cca 1972? Makovecz Imre (1935-2011) "Minimális környezet" c. 1972-es p...

cca 1972? Makovecz Imre (1935-2011) "Minimális környezet" c. 1972-es pályaművének kétoldalas neoavantgarde plakátja. Hn., ny. n., a széleken kis szakadásokkal, lyukakkal, valamint a sarkokon és a széleken sérülésekkel, 81x125 cm.

"Makovecznek 1972-re olyan útkereső munkái készültek el, mint például a Cápa vendéglő, a Sió csárda, vagy a balatonszepezdi borozó, mikor megfogalmazódik a gondolat, hogy az emberi mozgás formáinak kutatása az építész számára hasznos lehet. 1970-re Makovecz kimondja, hogy az építészet alapfogalmait devalválódottnak érzi, s az építészeti alapelemeket keresve az emberi mozgás vizsgálata felé fordul. Gerle Jánossal és Sáros Lászlóval mozgásanalógiákat kerestek bizonyos alaphelyzetekre, a síkságon, a lejtőn, a szakadékban illetve a szakadék szélén álló ember tudatos-tudattalan gondolatainak és érzéseinek mozgással való elemzésére. A gyakorlatok célja ezeknek az értelmes mozgásoknak a megértése. Annak észrevétele, hogy az ember maga, a benne lakó erők által milyen komplex formák kitöltésére, megalkotására képes. A gyakorlatokról készült fotók mind a négy esetben ennek a komplex formának az ábrázolására tesznek kísérletet. A mozgásformákkal való foglalkozás egyrészt építészeti hitvallássá alakult, miszerint "valóban és végérvényesen fel kell adni a kubista és konstruktivista festői szépségeszményt az építészetben", másrészt adta a minimális tér pályázat gondolatát. A feladat egy funkció nélküli, egyetlen emberi test befogadására képes elemi "ház" megfogalmazása volt. Negyven pályamű érkezett, ezek egyike a Makovecz-féle pályamű. Alapvetése: a minimális környezet megtalálására tett kísérlet során elvet minden építészeti stílust, az összes szerkesztési illetve szerkezeti elvet, a technika összes eszközét. Az ember minimális környezetét tehát nem egy kézzelfogható, lehatárolt térnek tekinti. A minimáltér megtalálásához három alapvető lépést tart szükségesnek. Elsőként a személyes tulajdonságokat és az ember szociális érzékenységét objektív valóságnak kell felismerni. Amíg eddig az állapotig el nem jut valaki, addig manipulálható. Másodszor a környezet objektív felismeréséig kell eljutni. Ebből, és önmagunk megismeréséből egyenesen következik a harmadik lépés, miszerint a másik embert is - magunkhoz hasonlóan - állandóan változónak kell tekintenünk. (Hiv: Nagy Lívia: Makovecz Imre Minimális környezet pályaműve. In: Makovecz Vándoriskola."