1560. [Oklevél] I. Ferdinánd magyar király (ur. 1521-1564) felségárulás miatt megfosztja Perényi Ferenc tárnokmestert Abaúj megyei birtokaitól és Szikszó város birtokától, a birtokjogokat hívére, a Habsburg-hitű Macedóniai Péter kamarásmesterre testálva. [Hely nélkül, 1779 körül.] [Nyomda nélkül.] [2] p. Folio. Latin nyelvű nyomtatványunk eredetije 1560 körül keletkezett. Az okmányban I. Ferdinánd magyar király az ország egyik jelentős méltóságának, Perényi Ferenc tárnokmesternek felségárulás miatti birtokfosztásáról rendelkezik. A korábban Habsburg-pártinak számító Perényi Ferenc főúr dokumentumunk szövege szerint királyi döntés szerint 1559-ben megkapta az Abaúj megyei Szikszó városát és további abaúji birtoktesteket. Ám még ebben az évben az erdélyi különállást képviselő Jagelló Izabella, valamint fia, János Zsigmond pártjára állt. A pártváltást az ellenérdekelt Habsburg-uralkodó - oklevelünk kiadója - főbenjáró bűnnek ítélte, és ennek nyomán dokumentumunk jogi aktusával megfosztotta Perényi Ferencet valamennyi birtokától, és annak birtokjogát örök időkre saját hívére, Macedóniai Péter kamarásmesternek és fiú ági örököseinek adományozta. Levéltári jelentőségű dokumentumunk a 220 évvel korábban kiadott felségárulási oklevél nyomán készült birtokjogi nyomtatvány. Jó állapotú lap.
1633. [Oklevél] II. Ferdinánd magyar király (ur. 1619-1637) a szatmári síkon fekvő Ecsed erősségét és birtokait örökre és visszavonhatatlanul idősebb Bethlen István (1582-1647) egykori erdélyi kormányzónak, máramarosi és hunyadi főispánnak és fiú ági leszármazottjainak adományozza. Az 1633-ban keletkezett oklevélről készült birtokjogi nyomtatvány. [Hely nélkül, 1779 körül.] [Nyomda nélkül.] [4] p. Folio. Latin nyelvű oklevelünk a Tiszántúl egyik legnagyobb uradalmának, az Ecsed várához tartozó uradalom birtokjogának 1633 körüli helyzetéről értekezik. A szatmári síkon fekvő Ecsed erősségéhez a vár jelentőségéhez mérten számos birtoktest csatlakozott Bereg, Szatmár, Szabolcs, Zemplén, Abaúj, Borsod, sőt Heves megyében is: falvak, mezővárosok, hegyközségek, szőlőgazdaságok és erdők a Tisza mindkét partján. A birtok már 1490-től, még bőven az Erdélyi Fejedelemség létrejötte előtt a Báthori-dinasztia kezelésébe került, majd Báthori István erdélyi fejedelem, valamint örökösei kezelésébe ment át, és ott is maradt egészen Báthori Gábor erdélyi fejedelem 1613. évi haláláig, a Báthori-dinasztia kihalásáig. Ekkor a bécsi koronára szállt vissza a birtok, de később, a harmincéves háború keleti hadszínterének erdélyi-császári összeütközéseit követő béketárgyalások során az új erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor szerezte meg tulajdonát, majd a nagy fejedelem halálát követően a Habsburg-hatalommal barátibb viszonyt ápoló öccsére, idősebb Bethlen István (1582-1648) egykori erdélyi kormányzóra, máramarosi és hunyadi főispánra és gyermekeire, ifjabb Bethlen Istvánra (1606-1632) és Bethlen Péterre (1609-1642) szállt a birtok. Az ifjabb Bethlen István nemrég bekövetkezett haláláról megemlékező, 1633-as dátumozással ellátott dokumentum az életben levő apán kívül a fiatalabb fiút, Bethlen Pétert nevezi meg az ecsedi uradalom tulajdonosának, mégpedig örökre és visszavonhatatlanul, ami a korabeli adományozási szokások szerint a Bethlen-dinasztia egyenes ági kihalásáig tart. (Dokumentumunk értelemszerűen nem tudhat Bethlen Péter örökösök nélküli haláláról, majd arról sem, hogy az I. Rákóczi György és a Habsburg-ház háborúját követő, 1647. évi linzi béke értelmében Ecsed uradalma végérvényesen a Rákóczi-dinasztia uralmába kerül). Oklevélnyomtatványunk a meglehetősen körmönfont birtoklástörténetnek csak egy kis részét adja közre, nevezetesen az 1630-1633 körüli tulajdonjogi viszonyokat, ellenben párját ritkító módszerességgel lajstromozza az uradalom birtokösszetevőit, valamint nevesíti az oklevél átadási aktusán jelenlevő főúri tanúkat. Példányunk utolsó oldalán hat kézzel írt sor, mely az eredeti dokumentum dátumozását is tartalmazza. Jó állapotú oklevél, középen függőleges hajtásnyommal.
1647. [Oklevél] III. Ferdinánd magyar király (ur. 1637-1657) birtoktesteket ad át I. Rákóczi György győztes erdélyi fejedelemnek az 1645-ben megkötött linzi béke szellemében, a korábbi ellenségeskedés helyetti béke megőrzésének érdekében. [Hely nélkül, 1779 körül.] [Nyomda nélkül.] 2 + [2] p. Folio. Latin nyelvű nyomtatványunk egy 130 évvel korábbi, 1647-es keltezésű birtoklevél nyomtatott megerősítése. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem (ur. 1630-1648) a magyarországi protestánsok védelmében, illetve saját pozíciói erősítése érdekében 1644-ben a svédek és franciák oldalán belépett a harmincéves háborúba, a következő évek során pedig komoly vereségeket mért III. Ferdinánd király (ur. 1637-1657) császári hadaira. A háborúságot lezárandó megkötötte III. Ferdinánd császár-királlyal a linzi békét, mely a hét felső-magyarországi vármegyét (Borsod, Abaúj, Zemplén, Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa) Erdélynek ítélte, néhány, a területen található várral egyetemben. A linzi békekötés után két évvel keletkezett eredeti oklevelünk azért született, mert a szatmári láp erősségét, Ecsed várát és birtokait - a császári-erdélyi hadakozások meghatározó katonai objektumát - a linzi béke a vármegyék váraival szemben nem engedte át, hanem az engedelmesebbnek tartott Bethlen-örökösök számára tartotta fenn; 1647-ben viszont az iktári Bethlen-ág utolsó örököse, idősebb Bethlen István is elhunyt, így a klauzula elhárulásával az ecsedi erősség végül I. Rákóczi György uralmába került. Az oklevél eredetije 1647. május 7-én, Bécsben kelt. A birtok-adásvételi irat a szatmári-szabolcsi sík számos korabeli helynévi adatát közli. Jó állapotú lap, hajtogatva.
1709 II. Rákóczi Ferenc fejedelem levele Munkácsról pénzügyi kérdésekben a Sárospataki országgyűlés által megadott adómentességre vonatkozóan, adó számítási módokkal kapcsolatban. II. Rákóczi Ferenc és titkára Aszalay Ferenc (1674-1729). autográf aláírásával, Egy, magyar nyelven beírt oldalon. Ritka és izgalmas történelmi dokumentum!
1785. okt. 8. Nagyszőlős ( ma [Vinohragyiv], Ukrajna) Megyeri László Ugocsa vármegyei alispán levele Révay Simonnak, a megye királyi biztosának (supremus moderator), hogy nagyon sok kétes nemességű család van a vármegyében, ezért Morvay József javaslatára úgy döntöttek, hogy felül kell vizsgálni ezeket az ügyeket. A magukat nemesnek vallókat 1785. november 16-án Nagyszöllős városába várják, hogy igazolják származásukat. A címzett Révay Simon a Mohács után felemelkedő szklabinyai és blatnicai Révay család tagja, birodalmi titkos tanácsos és turóci főispán volt. Az iratot Megyer László aláírásával hitelesítette.
1787 Tiszapéterfalva (ukránul [Pijterfolvo]), Nagyszöllős, Ugocsa vármegye, tanúvallatási jegyzőkönyvek a Kőbe család nemességének igazolása tárgyában latin nyelven valamint latinul. Összesen 4 beírt oldalon
1789. márc. 20.Beregszász Heinbucher Károly levele a Verbőcön élő (ma [Verbovec], Ukrajna) Zakariás Eleknek a Kalos Bertalan ellen zajló, a már 1785 óta halasztott perüket most folytatni tudják, mert áthelyezték a vármegyei tanács színe elé. A levélíró Heinbucher Bereg megye alispánja és királyi tanácsos, egyúttal Bikkesy Heinbucher József festő édesapja volt. A család később 1790-ben nemes levelet szereztek és nevüket Bikkesyre módosították. Latin nyelvű, eredeti irat vörös viaszpecséttel. A pecsét kiváló állapotban van, a címerpajzs pedig unikális. A sisakdísz felett a mindentlátó szem (oculus Dei) lebeg.
1792 Az egri káptalan oklevele, amelyben átírja Habsburg-Lotaringiai Sándor Lipót főherceg, magyar nádor (1790-1795) és I. Lipót magyar király (1657-1705) Olaszliszka mezőváros részére tett adományleveleit, rányomott viaszpecsét nyomával, az utolsó lap sérült, 22+1 p.
1795. okt. 11. Pozsony (Bratislava) Vallyasek János papnövendék és teológus hallgató hálalevele meg nem nevezett pártfogójának, melyben pozsonyi és nagyszombati útjáról számol be. A kezdősorok klasszikus tisztelgő és alázatossági formulákkal kezdődik, amely megszokott volt patrónis-kliensi viszonyban. Később 1807--1812 között Vallyasek János a bártházi (ma Barthausen, Barbisti, Barbora, Ukrajna) plébánián helyezkedett el.
1798. A Közép Szolnok vármegyében található Menyőn (Románia, Mineu) lakó Jakab Dánielnél talált, a Török család részére szóló oklevelek lajstroma és a Jakab családnak a Török családtól zálogként bírt birtokaihoz tartozó iratok jegyzéke. Az iratok évköre 1733-1788. Ez a Török család a szilágymenyői és sándorházi előnevet viselte, a dokumentumban megtalálható a családfájuk is. Öt beírt oldal magyar nyelven.
Darabanth Auction House
![1560. [Oklevél] I. Ferdinánd magyar király (ur. 1521-1564) felségárulás miatt megfosztja Perényi Ferenc tárnokmestert Abaúj megyei birtokaitól és Szikszó város birtokától, a birtokjogokat hívére, a Habsburg-hitű Macedóniai Péter kamarásmesterre testálva. [Hely nélkül, 1779 körül.] [Nyomda nélkül.] [2] p. Folio. Latin nyelvű nyomtatványunk eredetije 1560 körül keletkezett. Az okmányban I. Ferdinánd magyar király az ország egyik jelentős méltóságának, Perényi Ferenc tárnokmesternek felségárulás miatti birtokfosztásáról rendelkezik. A korábban Habsburg-pártinak számító Perényi Ferenc főúr dokumentumunk szövege szerint királyi döntés szerint 1559-ben megkapta az Abaúj megyei Szikszó városát és további abaúji birtoktesteket. Ám még ebben az évben az erdélyi különállást képviselő Jagelló Izabella, valamint fia, János Zsigmond pártjára állt. A pártváltást az ellenérdekelt Habsburg-uralkodó - oklevelünk kiadója - főbenjáró bűnnek ítélte, és ennek nyomán dokumentumunk jogi aktusával megfosztotta Perényi Ferencet valamennyi birtokától, és annak birtokjogát örök időkre saját hívére, Macedóniai Péter kamarásmesternek és fiú ági örököseinek adományozta. Levéltári jelentőségű dokumentumunk a 220 évvel korábban kiadott felségárulási oklevél nyomán készült birtokjogi nyomtatvány. Jó állapotú lap.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/4/3406316.jpg)
![1633. [Oklevél] II. Ferdinánd magyar király (ur. 1619-1637) a szatmári síkon fekvő Ecsed erősségét és birtokait örökre és visszavonhatatlanul idősebb Bethlen István (1582-1647) egykori erdélyi kormányzónak, máramarosi és hunyadi főispánnak és fiú ági leszármazottjainak adományozza. Az 1633-ban keletkezett oklevélről készült birtokjogi nyomtatvány. [Hely nélkül, 1779 körül.] [Nyomda nélkül.] [4] p. Folio. Latin nyelvű oklevelünk a Tiszántúl egyik legnagyobb uradalmának, az Ecsed várához tartozó uradalom birtokjogának 1633 körüli helyzetéről értekezik. A szatmári síkon fekvő Ecsed erősségéhez a vár jelentőségéhez mérten számos birtoktest csatlakozott Bereg, Szatmár, Szabolcs, Zemplén, Abaúj, Borsod, sőt Heves megyében is: falvak, mezővárosok, hegyközségek, szőlőgazdaságok és erdők a Tisza mindkét partján. A birtok már 1490-től, még bőven az Erdélyi Fejedelemség létrejötte előtt a Báthori-dinasztia kezelésébe került, majd Báthori István erdélyi fejedelem, valamint örökösei kezelésébe ment át, és ott is maradt egészen Báthori Gábor erdélyi fejedelem 1613. évi haláláig, a Báthori-dinasztia kihalásáig. Ekkor a bécsi koronára szállt vissza a birtok, de később, a harmincéves háború keleti hadszínterének erdélyi-császári összeütközéseit követő béketárgyalások során az új erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor szerezte meg tulajdonát, majd a nagy fejedelem halálát követően a Habsburg-hatalommal barátibb viszonyt ápoló öccsére, idősebb Bethlen István (1582-1648) egykori erdélyi kormányzóra, máramarosi és hunyadi főispánra és gyermekeire, ifjabb Bethlen Istvánra (1606-1632) és Bethlen Péterre (1609-1642) szállt a birtok. Az ifjabb Bethlen István nemrég bekövetkezett haláláról megemlékező, 1633-as dátumozással ellátott dokumentum az életben levő apán kívül a fiatalabb fiút, Bethlen Pétert nevezi meg az ecsedi uradalom tulajdonosának, mégpedig örökre és visszavonhatatlanul, ami a korabeli adományozási szokások szerint a Bethlen-dinasztia egyenes ági kihalásáig tart. (Dokumentumunk értelemszerűen nem tudhat Bethlen Péter örökösök nélküli haláláról, majd arról sem, hogy az I. Rákóczi György és a Habsburg-ház háborúját követő, 1647. évi linzi béke értelmében Ecsed uradalma végérvényesen a Rákóczi-dinasztia uralmába kerül). Oklevélnyomtatványunk a meglehetősen körmönfont birtoklástörténetnek csak egy kis részét adja közre, nevezetesen az 1630-1633 körüli tulajdonjogi viszonyokat, ellenben párját ritkító módszerességgel lajstromozza az uradalom birtokösszetevőit, valamint nevesíti az oklevél átadási aktusán jelenlevő főúri tanúkat. Példányunk utolsó oldalán hat kézzel írt sor, mely az eredeti dokumentum dátumozását is tartalmazza. Jó állapotú oklevél, középen függőleges hajtásnyommal.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/4/3406305.jpg)
![1647. [Oklevél] III. Ferdinánd magyar király (ur. 1637-1657) birtoktesteket ad át I. Rákóczi György győztes erdélyi fejedelemnek az 1645-ben megkötött linzi béke szellemében, a korábbi ellenségeskedés helyetti béke megőrzésének érdekében. [Hely nélkül, 1779 körül.] [Nyomda nélkül.] 2 + [2] p. Folio. Latin nyelvű nyomtatványunk egy 130 évvel korábbi, 1647-es keltezésű birtoklevél nyomtatott megerősítése. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem (ur. 1630-1648) a magyarországi protestánsok védelmében, illetve saját pozíciói erősítése érdekében 1644-ben a svédek és franciák oldalán belépett a harmincéves háborúba, a következő évek során pedig komoly vereségeket mért III. Ferdinánd király (ur. 1637-1657) császári hadaira. A háborúságot lezárandó megkötötte III. Ferdinánd császár-királlyal a linzi békét, mely a hét felső-magyarországi vármegyét (Borsod, Abaúj, Zemplén, Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa) Erdélynek ítélte, néhány, a területen található várral egyetemben. A linzi békekötés után két évvel keletkezett eredeti oklevelünk azért született, mert a szatmári láp erősségét, Ecsed várát és birtokait - a császári-erdélyi hadakozások meghatározó katonai objektumát - a linzi béke a vármegyék váraival szemben nem engedte át, hanem az engedelmesebbnek tartott Bethlen-örökösök számára tartotta fenn; 1647-ben viszont az iktári Bethlen-ág utolsó örököse, idősebb Bethlen István is elhunyt, így a klauzula elhárulásával az ecsedi erősség végül I. Rákóczi György uralmába került. Az oklevél eredetije 1647. május 7-én, Bécsben kelt. A birtok-adásvételi irat a szatmári-szabolcsi sík számos korabeli helynévi adatát közli. Jó állapotú lap, hajtogatva.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/4/3406315.jpg)
![1785. okt. 8. Nagyszőlős ( ma [Vinohragyiv], Ukrajna) Megyeri László Ugocsa vármegyei alispán levele Révay Simonnak, a megye királyi biztosának (supremus moderator), hogy nagyon sok kétes nemességű család van a vármegyében, ezért Morvay József javaslatára úgy döntöttek, hogy felül kell vizsgálni ezeket az ügyeket. A magukat nemesnek vallókat 1785. november 16-án Nagyszöllős városába várják, hogy igazolják származásukat. A címzett Révay Simon a Mohács után felemelkedő szklabinyai és blatnicai Révay család tagja, birodalmi titkos tanácsos és turóci főispán volt. Az iratot Megyer László aláírásával hitelesítette.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/3/3332265.jpg)
![1787 Tiszapéterfalva (ukránul [Pijterfolvo]), Nagyszöllős, Ugocsa vármegye, tanúvallatási jegyzőkönyvek a Kőbe család nemességének igazolása tárgyában latin nyelven valamint latinul. Összesen 4 beírt oldalon](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3272796.jpg)
![1789. márc. 20.Beregszász Heinbucher Károly levele a Verbőcön élő (ma [Verbovec], Ukrajna) Zakariás Eleknek a Kalos Bertalan ellen zajló, a már 1785 óta halasztott perüket most folytatni tudják, mert áthelyezték a vármegyei tanács színe elé. A levélíró Heinbucher Bereg megye alispánja és királyi tanácsos, egyúttal Bikkesy Heinbucher József festő édesapja volt. A család később 1790-ben nemes levelet szereztek és nevüket Bikkesyre módosították. Latin nyelvű, eredeti irat vörös viaszpecséttel. A pecsét kiváló állapotban van, a címerpajzs pedig unikális. A sisakdísz felett a mindentlátó szem (oculus Dei) lebeg.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/3/3366951.jpg)
