1982 januárja, Keresztury Dezső (1904-1996) költő, korábbi korábbi vallás- és közoktatásügyi miniszter autográf, szellemes verses sorai Bódi Marának, 3 db Balatonfüredről küldött képeslapon, Keresztury Dezső autográf aláírásával. "A ködtengerből bizony! mint egy cet fölmerült Tihany, egyébként minden fehér, ameddig szemem elér (...)"
1982 januárja, Keresztury Dezső (1904-1996) költő, korábbi korábbi vallás- és közoktatásügyi miniszter autográf, szellemes verses sorai Bódi Marának, 3 db balatonfüredi és tihanyi képeslapon, Keresztury Dezső autográf aláírásával. "Mióta a körmömre vertek, nem jönnek könnyen a versek (...)"
1982 januárja, Keresztury Dezső (1904-1996) költő, korábbi korábbi vallás- és közoktatásügyi miniszter autográf verses sorai Bódi Marának, 3 db Balatonfüredről küldött képeslapon, Keresztury Dezső autográf aláírásával.
1982 január-feburár, Keresztury Dezső (1904-1996) költő, korábbi korábbi vallás- és közoktatásügyi miniszter autográf, szellemes verses sorai Bódi Marának, 3 db postázott balatonfüredi és tihanyi képeslapon, Keresztury Dezső autográf aláírásával.
1985 Dargay Attila (1927-2009): A Vacak a Hetedik Testvér c. rajzfilm, eredeti, Dargay által rajzolt madár figurája. Cell, 4 db Film, tus. Lapméret: 39x30 cm
ca 1990-2015 50 db Magyar, vagy magyar koprodukcióban készült film forgatókönyve, általános, sminkes, forgatásokhoz használt változatok, néhány helyen kiemelésekkel, javításokkal: Perlasca, Meseuató, Rokonok, Egy szoknya, egy nadrág, A Wittmann fiúk, stb.
[Kézirat] Szabó Károly (1824-1890) történész, bibliográfus, az Erdélyi Múzeum Egyesület könyvtárosának három oldal terjedelmű autográf levele ismeretlen ügyvédnek (1865). Kelt: Kolozsvár, 1865. március 3. Három oldalon 51 beírt sor, oldalméret: 255x170 mm. Szabó Károly (1824-1890) történész, műfordító, Arany János tanártársa Nagykőrösön. Az 1850-es évek végén az Erdélyi Múzeum-Egyesület meghívására Kolozsvárra költözött: az egyesület könyvtárosává választott történész ekkortól kezdi meg számottevő bibliográfusi munkásságát. Egy közelebbről meg nem nevezett pesti ügyvéd számára írt válaszlevelében szerzőnk elárulja, hogy az ügyvéd által említett, Johannes Tröster által "Das bedrägte Dacia" (Nürnberg, 1666) címmel írt mű valójában nem más, mint Bethlen János erdélyi kancellár "Rerum Transilvanicarum Libri IV" című munkájának német fordítása. A továbbiakban ismerteti a bethleni mű 1663-tól kezdődő kiadástörténetét, a külföldi kiadásokat is beleértve. Bibliográfusunk a továbbiakban a német kötet gyakoriságáról értekezik, illetve megpendíti, hogy a Tröster-fordítás, gyakorisága ellenére, az Erdélyi Múzeum-Egyesület könyvtárából éppen hiányzik, így arra kéri az ügyvéd urat, hogy méltányos áron, vagy éppen csere keretében küldje meg azt a kolozsvári könyvtár számára. Stílusmutatvány: "Ami Tröster fordítását illeti, az nem éppen a legritkább könyvek közzé tartozik. Megvan a pesti Nemzeti Múzeumban [. . .], megvan Erdélyben is több ifjúsági és magán könyvtárban, kivált a szászok közt. Az Erdélyi Múzeum könyvtárában azonban (mely ennél sokkalta nevezetesebb, ritkább munkákat, valódi ismeretlen egyetlen példányokat nagy számmal bír) e könyv a véletlen különös szeszélyéből máig is hijányzik. 3,400 adományozó ajándékai közt, több általam átvett igen nevezetes könyvgyűjteményekben mai napig nem kaptam. Azért is, ha netalán a Tekintetes Úr e könyvtől hajlandó volna megválni, miután a pesti könyvtárakban bizonyosan megvan, s valódi Transylvanicum! szívesen kérem, hogy azt az Erdélyi Múzeumnak juttassa, akár ajándékúl, akár cserében, akár méltányos áron. [. . .] Bizodalmasságát szívesen köszönve s magamat szíves jó indulatjába ajánlva maradok a Tekintetes Úrnak lekötelezettje: Szabó Károly. Utóirat: Ide mellékelve megküldöm az Erdélyi Múzeumi könyvtár duplum-catalogusának egy példányát; megjegyezve, hogy az ebben foglalt igen-igen mérsékelt árra becsült könyveknek fele már elkelt, a köz- és iskolai könyvtárak a javát nagyobbára kiválogatták. Szabó Károly". Emlékezetes nyelven írt dokumentumunk érdekes bevezetést nyújt a XIX. századi bibliográfia, illetve állománygyarapítás stratégiáiba. Jó állapotú levél, hajtogatva, apró foltossággal, alul apró szakadásnyomokkal.
[Kézirat] A rákoskeresztúri Podmaniczky-Vigyázó kastély helyreállításának dokumentációja Bodor Imre műemlékvédelmi szakértő aláírt szakvéleményével, részletes fotódokumentációval. (2003). Kelt: Budapest, 2003. június 28. 18 levél (szakvélemény és képjegyzék) + 2 térkép (alaprajz) + 70 t. (70 táblán 169 színes, felragasztott fotó) A Podmaniczy-Vigyázó kastély 1760-ban épült, barokk stílusban. A főépületből, oldalszárnyból és istállóépületből álló, kerttel körülvett kastély 1910-ben neobarokk homlokzatot kapott, majd az épületegyüttes (a tulajdonos végrendelkezésének megfelelően) az MTA tulajdonába ment át. Budapest ostromakor az épület erősen megrongálódott, kifosztották, 1945 után pedig állami kezelésbe kerülve, iskolai, majd nevelőintézeti funkciót kapott, amely belső tereinek durva átalakításával járt együtt. A rendszerváltáskor már elhagyatottan állt, állapota erősen leromlott, amelyen csak rontott tetőszerkezetének 1996-os kiégése. Az önkormányzat 2002-ben írt ki pályázatot a kastély hasznosítására. Kéziratunk az épület 2003. február-márciusi felülvizsgálatának szöveges és képes dokumentációja. A 9 leveles szakvélemény alján Bodor Imre műemlékvédő saját kezű aláírása, melyet a kastélykert és épület alaprajza és 9 leveles képjegyzék követ. 70 táblányi színes képanyagunkat Adonyi Norbert és Palasikné Petrovics Lucia készítették. Gyűjteményünk 174 fotót felölelő képdokumentációjából öt hiányzik. Tökéletes állapotú dokumentum iratanyaga dossziéban, és a fényképmellékletel közös, feliratozott szalagokkal átkötött mappában.
Darabanth Auction House
![[Kézirat] Szabó Károly (1824-1890) történész, bibliográfus, az Erdélyi Múzeum Egyesület könyvtárosának három oldal terjedelmű autográf levele ismeretlen ügyvédnek (1865). Kelt: Kolozsvár, 1865. március 3. Három oldalon 51 beírt sor, oldalméret: 255x170 mm. Szabó Károly (1824-1890) történész, műfordító, Arany János tanártársa Nagykőrösön. Az 1850-es évek végén az Erdélyi Múzeum-Egyesület meghívására Kolozsvárra költözött: az egyesület könyvtárosává választott történész ekkortól kezdi meg számottevő bibliográfusi munkásságát. Egy közelebbről meg nem nevezett pesti ügyvéd számára írt válaszlevelében szerzőnk elárulja, hogy az ügyvéd által említett, Johannes Tröster által "Das bedrägte Dacia" (Nürnberg, 1666) címmel írt mű valójában nem más, mint Bethlen János erdélyi kancellár "Rerum Transilvanicarum Libri IV" című munkájának német fordítása. A továbbiakban ismerteti a bethleni mű 1663-tól kezdődő kiadástörténetét, a külföldi kiadásokat is beleértve. Bibliográfusunk a továbbiakban a német kötet gyakoriságáról értekezik, illetve megpendíti, hogy a Tröster-fordítás, gyakorisága ellenére, az Erdélyi Múzeum-Egyesület könyvtárából éppen hiányzik, így arra kéri az ügyvéd urat, hogy méltányos áron, vagy éppen csere keretében küldje meg azt a kolozsvári könyvtár számára. Stílusmutatvány: "Ami Tröster fordítását illeti, az nem éppen a legritkább könyvek közzé tartozik. Megvan a pesti Nemzeti Múzeumban [. . .], megvan Erdélyben is több ifjúsági és magán könyvtárban, kivált a szászok közt. Az Erdélyi Múzeum könyvtárában azonban (mely ennél sokkalta nevezetesebb, ritkább munkákat, valódi ismeretlen egyetlen példányokat nagy számmal bír) e könyv a véletlen különös szeszélyéből máig is hijányzik. 3,400 adományozó ajándékai közt, több általam átvett igen nevezetes könyvgyűjteményekben mai napig nem kaptam. Azért is, ha netalán a Tekintetes Úr e könyvtől hajlandó volna megválni, miután a pesti könyvtárakban bizonyosan megvan, s valódi Transylvanicum! szívesen kérem, hogy azt az Erdélyi Múzeumnak juttassa, akár ajándékúl, akár cserében, akár méltányos áron. [. . .] Bizodalmasságát szívesen köszönve s magamat szíves jó indulatjába ajánlva maradok a Tekintetes Úrnak lekötelezettje: Szabó Károly. Utóirat: Ide mellékelve megküldöm az Erdélyi Múzeumi könyvtár duplum-catalogusának egy példányát; megjegyezve, hogy az ebben foglalt igen-igen mérsékelt árra becsült könyveknek fele már elkelt, a köz- és iskolai könyvtárak a javát nagyobbára kiválogatták. Szabó Károly". Emlékezetes nyelven írt dokumentumunk érdekes bevezetést nyújt a XIX. századi bibliográfia, illetve állománygyarapítás stratégiáiba. Jó állapotú levél, hajtogatva, apró foltossággal, alul apró szakadásnyomokkal.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/4/3481861.jpg)
![[Kézirat] A rákoskeresztúri Podmaniczky-Vigyázó kastély helyreállításának dokumentációja Bodor Imre műemlékvédelmi szakértő aláírt szakvéleményével, részletes fotódokumentációval. (2003). Kelt: Budapest, 2003. június 28. 18 levél (szakvélemény és képjegyzék) + 2 térkép (alaprajz) + 70 t. (70 táblán 169 színes, felragasztott fotó) A Podmaniczy-Vigyázó kastély 1760-ban épült, barokk stílusban. A főépületből, oldalszárnyból és istállóépületből álló, kerttel körülvett kastély 1910-ben neobarokk homlokzatot kapott, majd az épületegyüttes (a tulajdonos végrendelkezésének megfelelően) az MTA tulajdonába ment át. Budapest ostromakor az épület erősen megrongálódott, kifosztották, 1945 után pedig állami kezelésbe kerülve, iskolai, majd nevelőintézeti funkciót kapott, amely belső tereinek durva átalakításával járt együtt. A rendszerváltáskor már elhagyatottan állt, állapota erősen leromlott, amelyen csak rontott tetőszerkezetének 1996-os kiégése. Az önkormányzat 2002-ben írt ki pályázatot a kastély hasznosítására. Kéziratunk az épület 2003. február-márciusi felülvizsgálatának szöveges és képes dokumentációja. A 9 leveles szakvélemény alján Bodor Imre műemlékvédő saját kezű aláírása, melyet a kastélykert és épület alaprajza és 9 leveles képjegyzék követ. 70 táblányi színes képanyagunkat Adonyi Norbert és Palasikné Petrovics Lucia készítették. Gyűjteményünk 174 fotót felölelő képdokumentációjából öt hiányzik. Tökéletes állapotú dokumentum iratanyaga dossziéban, és a fényképmellékletel közös, feliratozott szalagokkal átkötött mappában.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/4/3481872.jpg)
