziratunk értékes adattal szolgál Szentendre kora-Kádár-kori urbanizációs történetéhez. Szentendre, a patinás kisváros az első világháború előtt még az ország egyik legkisebb lélekszámú városa volt, lakossága a trianoni döntés után nőtt meg számottevően, amikor Erdélyből számosan költöztek ide, valamint a város szépségét felfedező művészek is mind többen. 1965 környékén azonban még nem indult meg a város rohamos fejlődése, ekkoriban nagyjából tízezren lakták a várost. 1967-ből származó előzetes parcellázási tervünk azonban arra mutat rá, hogy az igények növekedésével a város két legészakabbi területét, az 1934-ig Leányfaluhoz tartozó, a Visegrádi-hegységre meredeken felfutó Boldogtanya és Kisboldogtanya nevű területeket - korábbi gyümölcsösöket - dobra verte a helyi pártvezetés, így megkezdődhetett Szentendre legészakabbi területeinek parcellázása. Tussal rajzolt, ceruzás számozással kiegészített térképünk vörös színnel a térség parcellázásra szánt területeit mutatja, az utcahálózat megegyezik a maiakkal, ám térképvázlatunkon az utcák még csupán számneveket viselnek. Térképünk határait délen a rendkívül kanyargós Szivárvány utcát is magába foglaló Sziklás-patak völgye és azon túl a mai Barackvirág utca, nyugati határán előbb a Visegrádi-hegység utolsó gyümölcsösei és rétjei, a Sas-kő és a Nagy-Malom-hegy erdői, majd a mai Szikla és Holló utca található, északon a Ravasz László püspök utca húzódik, északkeleten a Kádár János nyaralójaként működő, erdővel övezett Sorg-villa határvonala harap ki a felmérési területből egy méreteset (a Leányfalui építmény környékét nem érinthette parcellázás), majd a keleti határ a Boldogtanyai út, a Zerge utca után a Szitakötő utca mentén húzódik, végül a területet a Sziklás-patak folyása zárja délkeleten. A felosztás meglepő vonása, hogy a nyaralóövezet nyugati irányban azóta csak csekély mértékben terjeszkedett, feltehetően az ott fekvő Nemzeti Park létrejötte akadályozta meg a további hegyi ingatlanfejlesztést Boldogtanya kerületben (a tiltás a délebbre fekvő Kisboldogtanyát nem érintette, az ottani hegycsúcs, a Kis-Malom-hegy vidéke azóta beépült). Címfeliratozás nélküli térképkéziratunk jobb felső sarkán és jobb szélén a szövegtükröt nem érintő hiány, szélein kisebb szakadásnyomok, javítások, felül kisebb kézi számítások. Emlékezetes ingatlanfejlesztési korlenyomat. Erősen szakadt térképlap.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3249447.jpg)
![[Térkép] Szentendre város kiosztási vázrajza. Parcellázási terv a város Kisboldogtanya nevű gyümölcsösében. Mértéke: 1:2,880. (1967) Szentendre, 1967. Vörös és fekete tussal húzott parcellázási térképkézirat. Mérete: 250x180 mm egy 335x240 mm méretű pausz térképlapon. Térkép-kéziratunk értékes adattal szolgál Szentendre kora-Kádár-kori urbanizációs történetéhez. Szentendre, a patinás kisváros az első világháború előtt még az ország egyik legkisebb lélekszámú városa volt, lakossága a trianoni döntés után nőtt meg számottevően, amikor Erdélyből számosan költöztek ide, valamint a város szépségét felfedező művészek is mind többen. 1965 környékén azonban még nem indult meg a város rohamos fejlődése, ekkoriban nagyjából tízezren lakták a várost. 1967-ből származó előzetes parcellázási tervünk azonban arra mutat rá, hogy az igények növekedésével a város két legészakabbi területét, az 1934-ig Leányfaluhoz tartozó, a Visegrádi-hegységre meredeken felfutó Boldogtanya és Kisboldogtanya nevű területeket - korábbi gyümölcsösöket - dobra verte a helyi pártvezetés, így megkezdődhetett Szentendre legészakabbi területeinek parcellázása. Tussal rajzolt, ceruzás számozással kiegészített térképünk vörös színnel Kisboldogtanya gyümölcsösének parcellázásra szánt területeit mutatja, az utcahálózat megegyezik a maiakkal, ám térképvázlatunkon az utcák még csupán számneveket viselnek. Térképünkön az utcahálózaton kívül az egykori épületállomány is megtalálható, ennek nyomán kijelenthető, hogy térség a parcellázás idején jóformán lakatlannak számított, gazdasági épületek tűnnek fel rajta, ritkásan. Térképünk keleti határát a Szitakötő utca alkotja, valamint a Sziklás-patak erdője, déli részén rézsútosan találkozik a környék legelője és erdője, majd a mai Szivárvány utca írja le erős kanyarjait, a nyugati határon folytatódik a Szivárvány utca vonala, valamint a belőle elágazó Cserebogár, majd Rét utca, északon a Rét utca és az Irtás utca határvonala választja el Kisboldogtanya területét északi szomszédjától, Boldogtanyától. Térképünk tanúsága szerint ingatlanfejlesztésre kizárólag a terület legkeletebbi részét, nagyjából a terület egyötödét szánták, a helyzet azóta kissé változott, mára nagyjából a terület fele szolgál nyaralóként vagy állandó lakhelyént, a térképvázlatunk közepét jelenti 534 és 536 számmal jelölt térségek benépesültek, ám a legdélebbi rész, a Sziklás-patak völgye beépítetlen maradt (537), illetve északon az 530-as és 532-es rész tájsebeit (kőbányáját) felszámolták, a vidék azóta is zöldövezetként funkcionál. Címfeliratozás fent, középen. Emlékezetes ingatlanfejlesztési korlenyomat. Jó állapotú térképlap.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3249449.jpg)
