[Kecskeméthy Aurél] Kákay Aranyos: Kákay Aranyos politikai társadalmi tragico-humoristicus krónikája. Pest, 1869., Ráth Mór, (Pesti Könyvnyomda Rt.-ny.), 386+2 p. Hozzákötve: Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio. Pest, 1867.,Ráth Mór, (Bécs,Holzhausen Adolf-ny.),4+125+3 p. Kecskeméthy Aurél (1827-1877) ügyvéd, a szabadságharc alatt Görgey Artúr titkára, újságíró, 1854-től a bécsi belügyminisztérium sajtóosztályának munkatársa, az évtized végén többször tett látogatást Széchenyi Istvánnál. Az októberi diploma után a magyar országgyűlés lapjának szerkesztője, a politikai publicisztika vitriolos tollú írója. A Deák-párttal szimpatizáló, nevezetes publicista összetéveszthetetlenül szatirikus stílusa jeles közfigyelmet keltett, számosan utánozták, hatása évtizedekkel később is jelentkezik például Mikszáth Kálmán országgyűlési karcolataiban. Korabeli átkötött félvászon-kötés, kopott, foltos borítóval, néhány kissé foxing folots lappal.
Magyar Statisztikai Évkönyv, 5 kötet: 1912., 1932., 1935., 1937., 1939. Szerk. és kiadja a Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal. Bp., 1914-1940, Athenaeum-ny. Az 1912. évi kötet német, a többi magyar nyelven. Aranyozott egészvászon-kötésben, változó állapotban, intézményi bélyegzőkkel.
A középkori Magyarország főpapi pecsétjei a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának pecsétmásolat-gyűjteménye alapján. Szerkesztette: Bodor Imre. [Írta: Bodor Imre, Fügedi Erik, Takács Imre]. (Dedikált.) Budapest, 1984. MTA Művészettörténeti Kutató Csoport (MTA Sokszorosító). 75 + [3] p. + 14 t. (kétoldalas táblák I-XXVIII-ig számozva). Egyetlen kiadás. Dedikált: "Szamosné Magdusnak szeretettel: Bodor Imre. 1984. szept. 17". Kiadványunk a középkori oklevelek hitelesítésre szolgáló főpapi pecsétek világába vezet be, bevezetőjében a középkori pecséthasználatról írt rövid tanulmánnyal, majd az 1400-1526 között használt pontifikális (főpapi) pecsétek részletes ismertetésével. A szöveges tételismertető után az egyházi pecsétgyűjtemény képanyaga. Fűzve, enyhén sérült, kissé kopott kiadói borítóban. Ritka.
Napoleon, I. [francia császár]: Napoleons Leben. Von Ihm Selbst. Übersetzt und herausgegeben von Heinrich Conrad. Band I-XIII. [Teljes mű, tizenhárom kötetben.] Stuttgart, (1911-1913). Verlag Robert Lutz (Druck von A. Bonz' Erben). XVIII + [2] + 325 + [3] p. + 5 térkép; XV + [1] + 386 + [2] p. + 2 térkép (kihajtható); [2] + XI + [3] + 321 + [1] p. + 3 térkép (kihajtható); XIII + [3] + 355 + [1] p. + 3 térkép (kihajtható); XII + [4] + 262 + [2] p. + 4 térkép (kihajtható); XV + [1] + 344 + [4] p. + 4 térkép (kihajtható); XVIII + [2] + 311 + [5] p. + 1 térkép (kihajtható); XIII + [3] + 378 + [2] p. + 8 térkép (ebből 6 kihajtható); XIII + [3] + 301 + [3] p. + 4 térkép (kihajtható); XIV + [2] + 379 + [5] p. + 4 térkép (kihajtható); XXXII + 314 + [2] p. + 1 térkép (Szent Ilona szigetének kihajtható térképe); XLIV + [2] + 329 p. + [1] p.; XLV + [3] + 367 p. + [1] p. Az emlékirat beosztása: Meine ersten Siege I-VI. -- Ich, der Kaiser VII-IX. -- Meine letzte Niederlage X. -- Auf Sankt Helena XI-XIII. Bonaparte Napoleon (1769-1821) tábornok, hadvezér, első konzul, francia császár emlékiratai, a szerkesztő lábjegyzeteivel. Az emlékirat korántsem korlátozódik hadműveleti, politikai hadműveleti visszaemlékezésekre, a tájékozott szerző az éppen aktuális terep kapcsán sokszor alkotmányos, jogi, diplomáciatörténeti, olykor népéleti megjegyzéseket is tesz (az első kötetek észak-itáliai és egyiptomi hadjáratai során Napóleon rendre összefoglalja a térség előzetes politikai hagyományait), de a szerző tábornokaihoz, később politikusi szövetségeihez és ellenfeleihez fűződő viszonyairól is megemlékezik, miként közbeszőtt katonapolitikai, geopolitikai, diplomáciai áttekintései is figyelemre méltóak, a császári második kötetben pedig családi terveibe is beavat. A kontinens jogi rendszerének átalakítása jegyében olykor még egyházpolitikai eszmefuttatásokba is betekinthetünk. Az elbeszélést időre időre politikustársaihoz, illetve katonáihoz címzett levelei színesítik. A sorsdöntő orosz hadjáratról való beszámoló a császári kötetek második könyvében (VIII. kötet). A német nyelvterületen első, teljes Napóleon-életműkiadásnak tekintett könyvsorozat kötetei iránt jelentős érdeklődés jelentkezett, a kiadás évétől számítva egy-két éven belül a kötetek többsége három-négy utánnyomásban is megjelent. Könyvsorozatunk 1. kötete a harmadik lenyomatból, 4-5., 7-8. és 10. kötete a második lenyomatból származik. Egységes, aranyozott kiadói egészvászon kötésben, az 5-6. és 10-11. kötet gerincén és kötéstábláin halvány ázásfolttal. Körülvágatlan, jó példány.
[Konkoly-Thege] Konkoli Thege Pál: 1840-dik évi országgyűlés. II. köt. Pest, 1847, Emich Gusztáv (Buda, M. k. egyetemi-ny.), 2 sztl. lev.+ 620 p. Egyetlen kiadás. Átkötött félvászon-kötésben, helyenként kissé foltos lapokkal. Konkoly-Thege Pál (1814-1884) országgyűlési képviselő, az aranyos-maróti királyi törvényszék elnöke, a barsi evangélikus református egyházmegye segédgondnoka. Cikkei a Falusi Gazda, a Magyar Gazda ill. a Gazdasági Lapok c. folyóiratokban, országgyűlési beszédei a Naplóban jelentek meg. Az 1840-dik évi országgyűlés c. kétkötetes munkája az egyetlen önálló, nyomtatásban megjelent műve.
Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. Függelékül az inárchi Farkas, az irsai Irsay, valamint a szilasi és pilisi Szilassy családok története. Budapest, 1938. (Szerző - Ablaka János és Ferenc könyvnyomdája, Gyöngyös). [4] + 636 + [2] p. + 2 t. (egy színes) + 11 melléklet (kihajtható nemzetségtáblák és oklevél-hasonmások). Egyetlen kiadás. Bártfai Szabó László (1880-1964) levéltáros, történész, könyvtáros, heraldikus, oklevéltani szakértő, több neves család okleveleinek kiadója. Genealogiai függelékkel ellátott Pest megyei oklevéltani monográfiája is családi felkérésből született, a munka zömét mégis Pest megye középkori oklevéltani anyaga teszi ki. A szerző a nyilvánvalóan egyházi kötődésű oklevelek közlésétől eltekint, az okleveleknek pedig pusztán magyar nyelvű summázatát teszi közzé, ám ezekből is jó rálátás nyílik az oklevél-adás korabeli gyakorlatának indokaira: okleveleink zömmel családjogi, örökösödési és birtokjogi kérdéseket tisztáznak. 1541 után a birtokjogi oklevelek száma megcsappan, helyüket katonai szabályzatok és adóösszeírások veszik át. A 429. oldaltól az oklevélanyag nyomán Pest megye közjogi történetének esszészerű kidolgozása, majd a 485. oldaltól családtörténeti tanulmányok. Példányunk címlapján és második levelén apró pótlás. Aranyozott gerincű, XX. század második felében készült műbőr kötésben.
Eckhart Ferenc: A szentkorona-eszme története. Budapest, 1941. Magyar Tudományos Akadémia (Franklin-Társulat ny.) 356 p. + 1 t. Első kiadás. Eckhart Ferenc (1885-1957) történész, jogtörténész, fő kutatási területe a földesúri és megyei igazságszolgáltatás története volt, illetve a szentkorona-tan története. Nemzetközi kitekintéssel készült műve a téma alapvető monográfiája. A címoldalon régi tulajdonosi bejegyzés, a címoldal és példányunk első és utolsó oldalain, valamint hátsó borítóján vízfoltosság. Fűzve, kiadói borítóban. Jó példány.
Wekerle László: Nagyezerév Árpád fejedelem sírja felett (907-1907). Az Árpád-millennium-emlékmű illetékes helye a Fehéregyház romterülete (az óbudai "Viktória" gyártelken). Budapest, 1907. Benkő Gyula (Berger Miksa ny., Máramarossziget). XIV + [2] + 276 + [2] p. + 1 térkép (dupla oldalas). Egyetlen kiadás. Wekerle László (1840-1918) ügyvéd, máramarosi tanfelügyelő, műkedvelő történész szenvedélyes nyelven megfogalmazott, hosszú tanulmányában összefoglalja Árpád fejedelem sírja pontos hollétének meghatározásával kapcsolatos, 25 éves kutatásait, cáfolja az ellenérveket, és kárhoztatja a téma iránti sajtóérdeklődés lanyha mivoltát. Wekerle tanfelügyelő Anonymus munkájából indul ki, és a fejedelmi sír hollétét húsz évvel korábbi megállapításaival összehangzóan Óbudán jelöli ki, az egykori Fehéregyháza területén (mely a modern korra már elpusztult). Példányunk fűzése két helyen meglazult. Fűzve, enyhén sérült kiadói borítóban.
Kossuth Lajos: Irataim az emigráczióból 1-3 kötet. I. köt: Az 1859-ki olasz háború korszaka II. köt.: A villafrancai béka után.; III. köt.: A remény és csapások kora 1860-1862.; Bp., 1881-1882, Athenaeum, 526 p, 4+578+1p; 773 p. Korabeli, kissé kopott félbőr-kötésben, eredeti papírborítók bekötve. Néhány foltos lappal.
Pór Antal: Aeneas Sylvius. II. Pius pápa. Élet- és korrajz. Házi könyvtár. XXXIII. Bp., 1880., Szent-István-Társulat, VI+6+384p. Korabeli félvászon-kötés, kopott borítóval, a gerincen és a táblákon kis sérülésekkel.
Darabanth Auction House
![[Kecskeméthy Aurél] Kákay Aranyos: Kákay Aranyos politikai társadalmi tragico-humoristicus krónikája. Pest, 1869., Ráth Mór, (Pesti Könyvnyomda Rt.-ny.), 386+2 p. Hozzákötve: Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio. Pest, 1867.,Ráth Mór, (Bécs,Holzhausen Adolf-ny.),4+125+3 p. Kecskeméthy Aurél (1827-1877) ügyvéd, a szabadságharc alatt Görgey Artúr titkára, újságíró, 1854-től a bécsi belügyminisztérium sajtóosztályának munkatársa, az évtized végén többször tett látogatást Széchenyi Istvánnál. Az októberi diploma után a magyar országgyűlés lapjának szerkesztője, a politikai publicisztika vitriolos tollú írója. A Deák-párttal szimpatizáló, nevezetes publicista összetéveszthetetlenül szatirikus stílusa jeles közfigyelmet keltett, számosan utánozták, hatása évtizedekkel később is jelentkezik például Mikszáth Kálmán országgyűlési karcolataiban. Korabeli átkötött félvászon-kötés, kopott, foltos borítóval, néhány kissé foxing folots lappal.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/4/3416996.jpg)
![A középkori Magyarország főpapi pecsétjei a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának pecsétmásolat-gyűjteménye alapján. Szerkesztette: Bodor Imre. [Írta: Bodor Imre, Fügedi Erik, Takács Imre]. (Dedikált.) Budapest, 1984. MTA Művészettörténeti Kutató Csoport (MTA Sokszorosító). 75 + [3] p. + 14 t. (kétoldalas táblák I-XXVIII-ig számozva). Egyetlen kiadás. Dedikált: "Szamosné Magdusnak szeretettel: Bodor Imre. 1984. szept. 17". Kiadványunk a középkori oklevelek hitelesítésre szolgáló főpapi pecsétek világába vezet be, bevezetőjében a középkori pecséthasználatról írt rövid tanulmánnyal, majd az 1400-1526 között használt pontifikális (főpapi) pecsétek részletes ismertetésével. A szöveges tételismertető után az egyházi pecsétgyűjtemény képanyaga. Fűzve, enyhén sérült, kissé kopott kiadói borítóban. Ritka.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/4/3417604.jpg)
![Napoleon, I. [francia császár]: Napoleons Leben. Von Ihm Selbst. Übersetzt und herausgegeben von Heinrich Conrad. Band I-XIII. [Teljes mű, tizenhárom kötetben.] Stuttgart, (1911-1913). Verlag Robert Lutz (Druck von A. Bonz' Erben). XVIII + [2] + 325 + [3] p. + 5 térkép; XV + [1] + 386 + [2] p. + 2 térkép (kihajtható); [2] + XI + [3] + 321 + [1] p. + 3 térkép (kihajtható); XIII + [3] + 355 + [1] p. + 3 térkép (kihajtható); XII + [4] + 262 + [2] p. + 4 térkép (kihajtható); XV + [1] + 344 + [4] p. + 4 térkép (kihajtható); XVIII + [2] + 311 + [5] p. + 1 térkép (kihajtható); XIII + [3] + 378 + [2] p. + 8 térkép (ebből 6 kihajtható); XIII + [3] + 301 + [3] p. + 4 térkép (kihajtható); XIV + [2] + 379 + [5] p. + 4 térkép (kihajtható); XXXII + 314 + [2] p. + 1 térkép (Szent Ilona szigetének kihajtható térképe); XLIV + [2] + 329 p. + [1] p.; XLV + [3] + 367 p. + [1] p. Az emlékirat beosztása: Meine ersten Siege I-VI. -- Ich, der Kaiser VII-IX. -- Meine letzte Niederlage X. -- Auf Sankt Helena XI-XIII. Bonaparte Napoleon (1769-1821) tábornok, hadvezér, első konzul, francia császár emlékiratai, a szerkesztő lábjegyzeteivel. Az emlékirat korántsem korlátozódik hadműveleti, politikai hadműveleti visszaemlékezésekre, a tájékozott szerző az éppen aktuális terep kapcsán sokszor alkotmányos, jogi, diplomáciatörténeti, olykor népéleti megjegyzéseket is tesz (az első kötetek észak-itáliai és egyiptomi hadjáratai során Napóleon rendre összefoglalja a térség előzetes politikai hagyományait), de a szerző tábornokaihoz, később politikusi szövetségeihez és ellenfeleihez fűződő viszonyairól is megemlékezik, miként közbeszőtt katonapolitikai, geopolitikai, diplomáciai áttekintései is figyelemre méltóak, a császári második kötetben pedig családi terveibe is beavat. A kontinens jogi rendszerének átalakítása jegyében olykor még egyházpolitikai eszmefuttatásokba is betekinthetünk. Az elbeszélést időre időre politikustársaihoz, illetve katonáihoz címzett levelei színesítik. A sorsdöntő orosz hadjáratról való beszámoló a császári kötetek második könyvében (VIII. kötet). A német nyelvterületen első, teljes Napóleon-életműkiadásnak tekintett könyvsorozat kötetei iránt jelentős érdeklődés jelentkezett, a kiadás évétől számítva egy-két éven belül a kötetek többsége három-négy utánnyomásban is megjelent. Könyvsorozatunk 1. kötete a harmadik lenyomatból, 4-5., 7-8. és 10. kötete a második lenyomatból származik. Egységes, aranyozott kiadói egészvászon kötésben, az 5-6. és 10-11. kötet gerincén és kötéstábláin halvány ázásfolttal. Körülvágatlan, jó példány.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/3/3313658.jpg)
![Lamprecht, [Karl Gotthard]: Modern történettudomány. Ford.: Sas Andor. Bevezette: Wildner Ödön. Világkönyvtár 44. (Bp., 1925), Révai, 2 sztl. lev.+ XV+(1)+266+(6) p. Átkötött, bordázott gerincű félbőr-kötésben, nagyrészt jó állapotban.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/3/3321989.jpg)
![[Konkoly-Thege] Konkoli Thege Pál: 1840-dik évi országgyűlés. II. köt. Pest, 1847, Emich Gusztáv (Buda, M. k. egyetemi-ny.), 2 sztl. lev.+ 620 p. Egyetlen kiadás. Átkötött félvászon-kötésben, helyenként kissé foltos lapokkal. Konkoly-Thege Pál (1814-1884) országgyűlési képviselő, az aranyos-maróti királyi törvényszék elnöke, a barsi evangélikus református egyházmegye segédgondnoka. Cikkei a Falusi Gazda, a Magyar Gazda ill. a Gazdasági Lapok c. folyóiratokban, országgyűlési beszédei a Naplóban jelentek meg. Az 1840-dik évi országgyűlés c. kétkötetes munkája az egyetlen önálló, nyomtatásban megjelent műve.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/3/3355163.jpg)
![Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. Függelékül az inárchi Farkas, az irsai Irsay, valamint a szilasi és pilisi Szilassy családok története. Budapest, 1938. (Szerző - Ablaka János és Ferenc könyvnyomdája, Gyöngyös). [4] + 636 + [2] p. + 2 t. (egy színes) + 11 melléklet (kihajtható nemzetségtáblák és oklevél-hasonmások). Egyetlen kiadás. Bártfai Szabó László (1880-1964) levéltáros, történész, könyvtáros, heraldikus, oklevéltani szakértő, több neves család okleveleinek kiadója. Genealogiai függelékkel ellátott Pest megyei oklevéltani monográfiája is családi felkérésből született, a munka zömét mégis Pest megye középkori oklevéltani anyaga teszi ki. A szerző a nyilvánvalóan egyházi kötődésű oklevelek közlésétől eltekint, az okleveleknek pedig pusztán magyar nyelvű summázatát teszi közzé, ám ezekből is jó rálátás nyílik az oklevél-adás korabeli gyakorlatának indokaira: okleveleink zömmel családjogi, örökösödési és birtokjogi kérdéseket tisztáznak. 1541 után a birtokjogi oklevelek száma megcsappan, helyüket katonai szabályzatok és adóösszeírások veszik át. A 429. oldaltól az oklevélanyag nyomán Pest megye közjogi történetének esszészerű kidolgozása, majd a 485. oldaltól családtörténeti tanulmányok. Példányunk címlapján és második levelén apró pótlás. Aranyozott gerincű, XX. század második felében készült műbőr kötésben.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/3/3368997.jpg)
![Wekerle László: Nagyezerév Árpád fejedelem sírja felett (907-1907). Az Árpád-millennium-emlékmű illetékes helye a Fehéregyház romterülete (az óbudai "Viktória" gyártelken). Budapest, 1907. Benkő Gyula (Berger Miksa ny., Máramarossziget). XIV + [2] + 276 + [2] p. + 1 térkép (dupla oldalas). Egyetlen kiadás. Wekerle László (1840-1918) ügyvéd, máramarosi tanfelügyelő, műkedvelő történész szenvedélyes nyelven megfogalmazott, hosszú tanulmányában összefoglalja Árpád fejedelem sírja pontos hollétének meghatározásával kapcsolatos, 25 éves kutatásait, cáfolja az ellenérveket, és kárhoztatja a téma iránti sajtóérdeklődés lanyha mivoltát. Wekerle tanfelügyelő Anonymus munkájából indul ki, és a fejedelmi sír hollétét húsz évvel korábbi megállapításaival összehangzóan Óbudán jelöli ki, az egykori Fehéregyháza területén (mely a modern korra már elpusztult). Példányunk fűzése két helyen meglazult. Fűzve, enyhén sérült kiadói borítóban.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/3/3375161.jpg)
