Cellarius, Christophorus [Cristoph Keller]: Latinitatis probatae et exercitae Liber memorialis. Sub quolibet primitovo derivativa singula memoriae iuvandae caussa exponens, Cum Interpretatione Hungarica, Recusus Debrecini. [Debrecen] Debrecini, 1780. Per Stephanum Margitai. 354 + 188 p. Cristoph Keller (1638-1707) német klasszika-filológus, statisztikus, a Hallei Egyetem tanára, klasszikus latin művek kiadója és gondozója. A XVIII. század Magyarországán elsősorban statisztikai, régiségtani és grammatikai iskolakönyveit használták, természetesen a hazai igényekhez alkalmazva. Magyar használatra átdolgozott latin(-magyar) szótárát hazánkban először 1735-ben, Lőcsén adták ki. A kötetünk fő részét alkotó latin-magyar szótárrészt a 331. oldaltól rövid görög szójegyzék követi, majd újrakezdődő oldalszámozás szerint a magyar mutató (azaz a szótár magyar-latin része). A címlapon és a belív néhány oldalán fametszetű könyvdíszek, az első előzéken régi tulajdonosi bejegyzések. Az oldalakon enyhe foltosság. Hat bordára fűzött, aranyozott gerincű, enyhén kopott, enyhén sérült korabeli bőrkötésben, az aranyozott címfelirat a gerincen barna címkén, vörös festésű lapszélekkel.
Die Webseite von Darabanth GmbH nutzt Cookies, um Ihnen die bestmögliche Surferfahrung zu garantieren. Durch das Weitersurfen auf dieser Webseite stimmen Sie der Verwendung der Cookies automatisch zu.
Darabanth Auktionshaus GmbH.
![Cellarius, Christophorus [Cristoph Keller]: Latinitatis probatae et exercitae Liber memorialis. Sub quolibet primitovo derivativa singula memoriae iuvandae caussa exponens, Cum Interpretatione Hungarica, Recusus Debrecini. [Debrecen] Debrecini, 1780. Per Stephanum Margitai. 354 + 188 p. Cristoph Keller (1638-1707) német klasszika-filológus, statisztikus, a Hallei Egyetem tanára, klasszikus latin művek kiadója és gondozója. A XVIII. század Magyarországán elsősorban statisztikai, régiségtani és grammatikai iskolakönyveit használták, természetesen a hazai igényekhez alkalmazva. Magyar használatra átdolgozott latin(-magyar) szótárát hazánkban először 1735-ben, Lőcsén adták ki. A kötetünk fő részét alkotó latin-magyar szótárrészt a 331. oldaltól rövid görög szójegyzék követi, majd újrakezdődő oldalszámozás szerint a magyar mutató (azaz a szótár magyar-latin része). A címlapon és a belív néhány oldalán fametszetű könyvdíszek, az első előzéken régi tulajdonosi bejegyzések. Az oldalakon enyhe foltosság. Hat bordára fűzött, aranyozott gerincű, enyhén kopott, enyhén sérült korabeli bőrkötésben, az aranyozott címfelirat a gerincen barna címkén, vörös festésű lapszélekkel.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/3/3350072.jpg)
