Simó Ágoston (Székelyudvarhely, 1925 - Budapest, 2011) Design váza. Formába öntött, magas hőfokon égetett, rézoxiddal színezett, samottos agyag. Hibátlan. Alján jelzett: masszába karcolt Simó Á. 27x8x27 cm
"1943-49: Magyar Iparművészeti Főiskola kerámia szak, mestere: Borsos Miklós, Gádor István, Molnár Elek és Ohmann Béla volt. 1957: Iparművészeti Pályázat I. és II. díj; 1960: Iparművészeti Pályázat I. és III. díj; 1985: Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete-díj; 2002: Ferenczy Noémi-díj. 1950-től a Gránit Kőedény és Porcelángyár, 1952-54 között pedig a Kerámia Iparművészeti Szövetkezet tervezőjeként dolgozott. 1954-től szabadfoglalkozású művész. A Siklósi Kerámia szimpóziumon 1972-ben és 1976-ban vett részt. Tevékenységi köre a kerámia teljes területére kiterjed, ezen belül jelentős szerepet kaptak a figurális plasztikák, a murális feladatok, továbbá a cserépkályhák. A Budapest Előre síelőjeként hatszoros megyei bajnok (1950-52)."
Gorka Géza (1895-1971): Art deco női figura . Repesztett mázas kerámia, hibátlan, jelzett: GNV (Nográdverőce) m: 25 cm
"Tanulmányait az 1910-es években kezdte, festészetet tanult, majd fazekas inasnak állt Badár Balázs mezőtúri műhelyében. 1920-tól 1921-ig Németországban, Karsruhéba tanult Paul Mannál és Max Lugernél.
1923-ban Nógrádverőcére költözik és a Floris bankház megbízásából megalakítja a Keramos Rt-t. A Németorszáűgi Majolika Manufakturban tanultakat hasznosítva az üzem műszaki vezetője lesz. Az üzem 1927-es tulajdonos váltása után, Lonkay Antallal együtt kilép a cégből és megalapítja saját verőcei műhelyét. 1928-tól kezdve rendszeresen kiállít az Országos Iparművészeti Társulat hazai és külföldi kiállításain.
A harmincas évek elején még főképen figurális egyszínű repesztett mázas kerámiákat tervez, de már elkezdi saját mázkísérleteit is. Ez idő tájt, az iparművészeti iskola agyagipari szakán tanító Jákó Gézától vesz magánórákat. 1933-ban részt vesz a milánói iparművészeti triennálén, ahol ezüstérmet kap.
A harmincas évek egyik legtöbbet kiállító művésze, szinte minden jelentősebb kiállítás szereplője. Szerepel az 1934-es brüsszeli, az 1937-es párizsi, és az 1939-es New York-i világkiállításon is.
1935-től kialakul műveinek sajátságos stílusa. Egyre több és bonyolultabb máztechnikákat alkalmaz. A népi fazekas hagyományok tovább vitelével művein egyre több a régi erdélyi, felvidéki és Habán díszítő elem. A harmincas évek végén ónmázas Habán stílusú kerámiákat is készít.
1943-44 között Losoncon megalapítja a Nógrádi Palóc Háziipari Kerámia Műhelyt. 1945-ben műhelyét és a kerámiagyűjteményt súlyos veszteség éri. A háború után a budapesti Zsolnay gyárban, Mattyasovszky Lászlóval 1200 fokon égetett kerámiák sorozatgyártását kezdik meg.
Ezek főképen funkcionális tárgyak, de egyedi műveket is készít.
Az államosítás után visszatér Verőcére.
1955-ben megkapja a Munkácsy-díjat, 1963-ban a Kossuth-díjat."
Gorka Lívia (1925 - 2011) Fali tál. Kézzel formázott kerámia. Öblében csavart mintázatú, többrétegű, fekete, sárga és fehér mázakkal festett és visszakarcolt technikával díszített tál. Alján jelzett: festett Gorka Lívia. Hibátlan! 44x24cm
"Művészetének forrása a természet, jellemző tárgyai a nagyméretű, aszimmetrikus edények, az idolok, halak, madarak, kövek. A korongolás előtti ősi agyagalakítást követte. Egyedi tárgyakat hozott létre, szeretett sorozatban, tárgycsoportban gondolkozni. Szeretem a munkámat. Egyáltalán szeretem, amikor magamnak dolgozom. Szeretem a kis műhely szabadságát és rendjét. Egyszerűen azért, mert a kezdetektől a befejezésig mindenért felelős vagyok, közöm van a jóhoz, rosszhoz. Formát adni az alaktalan szürkeségnek: a semmiből teremtek, néha úgy érzem. A régi nagyok tisztelete mellett és nyomán van lehetőség új anyagok eredetének, tulajdonságainak kézben és tűzben való megismerésére.
A verőcei Gorka Múzeum állandó kiállítása 1994-től Gorka Géza leánya, Lívia és unokája, Gorka-Focht Géza anyagával bővült, így a híres keramikusdinasztia művészetét egy múzeumban ismerheti meg a látogató.
Tagja volt a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének (MKISZ) 1956-tól, a Művészeti Alapnak, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE) 1955-től, és az Association Internationale de la Couleur nemzetközi szervezetnek (AIC), és 1970-ig a Nemzetközi Kézműves Csoportnak is."
Csekovszky Árpád (1931-1997): Szentendrei városrészlet, kerámia fali dombormű, jelzett, apró kopással, 20x44 cm
"Számtalan hazai és külföldi kiállításon vett részt. Művei kerámiagyűjteményekben szerepelnek itthon és külföldön. Csekovszky Árpád a XX. századi magyar képzőművészet meghatározó egyénisége alkotóként és tanárként egyaránt. A Mestert a fazekas módszerű tárgyformálás gyakorlata helyett a kerámia építészeti szemléletű felfogása érdekelte. Meggyőződése volt, hogy az iparművészet a kommunális rendeltetését kiélve teljesítheti feladatát. Monumentális plasztikái, idoljai, lovas-kocsis alkotásai és épületkerámiái jelentésközlő funkcióval rendelkeznek, ezáltal feloldják azt a határt, amely a képzőművészet és az iparművészetet elválasztják. Csekovszky művészete összeköti a modern magyar kerámiaművészet megteremtőinek első generációját (Gorka Géza, Kovács Margit, Gádor István) azzal a több száz ma alkotó keramikusművésszel, akiket részben ő maga tanított az Iparművészeti Egyetemen. Ő volt egyike, azon vezető művészeknek, aki évtizedeken át meghatározó hatással volt a ?harmadik generációs kerámiaművészekre" látásmódjával, formakultúrájával, személyiségének etikájával. "
Gorka Lívia (1925 - 2011) Tálka. Kézzel formázott kerámia. Öblében csavart mintázatú, többrétegű, fekete, barna és fehér mázakkal festett és visszakarcolt technikával díszített tálka. Alján jelzett: festett GL monogram. Kis lepattanás! d: 13 cm
Keramos Nógrádverőce: Díszváza. Kerámia, jelzett, lepattanással. m: 20 cm
"Nógrádverőcén 1923-28 között működött kerámiaüzem. A Floris bankház megbízásából alapította 1923-ban Gorka Géza, aki az agyagipari műhely műszaki, majd cégvezetője lett. A műhelyhez szegődik tervezőnek az iskolai tanulmányait az
Iparművészeti Iskolában befejező Lonkay Antal. 1927-ben új tulajdonosa lesz a cégnek, Geist Gáspár, aki átszabja a cég profilját, a művészeti munka rovására.
1927-ben Gorka Géza és Lonkay távozik a cégtől. 1928-ban az Rt csődbe jut, felszerelését a verőcei Gorka műhely vásárolja fel."
Darabanth Auction House
