1943 dr. Bernát Gyula (1896-1991) a Darányi Ignác Agrártudományos Társaság titkárának aláírása egy jutalomdíjról értesítő levélen, a társaság fejléces papírján, hajtott.
1943 Bp., glogoni Andreich Jenő (1890-1953) mérnök, közgazdász, konjunktúrakutató, egyetemi tanár aláírása egy gépelt gratuláló levélen, fejléces, címeres papíron.
1943 Pécs, Várkonyi Nándor (1896-1975) író, irodalom- és kultúrtörténész, a Sorsunk c. folyóirat szerkesztőjének autográf aláírása gépelt levelén, a Sorsunk folyóirat fejléces levélpapírján
1944 Ámos Imre (1907-1944) festőművész autográf levelezőlapja Anna Margit (1913-1991) festőművésznek, feleségének, a II. világháborús frontról, melyben a katonaélet nehézségeiről számol be, valamint kedvesen felszólítja, hogy vigyázzon magára légiriadónál.
1944-1945 Salgótarján, a háborúba behívott katona feleségének naplója, férjének címzett, levélszerű bejegyzésekkel, több mint 100 beírt oldalon, érdekes tartalommal. Az utolsó bejegyzés 1945.X.30-ra datálva: ,,Isten hozott ma nagy örömünkre s szeretettel átadom feljegyzéseimet. Katkád". Félvászon-kötésben, sérült gerinccel, belül a lapok nagyrészt jó állapotban.
1945.III.3 Geleji Sándor (1898-1967), a csepeli Weiss Manfréd Művek igazgatójának (1945-49), későbbi kétszeres Kossuth-díjas professzor levele feleségéhez, Gerő Zsófiához (1895-1966), Gerő Ödön (1863-1939) műkritikus, író lányához, amelyben a Weiss Manfréd Művekben Korbuly János (1893-1976) műszaki igazgatóval tartott értekezletet említ. Más egyéb érdekes részlettel. Egy kézzel írt oldal, Geleji Sándor autográf aláírásával.
1945 Szentetornya, az Ideiglenes Nemzeti Kormány nagybirtokrendszer megszüntetéséről szóló rendelete alapján kiadott birtoklevél, Nagy Imre földművelésügyi miniszer nyomtatott aláírásával, hajtott, sztl. lev. + Kaszás István: Álmomban az éjjel... /Elszakadtál messze tőlem c. nótáinak kottái, a hátoldalán a szerző dedikációjával, hajtott, 1 sztl. lev.
ca 1950 Amerigo Tot (Tóth Imre) (1909-1984) festőművész, grafikus, szobrászművész 3 db autográf sorokkal ellátott fotó saját műveiről, kettő dedikált katalógus olaszországi kiállításról az 1950-es évekből és egy dedikáció nélküli.
Amerigo Tot az 1950-es években már meghatározó alakja volt az olasz modern szobrászatnak. Rómában telepedett le, ahol a kor művészeti köreiben hamar elismerték dinamikus, absztrakció felé hajló plasztikáit. Művészetét ekkor a formai letisztultság, a mozgás és az anyag természetének felfedezése jellemezte. Az évtized végére Olaszországban széles körű szakmai megbecsülést szerzett, amely későbbi, nemzetközi sikereinek is alapot adott.