Szádi, Sirázi Muszliheddin: Gulisztan, vagy Rózsáskert. Persából for...

Szádi, Sirázi Muszliheddin: Gulisztan, vagy Rózsáskert. Persából fordította Erődi Béla.
Budapest, 1889. Singer és Wolfner (Mohovich Emidio ny., Fiume). XVI + 168 p. Egyetlen magyar kiadás.
Szádi Sirázi Muszliheddin (1210-1291) perzsa író, költő, világutazó, az iszlám világ megfigyelője és moralistája. "Gulisztan, avagy Rózsakert" című verses anekdota-gyűjteménye a költő-utazó két fő művének egyike. Az iszlám világ értékrendjéről, szokásairól, társadalmi elvárásairól, a királyok és dervisek jelleméről, erkölcseiről, a szerelemről és ifjúságról, a vágyak mérsékléséről emlékezetesen virágos nyelven írt rövid, gyakran humoros elbeszéléseinek prózája rövid, verses aforizmákkal keveredik.
Stílusmutatvány: "Mesélik egy hamadáni bíróról, hogy szégyenletes bűntényt követett el. Hírül vitték a királynak: "Ez a nagy botrány történt országodban; mit parancsolsz tenni?" "Én őt hírből kitűnő embernek ismerem", válaszolá, "és a század rendkívüli jelenségének tartom. Meglehet, hogy ellenségei az ő rovására koholták e dolgot. Mendemondának én hitelt nem adhatok, míg róla saját szememmel meg nem győződöm, mert a bölcsek mondják: Ki kezével hebehurgyán kardjához nyúl hirtelen / kezét később bűnbánólag mardosni lesz kénytelen". Mondják, hogy a király kora reggel néhány bizalmas emberével a kádi lakására ment. A gyertyát még égve találta, az üvegek eltörve; a bíró pedig mámorban feküdt, s önkívületében a király ottlétéről tudomást sem vett. A király fölkelté és szólt: "Kelj föl, a nap már fölkelt". A bíró azonnal megértette állapotját, és szólt: "Melyik világtájon kelt föl?". "Keleten", válaszolá a király. "Hál' istennek', felelé a bíró, 'a bűnbocsánat ajtaja tehát még nyitva van, ama mondás szerént: a bűnbocsánat ajtaja nem lesz zárva az isten szolgái előtt, míg a nap nem kél fel nyugaton'. [...] "Egy ilyen bűntény után, melyet te elkövettél, a menekülés útja számodra zárva van", szólt a király, és a megtorlás poroszlói hatalmukba vették a kádit. Ő szólt: "Egy szót kívánok szólni a király javára". A szultán kérdé: "Mi az?". Ő így szólt: "Ruhád ujját fejem fölött megráztad / Ám én azért nem hagyom el ruhádat. / Bár bűnömért büntetést kell szenvednem, / De irgalmad reménye él keblemben". A király szólt: "Kedves ötletet és csodálatos mondást ejtettél. De ellenkeznék a józan ésszel és törvénnyel, ha érdemed és ékesszólásod ma a megtorlás karmaiból kimentene. Elhatároztam, hogy mások példájára a fellegvár csúcsáról ledobatlak". Felelt a kádi: "Világ ura, családod kegyessége tartott engem, s nem csak magam követtem el ezt a hibát; azért kérlek, dobass le mást helyettem, hogy én okuljak rajta". A király nevetésre fakadt, megbocsátotta hibáját, és így szólt ellenségeihez, akik kivégeztetését tanácsolták: "Nektek is van mindeniknek vétketek, / Mért hát a vád azokra, kik vétenek? / Mert ki látja enhibáját, gyengéjét: / Az nem siet mást gyalázni, hogy ha vét?".
A Rózsakert szövege előtt Erődi-Harrach Béla (1846-1936) nyelvész, földrajzi író alapos irodalomtörténeti tanulmánya.
Aranyozott, festett, illusztrált, vaknyomásos kiadói egészvászon kötésben (Gottermayer Nándor, Budapest), vörös festésű lapszélekkel. Jó példány.