Jelzés nélkül: Cupido és Psziché. Spiáter. Korának megfelelő állapotban. m: 55 cm / Unmarked: Cupid and Psyche. Zamac. In good condition for its age. m: 55 cm
Carl Gelles (1880-1930): Nevető fiúcska fej. Bronz, márvány talpazaton. Bronz 21 cm, márvánnyal együtt 31 cm. / Austrian sculptor Carl Gelles (1880-1930): Laughing head. Bronze. Signed h: 21 cm with marble pedestal 31 cm.
Paizs László (1935-2009): 56-os emlékmű terv I. Műgyanta. 53 × 32 cm.
"A budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult. Z. Gács György, Rákosy Zoltán, Szentiványi Lajos voltak a mesterei. Allegorikus alakokat (sgraffito) formázott az Odry Színpad számára 1958-ban. A korszakban divatos murális munkák kivitelezésében vett részt már főiskolás éveiben is mesterei és Fónyi Géza, Konecsni György, Domanovszky Endre mellett. Végzős korában, 1959-ben éppen egy Mozaik című murális munkát készített diplomamunkaként a korabeli Kertészeti Egyetem részére.
Az 1960-as évek elején a korban szokásos hagyományos realista felfogású olajképeket festett, de pár év múltán Olaszországban az 1964-es velencei biennálé amerikai pavilonjában megismerkedett a pop art irányzattal, s ennek jegyében alkotott, ezen textil, fém és bőranyagú varrottas képeit eleinte nem engedte tárlatra a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületének (FKSE) zsűrije. 1961 óta volt kiállító művész, elsősorban hazai, de számos nyugat-európai országban (NSZK, Olaszország, Dánia, Franciaország) rendezett tárlaton is megmérette magát.
Az 1970-es évektől már kiállíthatta itthon is pop art-os objektjeit, egyik legnevezetesebb A trónörököspár politikai gyilkosság áldozata lett: 1914 (1970), mely alkotás plexiüvegből, újságpapírból és szarvasbogarakból készült.[3] Később főként átlátszó plexitömbökből dolgozott, s a legkülönbözőbb, a témát találóan kifejező alapanyagokat használt hozzá, például ruhacsipeszt A szegedi egyetemisták emlékére (1956. október 26.) című képhez vagy például szemüveget Nagy Imre arcmásának felidézéséhez.
Az 1980-as évektől köztéri színezett, konstruktív, nagy méretű poliészter szobrai igen népszerűek voltak, számos hazai és külföldi megrendelést kapott, le is szállította azokat. Organikus plasztikájú bronzszobrokat is mintázott, köztük a Thália Színház épületszobra, életnagyságú allegorikus női figura (1997). Színes poliészter táblaképeket is alkotott roncsolt felülettel, mintha régészeti leletek vagy atomtámadás utáni szurrogátumok lennének. A mindig megújulni képes művész az 1990-es években korábbi roncsolt táblaképeire emlékeztető nagy méretű egyedi grafikákat készített, melyeken az emberi alakok már kizárólag nonfiguratívak. "
Fritz Kochendörfer (1871-1942): "Fiatal lány mellszobra". Alabástrom, márvány talapzaton, oldalán jelzett, München 1890 körül. Korának megfelelő kopásokkal, egy két apró lepattanással. m:24cm
Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884-1975): Lenin. Terrakotta, m: 46 cm fa talapzat nélkül, jelzett: Kisfaludi Stróbl.
A szovjet időkben Vlagyimir Iljics Lenin, az orosz forradalmár és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége első vezetőjének szobrai erőteljes politikai szimbólumok voltak.
Lenin szobrát 1965. November 7-én a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvennyolcadik évfordulóján avatták fel a szombathelyi Március 15. téren. Az magas posztamensen álló alakos bronz szobrot Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész készítette, ennek kicsinyített mása a mostani aukción szereplő tétel.
A 20. század nagy részében a hatalmas Szovjetunió minden szegletében, valamint a keleti blokk országaiban is megtalálhatóak voltak Lenin monumentális ábrázolásai. Különböző méretűek és pózúak voltak, és különböző anyagokból készültek, de mindig a hivatalos kánont tükrözték Lenin ábrázolása tekintetében. A globális proletariátus egységét, a jóléti államot, a világforradalom álmát és a közös kommunista jövőt képviselték.
Darabanth Auction House
![Paizs László (1935-2009): 56-os emlékmű terv I. Műgyanta. 53 × 32 cm. A budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult. Z. Gács György, Rákosy Zoltán, Szentiványi Lajos voltak a mesterei. Allegorikus alakokat (sgraffito) formázott az Odry Színpad számára 1958-ban. A korszakban divatos murális munkák kivitelezésében vett részt már főiskolás éveiben is mesterei és Fónyi Géza, Konecsni György, Domanovszky Endre mellett. Végzős korában, 1959-ben éppen egy Mozaik című murális munkát készített diplomamunkaként a korabeli Kertészeti Egyetem részére. Az 1960-as évek elején a korban szokásos hagyományos realista felfogású olajképeket festett, de pár év múltán Olaszországban az 1964-es velencei biennálé amerikai pavilonjában megismerkedett a pop art irányzattal, s ennek jegyében alkotott, ezen textil, fém és bőranyagú varrottas képeit eleinte nem engedte tárlatra a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületének (FKSE) zsűrije. 1961 óta volt kiállító művész, elsősorban hazai, de számos nyugat-európai országban (NSZK, Olaszország, Dánia, Franciaország) rendezett tárlaton is megmérette magát. Az 1970-es évektől már kiállíthatta itthon is pop art-os objektjeit, egyik legnevezetesebb A trónörököspár politikai gyilkosság áldozata lett: 1914 (1970), mely alkotás plexiüvegből, újságpapírból és szarvasbogarakból készült.[3] Később főként átlátszó plexitömbökből dolgozott, s a legkülönbözőbb, a témát találóan kifejező alapanyagokat használt hozzá, például ruhacsipeszt A szegedi egyetemisták emlékére (1956. október 26.) című képhez vagy például szemüveget Nagy Imre arcmásának felidézéséhez. Az 1980-as évektől köztéri színezett, konstruktív, nagy méretű poliészter szobrai igen népszerűek voltak, számos hazai és külföldi megrendelést kapott, le is szállította azokat. Organikus plasztikájú bronzszobrokat is mintázott, köztük a Thália Színház épületszobra, életnagyságú allegorikus női figura (1997). Színes poliészter táblaképeket is alkotott roncsolt felülettel, mintha régészeti leletek vagy atomtámadás utáni szurrogátumok lennének. A mindig megújulni képes művész az 1990-es években korábbi roncsolt táblaképeire emlékeztető nagy méretű egyedi grafikákat készített, melyeken az emberi alakok már kizárólag nonfiguratívak.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/2/7/2709904.jpg)
