1979 Nosferatu: Az éjszaka fantomja (Nosferatu: Phantom der Nacht / Nosferatu the Vampyre) c. Werner Herzog által rendezett film plakátja, főszerepben: Klaus Kinski, Isabelle Adjani, Bruno Ganz, francia nyelvű filmplakát, hajtott, 160x120 cm
cca 1930-1940 "Magyarok! Olvassátok: Mert utaz jelöl, hitet, erőt merítesz belőle, magyar fajod hűséges minden sora! Minden jó magyar olvassa a Nemzeti Könyvtárt." Nagyméretű reklám plakát, Bp.,Pallas-ny., hajtott, a széleken gyűrődésekkel,100x70 cm
[Plakát] ,,Minden gyárkémény egy-egy oszlopa az ország szabadságának és függetlenségének" A Szociáldemokrata Párt választási hirdetése az 1939. évi országgyűlési választások idején. (1939) Budapest, 1939. Világosság Rt. ny. Választási hirdetés, mérete: 305x470 mm. A hazai gyári munkavállalói réteget képviselő Magyarországi Szociáldemokrata Párt sorsa viharosan alakult a Tanácsköztársaság ideje alatt és után. A kommunistákkal való egyesülés ellen az MSZDP számos vezetője tiltakozott, sokuk el is hagyta az országot. Vezetőik másik részét pedig a Tanácsköztársaság bukása utáni átmeneti kormány ítélte száműzetésre. Az 1919-1920-as időszak ügyvezető kormányai ugyan jog szerint nem tiltották be az MSZDP-t, ám tagjaik és vezetőik módszeres ellehetetlenítése folytatódott. Tiltakozásképpen az MSZDP a Horthy-korszak első parlamenti választását bojkottálta. Az 1920 végén kormányra kerülő Bethlen István miniszterelnök a belpolitikai helyzet konszolidálására törekedett, így a rendszer erős ellenzékének számító szociáldemokraták vezetőjével 1921 decemberében egyezséget kötött (Bethlen-Peyer-paktum). Ennek jegyében a következő országgyűlési és törvényhatósági városi választásokon a MSZDP már indulhatott, választási és társadalmi programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette. Az MSZDP a következő választásokon (1922, 1926, 1931, 1935) - a választójogi korlátozásokat figyelembe véve - tűrhetően szerepelt, és 25, 14, 14 és 11 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, a budapesti törvényhatósági választásokon pedig jól szerepelt, és ez csökkentő tendenciával, de a német megszállásig (1944) így is maradt. 1935 után azonban több figyelemreméltó változás állt be a politikában. Az Anschluss után a Harmadik Birodalom Magyarország közvetlen közelébe került, a szomszédsággal pedig a korábban is már marginálisan létező, ám külföldről is pénzelt magyar nemzetiszocialista ideológia megerősödött. A régóta hatalomban levő kormánypárt minden erőt megragadott az új erőnek minősülő nyilas pártok korlátozására, lapjait betiltotta, gyülekezéseit korlátozta, vezetőit bebörtönözte, ám saját kormányhatalma megtartása érdekében 1938-ban a választójogi szabályokat ismételten megváltoztatta. A kormány továbbra sem volt érdekelt az általános választójog érvényesítésében, ám a vidéki körzetekben korábban általánosan használt nyílt voksolás rendszerét eltörölte, a szavazás tehát az 1939. évi választásokon alapult először általánosan - azaz városi és vidéki körzetekben egyaránt - titkos voksoláson. A törvény továbbá előírta, hogy nagyobb városokban csak listákra lehet szavazni, míg a vidéki körzetekben - a kormánypárt hagyományos bázisán - listákra és egyéni képviselőkre egyaránt, ez az új rendszer - mely a nyílt szavazás eltörléséért cserébe kétszeres szavazatot adott a kormánypárt vidéki bázisának - értelemszerűen a kormánypárt győzelmére szolgált, azon szándék mellett, hogy a nagyvárosi tömegek nyilas szavazatait a marginalitásban tartsa. Az elsősorban a nyilas ellenzéket erodálni kívánó terv felemás módon sikerült, a szociáldemokrata és a liberális ellenzék igen szerény eredményt ért el, a nyilasok eredményeit érdemben kevésbé befolyásolta. Plakátunk az 1939. május 25-26-ra kitűzött országgyűlési választások szlogenvilágába és szociáldemokrata érvrendszerébe avat be. A szervezett munkásság választói közösségét célba vevő szlogen ,,Minden gyárkémény egy-egy oszlopa az ország szabadságának és függetlenségének" különös erővel is hathatott volna egy olyan környezetben, ahol a nyugati szomszéddá váló Német Birodalom egymás után szünteti meg szuverén államok függetlenségét. A jól megtalált szlogen mégsem vált be: a 3,686 603 beérkezett szavazat 50%-a a kormánypárté lett, 14%-a nyilaskeresztes párté, a kisgazdapárt 15%-ot, a szociáldemokrata párt 3,42%-ot teljesített. A kormánypárt 181 mandátuma mellett 29 nyilas, 14 kisgazda, 5 szociáldemokrata és 5 liberális képviselő került az országgyűlésbe. Plakátunk jobb alsó sarkában engedélyeztetési szám: ,,202/1939. sz. Ennek a hirdetménynek a terjesztését a mai naptól számított három hónapra megengedem. A polgármester megbízásából Szepesváry tanácsnok. Budapest, 1939. május 2." Plakátunk jobb oldalán apró, a szövegtükröt nem érintő hiány, felül apró gyűrődés. Jó állapotú plakát, hajtogatva.
[Plakát] ,,Tervszerű, hatásos iparfejlesztő politikát, becsületes földreformot, igazságos adózást követel a Szociáldemokrata Párt". A Szociáldemokrata Párt választási hirdetése az 1939. évi országgyűlési választások idején. (1939) Budapest, 1939. Világosság Rt. ny. Választási hirdetés, mérete: 305x470 mm. A hazai gyári munkavállalói réteget képviselő Magyarországi Szociáldemokrata Párt sorsa viharosan alakult a Tanácsköztársaság ideje alatt és után. A kommunistákkal való egyesülés ellen az MSZDP számos vezetője tiltakozott, sokuk el is hagyta az országot. Vezetőik másik részét pedig a Tanácsköztársaság bukása utáni átmeneti kormány ítélte száműzetésre. Az 1919-1920-as időszak ügyvezető kormányai ugyan jog szerint nem tiltották be az MSZDP-t, ám tagjaik és vezetőik módszeres ellehetetlenítése folytatódott. Tiltakozásképpen az MSZDP a Horthy-korszak első parlamenti választását bojkottálta. Az 1920 végén kormányra kerülő Bethlen István miniszterelnök a belpolitikai helyzet konszolidálására törekedett, így a rendszer erős ellenzékének számító szociáldemokraták vezetőjével 1921 decemberében egyezséget kötött (Bethlen-Peyer-paktum). Ennek jegyében a következő országgyűlési és törvényhatósági városi választásokon a MSZDP már indulhatott, választási és társadalmi programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette. Az MSZDP a következő választásokon (1922, 1926, 1931, 1935) - a választójogi korlátozásokat figyelembe véve - tűrhetően szerepelt, és 25, 14, 14 és 11 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, a budapesti törvényhatósági választásokon pedig jól szerepelt, és ez csökkentő tendenciával, de a német megszállásig (1944) így is maradt. 1935 után azonban több figyelemreméltó változás állt be a politikában. Az Anschluss után a Harmadik Birodalom Magyarország közvetlen közelébe került, a szomszédsággal pedig a korábban is már marginálisan létező, ám külföldről is pénzelt magyar nemzetiszocialista ideológia megerősödött. A régóta hatalomban levő kormánypárt minden erőt megragadott az új erőnek minősülő nyilas pártok korlátozására, lapjait betiltotta, gyülekezéseit korlátozta, vezetőit bebörtönözte, ám saját kormányhatalma megtartása érdekében 1938-ban a választójogi szabályokat ismételten megváltoztatta. A kormány továbbra sem volt érdekelt az általános választójog érvényesítésében, ám a vidéki körzetekben korábban általánosan használt nyílt voksolás rendszerét eltörölte, a szavazás tehát az 1939. évi választásokon alapult először általánosan - azaz városi és vidéki körzetekben egyaránt - titkos voksoláson. A törvény továbbá előírta, hogy nagyobb városokban csak listákra lehet szavazni, míg a vidéki körzetekben - a kormánypárt hagyományos bázisán - listákra és egyéni képviselőkre egyaránt, ez az új rendszer - mely a nyílt szavazás eltörléséért cserébe kétszeres szavazatot adott a kormánypárt vidéki bázisának - értelemszerűen a kormánypárt győzelmére szolgált, azon szándék mellett, hogy a nagyvárosi tömegek nyilas szavazatait a marginalitásban tartsa. Az elsősorban a nyilas ellenzéket erodálni kívánó terv felemás módon sikerült, a szociáldemokrata és a liberális ellenzék igen szerény eredményt ért el, a nyilasok eredményeit érdemben kevésbé befolyásolta. Plakátunk az 1939. május 25-26-ra kitűzött országgyűlési választások szlogenvilágába és szociáldemokrata érvrendszerébe avat be. A szervezett munkásság választói közösségét célba vevő szlogen ,,Tervszerű, hatásos iparpolitikát, becsületes földreformot, igazságos adózást" akár sikeresen is hathatott volna a nagyvárosi gyári munkásság szociális reformokra váró köreiben, ám szociális jelszavakkal szintén operált a nyilas mozgalom (valamint a kisgazda ellenzék) is. A jól megtalált szlogen így mégsem vált be: a 3,686 603 beérkezett szavazat 50%-a a kormánypárté lett, 14%-a nyilaskeresztes párté, a kisgazdapárt 15%-ot, a szociáldemokrata párt 3,42%-ot teljesített. A kormánypárt 181 mandátuma mellett 29 nyilas, 14 kisgazda, 5 szociáldemokrata és 5 liberális képviselő került az országgyűlésbe. Plakátunk jobb alsó sarkában engedélyeztetési szám: ,,204/1939. sz. Ennek a hirdetménynek a terjesztését a mai naptól számított három hónapra megengedem. A polgármester megbízásából Szepesváry tanácsnok. Budapest, 1939. május 2." Plakátunk jobb oldalán apró, a szövegtükröt nem érintő hiány, jobb oldalán apró sérülések, szélein gyűrődések. Jó állapotú plakát, hajtogatva.
[Plakát] ,,Munkások! Polgárok! Szociáldemokraták! Egynéhány hét múlva újra összeül az ország és a főváros törvényhozása. Budapest dolgozó népe nem nézheti sorainak további pusztulását és ezért október hó 3-án az Ecker-vendéglő helyiségében nagy nyilvános gyűlést tartunk" A Szociáldemokrata Párt zuglói pártszervezetének utcai hirdetése az 1926. évi országgyűlési és önkormányzati választások idején. (1926) Budapest, 1926. Világosság Rt. ny. Választási hirdetés, mérete: 475x310 mm. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt sorsa viharosan alakult a Tanácsköztársaság ideje alatt és után, a kommunistákkal való egyesülés ellen az MSZDP számos vezetője tiltakozott, sokuk el is hagyta az országot. Vezetőik másik részét pedig a Tanácsköztársaság bukása utáni átmeneti kormány ítélte száműzetésre. Az 1919-1920-as időszak ügyvezető kormányai ugyan jog szerint nem tiltották be az MSZDP-t, ám tagjaik és vezetőik módszeres ellehetetlenítése folytatódott. Tiltakozásképpen az MSZDP a Horthy-korszak első parlamenti választását bojkottálta. Az 1920 végi választással kormányra kerülő Bethlen István miniszterelnök a belpolitikai helyzet konszolidálására törekedett, így a rendszer erős ellenzékének számító szociáldemokraták vezetőjével 1921 decemberében egyezséget kötött (Bethlen-Peyer-paktum). Ennek jegyében a következő országgyűlési és törvényhatósági városi választásokon a MSZDP már indulhatott, választási programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette, valamint olyan megállapodás is született, hogy az MSZDP a parlamenti mandátumok 10%-ánál többet nem birtokolhat. Az 1922-es választáson az MSZDP így 25 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, és ezt követően 1944-ig folyamatosan volt parlamenti képviselete. Választási plakátunk az 1926 decemberére meghirdetett országgyűlési és budapesti önkormányzati választások korszakából származik. Az MSZDP plakátja a lakásínséget tartja a nyomorúság egyik forrásának - korabeli információk szerint az alapbér 60%-át is elérhette a bérleti díj összege, és a késedelmesen fizető lakókat a bérbeadók türelmi idő nélkül utcára tehették, továbbá a lakbéreket markánsan emelhették. Az 1926. október 3-i választási gyűlésre hívó plakátunk napirendjén így főképpen a húsba vágó kérdésnek számító lakásínség kérdése szerepelt. Jó állapotú plakát, hajtogatva.
[Plakát] A Magyarországi Szociáldemokrata Párt kopogtatócédula-gyűjtési helyének plakátja. (1935/1939) [Budapest, 1935-1939 között. Ny. n.] Egyetlen lap, mérete: 325x490 mm. Szövege: ,,A Magyarországi Szociáldemokrata Párt választási aláíróhelye. Hivatalos órák: d. e. [...]-ig, d. u. [...]-ig." A Tanácsköztársaságban való - némileg kénytelen - részvétele miatt kompromittálódott Szociáldemokrata Párt 1919-1920 során jelentős üldöztetésekben részesült. Ám mivel továbbra is számottevő rétegeket képviselt, így az 1920. évi választáson felálló kormányt vezető Bethlen István ellenérzései ellenére megegyezést keresett a mozgalommal. Az 1921 decemberében aláírt Bethlen-Peyer-paktum lehetővé tette a Szociáldemokrata Párt részvételét az országgyűlési és törvényhatósági (önkormányzati) választásokon, választási és társadalmi programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette. Az MSZDP a következő választásokon (1922, 1926, 1931, 1935, 1939) - a választójogi korlátozásokat figyelembe véve - tűrhetően szerepelt, és 25, 14, 14, 11, végül 5 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, a budapesti törvényhatósági választásokon pedig jól szerepelt, és ez csökkentő tendenciával, de a német megszállásig (1944) így is maradt. A szociáldemokrata párt érdekeit a Horthy-érában végig kormányzó, változatos nevek alatt futó kormánypárt természetesen ritkán vette figyelembe, általános és titkos választójogot követelő programját is csak módjával: az általánosan titkos választójog az 1938. évi új választójogi törvénnyel jött létre, ám továbbra is a kormánypárt hatalmát biztosító súlyos aránytalanságok maradtak a hazai választási rendszerben. Dokumentumunk a hazai választási rendszer egy ma is meglevő elemének régi jelenlétét bizonyítja. A fővárosi listaállításhoz minden jelölő szervezetnek elegendő mennyiségű támogató aláírást kellett aláírnia. Plakátunk az erre szolgáló szociáldemokrata választási iroda nyitvatartási rendjének hirdetésére szolgál. Plakátunk szélen apró gyűrődések. Jó állapotú lap, hajtogatva.
[Plakát] ,,A Szociáldemokrata Párt 1939. évi május hó 16-án, kedden este 7 órakor Zuglóban, a Gizella út 46. szám alatt levő Pirkhoffer-vendéglő helyiségében választói gyűlést tart. Előadók: Buchinger Manó v. országgyűlési képviselő és Varga Ferenc" A Szociáldemokrata Párt hirdetése az 1939. évi országgyűlési választások idején. (1939) Budapest, 1939. Világosság Rt. ny. Választási hirdetés, mérete: 305x470 mm. A hazai gyári munkavállalói réteget képviselő Magyarországi Szociáldemokrata Párt sorsa viharosan alakult a Tanácsköztársaság ideje alatt és után. A kommunistákkal való egyesülés ellen az MSZDP számos vezetője tiltakozott, sokuk el is hagyta az országot. Vezetőik másik részét pedig a Tanácsköztársaság bukása utáni átmeneti kormány ítélte száműzetésre. Az 1919-1920-as időszak ügyvezető kormányai ugyan jog szerint nem tiltották be az MSZDP-t, ám tagjaik és vezetőik módszeres ellehetetlenítése folytatódott. Tiltakozásképpen az MSZDP a Horthy-korszak első parlamenti választását bojkottálta. Az 1920 végén kormányra kerülő Bethlen István miniszterelnök a belpolitikai helyzet konszolidálására törekedett, így a rendszer erős ellenzékének számító szociáldemokraták vezetőjével 1921 decemberében egyezséget kötött (Bethlen-Peyer-paktum). Ennek jegyében a következő országgyűlési és törvényhatósági városi választásokon a MSZDP már indulhatott, választási és társadalmi programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette. Az MSZDP a következő választásokon (1922, 1926, 1931, 1935) - a választójogi korlátozásokat figyelembe véve - tűrhetően szerepelt, és 25, 14, 14 és 11 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, a budapesti törvényhatósági választásokon pedig jól szerepelt, és ez csökkentő tendenciával, de a német megszállásig (1944) így is maradt. 1935 után azonban több figyelemreméltó változás állt be a politikában. Az Anschluss után a Harmadik Birodalom Magyarország közvetlen közelébe került, a szomszédsággal pedig a korábban is már marginálisan létező, ám külföldről is pénzelt magyar nemzetiszocialista ideológia megerősödött. A régóta hatalomban levő kormánypárt minden erőt megragadott az új erőnek minősülő nyilas pártok korlátozására, lapjait betiltotta, gyülekezéseit korlátozta, vezetőit bebörtönözte, ám saját kormányhatalma megtartása érdekében 1938-ban a választójogi szabályokat ismételten megváltoztatta. A kormány továbbra sem volt érdekelt az általános választójog érvényesítésében, ám a vidéki körzetekben korábban általánosan használt nyílt voksolás rendszerét eltörölte, a szavazás tehát az 1939. évi választásokon alapult először általánosan - azaz városi és vidéki körzetekben egyaránt - titkos voksoláson. A törvény továbbá előírta, hogy nagyobb városokban csak listákra lehet szavazni, míg a vidéki körzetekben - a kormánypárt hagyományos bázisán - listákra és egyéni képviselőkre egyaránt, ez az új rendszer - mely a nyílt szavazás eltörléséért cserébe kétszeres szavazatot adott a kormánypárt vidéki bázisának - értelemszerűen a kormánypárt győzelmére szolgált, azon szándék mellett, hogy a nagyvárosi tömegek nyilas szavazatait a marginalitásban tartsa. Az elsősorban a nyilas ellenzéket erodálni kívánó terv felemás módon sikerült, a szociáldemokrata és a liberális ellenzék igen szerény eredményt ért el, a nyilasok eredményeit érdemben kevésbé befolyásolta. Plakátunk az 1939. május 25-26-ra kitűzött országgyűlési választások kampányküzdelmeibe avat be. A szociáldemokrata párt a kampány hónapjaiban markáns kampánymunkát végzett, az utolsó hónapban a Népszava beszámolói szerint nem volt ritka egyes választókörzetekben a naponta több választói gyűlés szervezése sem. Dokumentumunk a fővárosban megszervezett egyik kampánygyűlést hirdeti, a zuglói Pirkhoffer-vendéglőben a párt egyik nagy egyénisége, Buchinger Manó országgyűlési képviselő, a Budapest-déli választókerület képviselőjelöltje tartott programbeszédet. Jóllehet a Szociáldemokrata Párt nagy erővel vetette be magát a választási küzdelmekbe, de a főváros és néhány nagyváros gyári munkásságának választási bázisát érdemben nem bővítette. Az 1939 májusi választáson a 3,686 603 beérkezett szavazat 50%-a a kormánypárté lett, 14%-a nyilaskeresztes párté, a kisgazdapárt 15%-ot, a szociáldemokrata párt 3,42%-ot teljesített. A kormánypárt 181 mandátuma mellett 29 nyilas, 14 kisgazda, 5 szociáldemokrata és 5 liberális képviselő került az országgyűlésbe. Plakátunk alján apró sérülés és kisebb gyűrődések. Jó állapotú plakát, hajtogatva.
Darabanth Auction House
![[Plakát] ,,Minden gyárkémény egy-egy oszlopa az ország szabadságának és függetlenségének" A Szociáldemokrata Párt választási hirdetése az 1939. évi országgyűlési választások idején. (1939) Budapest, 1939. Világosság Rt. ny. Választási hirdetés, mérete: 305x470 mm. A hazai gyári munkavállalói réteget képviselő Magyarországi Szociáldemokrata Párt sorsa viharosan alakult a Tanácsköztársaság ideje alatt és után. A kommunistákkal való egyesülés ellen az MSZDP számos vezetője tiltakozott, sokuk el is hagyta az országot. Vezetőik másik részét pedig a Tanácsköztársaság bukása utáni átmeneti kormány ítélte száműzetésre. Az 1919-1920-as időszak ügyvezető kormányai ugyan jog szerint nem tiltották be az MSZDP-t, ám tagjaik és vezetőik módszeres ellehetetlenítése folytatódott. Tiltakozásképpen az MSZDP a Horthy-korszak első parlamenti választását bojkottálta. Az 1920 végén kormányra kerülő Bethlen István miniszterelnök a belpolitikai helyzet konszolidálására törekedett, így a rendszer erős ellenzékének számító szociáldemokraták vezetőjével 1921 decemberében egyezséget kötött (Bethlen-Peyer-paktum). Ennek jegyében a következő országgyűlési és törvényhatósági városi választásokon a MSZDP már indulhatott, választási és társadalmi programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette. Az MSZDP a következő választásokon (1922, 1926, 1931, 1935) - a választójogi korlátozásokat figyelembe véve - tűrhetően szerepelt, és 25, 14, 14 és 11 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, a budapesti törvényhatósági választásokon pedig jól szerepelt, és ez csökkentő tendenciával, de a német megszállásig (1944) így is maradt. 1935 után azonban több figyelemreméltó változás állt be a politikában. Az Anschluss után a Harmadik Birodalom Magyarország közvetlen közelébe került, a szomszédsággal pedig a korábban is már marginálisan létező, ám külföldről is pénzelt magyar nemzetiszocialista ideológia megerősödött. A régóta hatalomban levő kormánypárt minden erőt megragadott az új erőnek minősülő nyilas pártok korlátozására, lapjait betiltotta, gyülekezéseit korlátozta, vezetőit bebörtönözte, ám saját kormányhatalma megtartása érdekében 1938-ban a választójogi szabályokat ismételten megváltoztatta. A kormány továbbra sem volt érdekelt az általános választójog érvényesítésében, ám a vidéki körzetekben korábban általánosan használt nyílt voksolás rendszerét eltörölte, a szavazás tehát az 1939. évi választásokon alapult először általánosan - azaz városi és vidéki körzetekben egyaránt - titkos voksoláson. A törvény továbbá előírta, hogy nagyobb városokban csak listákra lehet szavazni, míg a vidéki körzetekben - a kormánypárt hagyományos bázisán - listákra és egyéni képviselőkre egyaránt, ez az új rendszer - mely a nyílt szavazás eltörléséért cserébe kétszeres szavazatot adott a kormánypárt vidéki bázisának - értelemszerűen a kormánypárt győzelmére szolgált, azon szándék mellett, hogy a nagyvárosi tömegek nyilas szavazatait a marginalitásban tartsa. Az elsősorban a nyilas ellenzéket erodálni kívánó terv felemás módon sikerült, a szociáldemokrata és a liberális ellenzék igen szerény eredményt ért el, a nyilasok eredményeit érdemben kevésbé befolyásolta. Plakátunk az 1939. május 25-26-ra kitűzött országgyűlési választások szlogenvilágába és szociáldemokrata érvrendszerébe avat be. A szervezett munkásság választói közösségét célba vevő szlogen ,,Minden gyárkémény egy-egy oszlopa az ország szabadságának és függetlenségének" különös erővel is hathatott volna egy olyan környezetben, ahol a nyugati szomszéddá váló Német Birodalom egymás után szünteti meg szuverén államok függetlenségét. A jól megtalált szlogen mégsem vált be: a 3,686 603 beérkezett szavazat 50%-a a kormánypárté lett, 14%-a nyilaskeresztes párté, a kisgazdapárt 15%-ot, a szociáldemokrata párt 3,42%-ot teljesített. A kormánypárt 181 mandátuma mellett 29 nyilas, 14 kisgazda, 5 szociáldemokrata és 5 liberális képviselő került az országgyűlésbe. Plakátunk jobb alsó sarkában engedélyeztetési szám: ,,202/1939. sz. Ennek a hirdetménynek a terjesztését a mai naptól számított három hónapra megengedem. A polgármester megbízásából Szepesváry tanácsnok. Budapest, 1939. május 2." Plakátunk jobb oldalán apró, a szövegtükröt nem érintő hiány, felül apró gyűrődés. Jó állapotú plakát, hajtogatva.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3242909.jpg)
![[Plakát] ,,Tervszerű, hatásos iparfejlesztő politikát, becsületes földreformot, igazságos adózást követel a Szociáldemokrata Párt". A Szociáldemokrata Párt választási hirdetése az 1939. évi országgyűlési választások idején. (1939) Budapest, 1939. Világosság Rt. ny. Választási hirdetés, mérete: 305x470 mm. A hazai gyári munkavállalói réteget képviselő Magyarországi Szociáldemokrata Párt sorsa viharosan alakult a Tanácsköztársaság ideje alatt és után. A kommunistákkal való egyesülés ellen az MSZDP számos vezetője tiltakozott, sokuk el is hagyta az országot. Vezetőik másik részét pedig a Tanácsköztársaság bukása utáni átmeneti kormány ítélte száműzetésre. Az 1919-1920-as időszak ügyvezető kormányai ugyan jog szerint nem tiltották be az MSZDP-t, ám tagjaik és vezetőik módszeres ellehetetlenítése folytatódott. Tiltakozásképpen az MSZDP a Horthy-korszak első parlamenti választását bojkottálta. Az 1920 végén kormányra kerülő Bethlen István miniszterelnök a belpolitikai helyzet konszolidálására törekedett, így a rendszer erős ellenzékének számító szociáldemokraták vezetőjével 1921 decemberében egyezséget kötött (Bethlen-Peyer-paktum). Ennek jegyében a következő országgyűlési és törvényhatósági városi választásokon a MSZDP már indulhatott, választási és társadalmi programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette. Az MSZDP a következő választásokon (1922, 1926, 1931, 1935) - a választójogi korlátozásokat figyelembe véve - tűrhetően szerepelt, és 25, 14, 14 és 11 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, a budapesti törvényhatósági választásokon pedig jól szerepelt, és ez csökkentő tendenciával, de a német megszállásig (1944) így is maradt. 1935 után azonban több figyelemreméltó változás állt be a politikában. Az Anschluss után a Harmadik Birodalom Magyarország közvetlen közelébe került, a szomszédsággal pedig a korábban is már marginálisan létező, ám külföldről is pénzelt magyar nemzetiszocialista ideológia megerősödött. A régóta hatalomban levő kormánypárt minden erőt megragadott az új erőnek minősülő nyilas pártok korlátozására, lapjait betiltotta, gyülekezéseit korlátozta, vezetőit bebörtönözte, ám saját kormányhatalma megtartása érdekében 1938-ban a választójogi szabályokat ismételten megváltoztatta. A kormány továbbra sem volt érdekelt az általános választójog érvényesítésében, ám a vidéki körzetekben korábban általánosan használt nyílt voksolás rendszerét eltörölte, a szavazás tehát az 1939. évi választásokon alapult először általánosan - azaz városi és vidéki körzetekben egyaránt - titkos voksoláson. A törvény továbbá előírta, hogy nagyobb városokban csak listákra lehet szavazni, míg a vidéki körzetekben - a kormánypárt hagyományos bázisán - listákra és egyéni képviselőkre egyaránt, ez az új rendszer - mely a nyílt szavazás eltörléséért cserébe kétszeres szavazatot adott a kormánypárt vidéki bázisának - értelemszerűen a kormánypárt győzelmére szolgált, azon szándék mellett, hogy a nagyvárosi tömegek nyilas szavazatait a marginalitásban tartsa. Az elsősorban a nyilas ellenzéket erodálni kívánó terv felemás módon sikerült, a szociáldemokrata és a liberális ellenzék igen szerény eredményt ért el, a nyilasok eredményeit érdemben kevésbé befolyásolta. Plakátunk az 1939. május 25-26-ra kitűzött országgyűlési választások szlogenvilágába és szociáldemokrata érvrendszerébe avat be. A szervezett munkásság választói közösségét célba vevő szlogen ,,Tervszerű, hatásos iparpolitikát, becsületes földreformot, igazságos adózást" akár sikeresen is hathatott volna a nagyvárosi gyári munkásság szociális reformokra váró köreiben, ám szociális jelszavakkal szintén operált a nyilas mozgalom (valamint a kisgazda ellenzék) is. A jól megtalált szlogen így mégsem vált be: a 3,686 603 beérkezett szavazat 50%-a a kormánypárté lett, 14%-a nyilaskeresztes párté, a kisgazdapárt 15%-ot, a szociáldemokrata párt 3,42%-ot teljesített. A kormánypárt 181 mandátuma mellett 29 nyilas, 14 kisgazda, 5 szociáldemokrata és 5 liberális képviselő került az országgyűlésbe. Plakátunk jobb alsó sarkában engedélyeztetési szám: ,,204/1939. sz. Ennek a hirdetménynek a terjesztését a mai naptól számított három hónapra megengedem. A polgármester megbízásából Szepesváry tanácsnok. Budapest, 1939. május 2." Plakátunk jobb oldalán apró, a szövegtükröt nem érintő hiány, jobb oldalán apró sérülések, szélein gyűrődések. Jó állapotú plakát, hajtogatva.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3242908.jpg)
![[Plakát] ,,Munkások! Polgárok! Szociáldemokraták! Egynéhány hét múlva újra összeül az ország és a főváros törvényhozása. Budapest dolgozó népe nem nézheti sorainak további pusztulását és ezért október hó 3-án az Ecker-vendéglő helyiségében nagy nyilvános gyűlést tartunk" A Szociáldemokrata Párt zuglói pártszervezetének utcai hirdetése az 1926. évi országgyűlési és önkormányzati választások idején. (1926) Budapest, 1926. Világosság Rt. ny. Választási hirdetés, mérete: 475x310 mm. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt sorsa viharosan alakult a Tanácsköztársaság ideje alatt és után, a kommunistákkal való egyesülés ellen az MSZDP számos vezetője tiltakozott, sokuk el is hagyta az országot. Vezetőik másik részét pedig a Tanácsköztársaság bukása utáni átmeneti kormány ítélte száműzetésre. Az 1919-1920-as időszak ügyvezető kormányai ugyan jog szerint nem tiltották be az MSZDP-t, ám tagjaik és vezetőik módszeres ellehetetlenítése folytatódott. Tiltakozásképpen az MSZDP a Horthy-korszak első parlamenti választását bojkottálta. Az 1920 végi választással kormányra kerülő Bethlen István miniszterelnök a belpolitikai helyzet konszolidálására törekedett, így a rendszer erős ellenzékének számító szociáldemokraták vezetőjével 1921 decemberében egyezséget kötött (Bethlen-Peyer-paktum). Ennek jegyében a következő országgyűlési és törvényhatósági városi választásokon a MSZDP már indulhatott, választási programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette, valamint olyan megállapodás is született, hogy az MSZDP a parlamenti mandátumok 10%-ánál többet nem birtokolhat. Az 1922-es választáson az MSZDP így 25 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, és ezt követően 1944-ig folyamatosan volt parlamenti képviselete. Választási plakátunk az 1926 decemberére meghirdetett országgyűlési és budapesti önkormányzati választások korszakából származik. Az MSZDP plakátja a lakásínséget tartja a nyomorúság egyik forrásának - korabeli információk szerint az alapbér 60%-át is elérhette a bérleti díj összege, és a késedelmesen fizető lakókat a bérbeadók türelmi idő nélkül utcára tehették, továbbá a lakbéreket markánsan emelhették. Az 1926. október 3-i választási gyűlésre hívó plakátunk napirendjén így főképpen a húsba vágó kérdésnek számító lakásínség kérdése szerepelt. Jó állapotú plakát, hajtogatva.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3242913.jpg)
![[Plakát] A Magyarországi Szociáldemokrata Párt kopogtatócédula-gyűjtési helyének plakátja. (1935/1939) [Budapest, 1935-1939 között. Ny. n.] Egyetlen lap, mérete: 325x490 mm. Szövege: ,,A Magyarországi Szociáldemokrata Párt választási aláíróhelye. Hivatalos órák: d. e. [...]-ig, d. u. [...]-ig." A Tanácsköztársaságban való - némileg kénytelen - részvétele miatt kompromittálódott Szociáldemokrata Párt 1919-1920 során jelentős üldöztetésekben részesült. Ám mivel továbbra is számottevő rétegeket képviselt, így az 1920. évi választáson felálló kormányt vezető Bethlen István ellenérzései ellenére megegyezést keresett a mozgalommal. Az 1921 decemberében aláírt Bethlen-Peyer-paktum lehetővé tette a Szociáldemokrata Párt részvételét az országgyűlési és törvényhatósági (önkormányzati) választásokon, választási és társadalmi programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette. Az MSZDP a következő választásokon (1922, 1926, 1931, 1935, 1939) - a választójogi korlátozásokat figyelembe véve - tűrhetően szerepelt, és 25, 14, 14, 11, végül 5 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, a budapesti törvényhatósági választásokon pedig jól szerepelt, és ez csökkentő tendenciával, de a német megszállásig (1944) így is maradt. A szociáldemokrata párt érdekeit a Horthy-érában végig kormányzó, változatos nevek alatt futó kormánypárt természetesen ritkán vette figyelembe, általános és titkos választójogot követelő programját is csak módjával: az általánosan titkos választójog az 1938. évi új választójogi törvénnyel jött létre, ám továbbra is a kormánypárt hatalmát biztosító súlyos aránytalanságok maradtak a hazai választási rendszerben. Dokumentumunk a hazai választási rendszer egy ma is meglevő elemének régi jelenlétét bizonyítja. A fővárosi listaállításhoz minden jelölő szervezetnek elegendő mennyiségű támogató aláírást kellett aláírnia. Plakátunk az erre szolgáló szociáldemokrata választási iroda nyitvatartási rendjének hirdetésére szolgál. Plakátunk szélen apró gyűrődések. Jó állapotú lap, hajtogatva.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3242905.jpg)
![[Plakát] ,,A Szociáldemokrata Párt 1939. évi május hó 16-án, kedden este 7 órakor Zuglóban, a Gizella út 46. szám alatt levő Pirkhoffer-vendéglő helyiségében választói gyűlést tart. Előadók: Buchinger Manó v. országgyűlési képviselő és Varga Ferenc" A Szociáldemokrata Párt hirdetése az 1939. évi országgyűlési választások idején. (1939) Budapest, 1939. Világosság Rt. ny. Választási hirdetés, mérete: 305x470 mm. A hazai gyári munkavállalói réteget képviselő Magyarországi Szociáldemokrata Párt sorsa viharosan alakult a Tanácsköztársaság ideje alatt és után. A kommunistákkal való egyesülés ellen az MSZDP számos vezetője tiltakozott, sokuk el is hagyta az országot. Vezetőik másik részét pedig a Tanácsköztársaság bukása utáni átmeneti kormány ítélte száműzetésre. Az 1919-1920-as időszak ügyvezető kormányai ugyan jog szerint nem tiltották be az MSZDP-t, ám tagjaik és vezetőik módszeres ellehetetlenítése folytatódott. Tiltakozásképpen az MSZDP a Horthy-korszak első parlamenti választását bojkottálta. Az 1920 végén kormányra kerülő Bethlen István miniszterelnök a belpolitikai helyzet konszolidálására törekedett, így a rendszer erős ellenzékének számító szociáldemokraták vezetőjével 1921 decemberében egyezséget kötött (Bethlen-Peyer-paktum). Ennek jegyében a következő országgyűlési és törvényhatósági városi választásokon a MSZDP már indulhatott, választási és társadalmi programját bizonyos korlátozásokkal, de terjeszthette. Az MSZDP a következő választásokon (1922, 1926, 1931, 1935) - a választójogi korlátozásokat figyelembe véve - tűrhetően szerepelt, és 25, 14, 14 és 11 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe, a budapesti törvényhatósági választásokon pedig jól szerepelt, és ez csökkentő tendenciával, de a német megszállásig (1944) így is maradt. 1935 után azonban több figyelemreméltó változás állt be a politikában. Az Anschluss után a Harmadik Birodalom Magyarország közvetlen közelébe került, a szomszédsággal pedig a korábban is már marginálisan létező, ám külföldről is pénzelt magyar nemzetiszocialista ideológia megerősödött. A régóta hatalomban levő kormánypárt minden erőt megragadott az új erőnek minősülő nyilas pártok korlátozására, lapjait betiltotta, gyülekezéseit korlátozta, vezetőit bebörtönözte, ám saját kormányhatalma megtartása érdekében 1938-ban a választójogi szabályokat ismételten megváltoztatta. A kormány továbbra sem volt érdekelt az általános választójog érvényesítésében, ám a vidéki körzetekben korábban általánosan használt nyílt voksolás rendszerét eltörölte, a szavazás tehát az 1939. évi választásokon alapult először általánosan - azaz városi és vidéki körzetekben egyaránt - titkos voksoláson. A törvény továbbá előírta, hogy nagyobb városokban csak listákra lehet szavazni, míg a vidéki körzetekben - a kormánypárt hagyományos bázisán - listákra és egyéni képviselőkre egyaránt, ez az új rendszer - mely a nyílt szavazás eltörléséért cserébe kétszeres szavazatot adott a kormánypárt vidéki bázisának - értelemszerűen a kormánypárt győzelmére szolgált, azon szándék mellett, hogy a nagyvárosi tömegek nyilas szavazatait a marginalitásban tartsa. Az elsősorban a nyilas ellenzéket erodálni kívánó terv felemás módon sikerült, a szociáldemokrata és a liberális ellenzék igen szerény eredményt ért el, a nyilasok eredményeit érdemben kevésbé befolyásolta. Plakátunk az 1939. május 25-26-ra kitűzött országgyűlési választások kampányküzdelmeibe avat be. A szociáldemokrata párt a kampány hónapjaiban markáns kampánymunkát végzett, az utolsó hónapban a Népszava beszámolói szerint nem volt ritka egyes választókörzetekben a naponta több választói gyűlés szervezése sem. Dokumentumunk a fővárosban megszervezett egyik kampánygyűlést hirdeti, a zuglói Pirkhoffer-vendéglőben a párt egyik nagy egyénisége, Buchinger Manó országgyűlési képviselő, a Budapest-déli választókerület képviselőjelöltje tartott programbeszédet. Jóllehet a Szociáldemokrata Párt nagy erővel vetette be magát a választási küzdelmekbe, de a főváros és néhány nagyváros gyári munkásságának választási bázisát érdemben nem bővítette. Az 1939 májusi választáson a 3,686 603 beérkezett szavazat 50%-a a kormánypárté lett, 14%-a nyilaskeresztes párté, a kisgazdapárt 15%-ot, a szociáldemokrata párt 3,42%-ot teljesített. A kormánypárt 181 mandátuma mellett 29 nyilas, 14 kisgazda, 5 szociáldemokrata és 5 liberális képviselő került az országgyűlésbe. Plakátunk alján apró sérülés és kisebb gyűrődések. Jó állapotú plakát, hajtogatva.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3242906.jpg)
