1991 Páskándi Géza (1933-1995) író, költő, publicista autográf ajándékozási sorai és aláírása fénymásolt kiállítás megnyitó szövegén, Aktív Art (Galériának, Hann Ferencnek), Tóth Szűcs Ilona és Tóth László képzőművészek tárlata alkalmából, 9 számozott oldal
1994 Kuris Lajos tojáspatkoló világbajnok Guiness emlék tojása, az egy tojáson található legtöbb patkó guiness rekordjának megdöntése emlékére, m: 5,5 cm
Weöres Sándor (1913-1989) költő, író ,,A sárkány a hasban" című műfordításának saját kézzel, ceruzával írt teljes kézirata. A fordítás Vasko Popa (1922-1991) román származású szerb költő abszurd költeményéről készült. Kelt: [Budapest, 1967]. Egy levél, mérete: 272x210 mm, egy beírt oldal. Az egy négysoros és négy háromsoros versszakból álló költemény Vasko Popa: Ostromlott derű (Európa Könyvkiadó, 1968.) című verseskötetének 168. oldalán, ,,A hárs a szív közepén" című, öt abszurd költeményből álló, egyszerre népi és szürreális hatásokat mutató ciklus második verseként jelent meg nyomtatásban. A kézirat szövege megegyezik a nyomtatásban megjelentével. Vasko Popa a legtöbbet fordított szerb költő: 22 idegen nyelven 54 önálló kötete jelent meg. Kifogástalan, jó állapotú lap.
Csengeri János (1856-1945) klasszika-filológus, műfordító, egyetemi tanár autográf ódája Goldziher Ignác orientalista számára (1910) Verskézirat, ,,Goldziher Ignácznak születése hatvanadik évfordulóján" címmel. Kelt: [Kolozsvár, 1910.] Félhajtott levél, mérete: 268x209 mm, három beírt oldal. A Goldziher Ignác (1850-1921) orientalista hatvanéves születésnapjára született, nyolc nyolcsoros versszakból álló ,,ünneplő költemény" a ,,Keleti tanulmányok - Goldziher Ignácz születésének hatvanadik évfordulójára" (Budapest, 1910. Hornyánszky Viktor ny.) című könyv címlapot követő első levelén, a kötet bevezetőjeként jelent meg nyomtatásban. Négyrét hajtás nyomaival, a hajtások mentén apró sérülések, szakadásnyomok.
Sinkovics Imre (1928-2001) színművész saját kézzel írt, aláírt, verses, illusztrált üdvözlő levele Horváth István bonni nagykövethez (1985). Kelt: [Budapest], 1985. VII. 31. Hajtogatott kartonlap, mérete: 300x212 mm, 4 teleírt oldalon 58 sor. Sinkovics Imre alkalmi köszöntő verse egy, a budai Látó-hegyen tartott kerti mulatságon született, ahol a Nemzeti Színház vezető művészének és családjának alkalma nyílt megismerkedni Horváth István közgazdásszal, bonni nagykövettel, a Nyugattal való óvatos kapcsolatfelvétel munkatársával. A negyedik kéziratoldal alján Sinkovics Imre és felesége, Gombos Katalin színművésznő rajzos aláírása, Sinkovics Imre aláírása mellett önmagáról rajzolt karikatúra-portréja, Gombos Katalin aláírása mellett virágmotívum. Prov.: Horváth István (sz. 1943) közgazdász, diplomata, nagykövet. A közgazdász szerző 1966-tól a külkereskedelemben dolgozott, 1979-től az MSZMP Gazdaságpolitikai Bizottságának tagja, 1983-tól hágai, 1984-1991 között bonni nagykövet, Jó állapotú lap.
Rákosi Jenő (1842-1929) író, újságíró, műfordító, színházigazgató, főrendiházi tag, konzervatív sajtóvezér saját kézzel írt, aláírt levele [Palkovics Lászlónak, Esztergom vármegye alispánjának] ,,Nagyságos Alispán úr" megszólítással a ,,Rákosi Jenő Budapesti Hirlap Ujságvállalata Rt." fejléces levélpapírján. Kelt: Budapest, 1920. dec. 16. Két, egyenként 235x150 mm-es levél, három sűrűn teleírt oldal. Rákosi Jenő (1842-1929) író, újságíró, drámaíró, műfordító, színházigazgató, az önmaga erejéből véleményvezérré váló késő dualizmus kori sikeres sajtóvállalkozók egyike. Az ifjúkorában szabadelvűnek számító hírlapíró és színházi vezető a századforduló környékére jelentős tekintélyt szerzett, a megszerzett pozíciók felett őrködve pedig értetlenül nézte a századfordulón fellépő új irodalmi nemzedék térfoglalási kísérleteit. Ady Endrének és körének, egyáltalán a modernista generációnak, a Huszadik Századnak, a baloldali, társadalommérnöki indulatú szellemi műhelyeknek éles nyelvű kritikusa volt. Publicistaként természetesen terheli felelősség háborúpárti sajtóálláspontjáért, azonban ez nem igazolhatja a sajtóvezér 1918-1919 alatti jelentősebb meghurcolását. Pályaívéből következően Rákosi Jenő tragédiaként élte meg az ország háború végi széthullását, 1919-től szorgosan dolgozott az általa biztosan eljövendőnek tartott revízió ügyén. Rákosi Jenő a világháborús tragédia ellenére megőrizte sajtóbefolyását, 1920-ban több évtizedes évfordulójának ünneplése alkalmából számos helyről kapott elismerést. Kéziratunkban meghatott szavakkal köszöni meg Esztergom vármegye őt illető jubiláris köszöntését, hírlapírói vénájából következően pedig megragadja az alkalmat, hogy a vármegyei intézményről írjon elismerő szavakat, mely egyedülállóan magyar intézményt szerinte a történelem viharai sem fogják kikezdeni, hiszen benne a legyőzhetetlen magyar géniusz munkál. Ezt követően a trianoni békediktátum meghaladásáról szól. Jellemző részlet: ,,Nagy meghatottsággal fogadtam a megtisztelő üdvözletet, mert én nép-kegyre [...] vagy hatalmasok vállveregetésére nem vágytam, és most se pályázom; de büszke vagyok arra, ha megszolgáltam figyelmét történelmi reprezentatív közintézményeinknek, amelyekben lakozik a nemzet lelke és szelleme, önbizalma, becsvágya és alkotó ereje. A vármegye, a magyar történeti géniusz geniális alkotása, oly tökéletes a maga eredetiségében, amelyet kincs gyanánt őrizne minden nemzet, s amelyet kikezdett bár az új idő, de gyökerét nem tudta elérni. Ha csakugyan elkövetkeznék az, hogy meghúzzák fölötte a halálharangot, íme, beállok jósnak, és megjövendölöm, hogy a vármegye, hacsak a magyar értelmiséget előbb ki nem irtják, túl fogja élni a vakmerő harangozókat, és túl azt, amit ezek kontárul helyébe találnak tenni. Ez a mai nemzedék olyan, mint az egykori ember, aki vesztesen jött haza, s otthon a hozzátartozóin és háza berendezésén folytatta a kocsmai verekedést, melyből hazavetődött. Mikor kijózanodott, akkor látta a pusztítást, amelyet önmagán végzett. Mi még ma se józanodtunk ki, de talán már útjára lépünk, és meg fogjuk ismerni, hogy csak idő kérdése, hogy visszavegyük, amit erőszak elvett tőlünk meggondolatlanul - ha alkotmányunkról, alkotmányos intézményeinkről, történeti fejlődésünk jogi és erkölcsi tartalmáról, jogunk folytonosságáról le nem mondunk. Köszöntöm Esztergom vármegye érdemes közönségét, a kitüntetést, melyben részesített, szívembe zártam. S köszönöm Alispán úrnak e kitüntetés közvetítésének kedves és fényes okmányát. Nagyságos uramnak kiváló tisztelettel híve és szolgája: Rákosi Jenő". Jó állapotú lap.
Illyés Gyula (1902-1983) költő, író, drámaíró levele Fenyő István (1929-2017) kritikushoz, a Szépirodalmi Könyvkiadó felelős szerkesztőjéhez. Kelt: Budapest[?], 1965. I. 25. Egyetlen, kézzel, tintával beírt levél, mérete: 210x150 mm. Szövege: ,,Kedves Barátom, itt küldöm a következőként ígért cikket. Körülbelül tíz nap múlva leszek Pesten - egy-két hétre. Őszinte rokonérzéssel, Illyés Gyula." Jó állapotú levél.
Kónya Sándor (1923-2002) operaénekes aláírt portréja, budapesti vendégszereplése alkalmából (1975) Vintázs, ezüst nagyítású felvétel, mérete: 138x105 mm egy 155x105 mm méretű fotókartonon, előoldalán feliratozva. Kónya Sándor (1923, Sarkad - 2002, Ibiza) operaénekes énekes budapesti képzését megszakította a második világháború. Nyugati fogságba esett, ahonnan már nem Budapestre tért vissza, hanem Detmondban, Rómában és Milánóban fejezte be tanulmányait. Nyugatnémet és nyugat-berlini operatársulatok tagja volt, tenor hangfekvésben. A jelentős áttörést Bayreuth-ban érte el, a legnehezebb Wagner-szerepeken kívül magabiztosan játszotta Froh-t A Rajna kincsében, az ifjú tengerészt a Trisztán és Izoldában, és leghíresebb szerepét, a Lohengrint, mely szerepekben Amerikától Japánig járta a világot. Vendégművészként az 1960-as évektől többször lépett fel Budapesten, így aláírt portrénk készülése idején is - ekkoriban éppen Don Carlost formálta meg. A dedikáció szövege: ,,Sándor Kónya. ,,Don Carlos". Budapest, 1975. 6. 13". *** A fotóhoz tartozik további három tétel: Egy újabb aláírt operaénekesi portréfotó. * A római Teatro dell'Opera 1985. június 12-15-i budapesti vendégszereplése alkalmából kiadott kétleveles, magyar nyelvű műsorismertető. * A Wiener Staatsoper 1988. március 12-i Richard Strauss-előadása alkalmából kiadott, ismeretlen közreműködő által aláírt, német nyelvű, egy levél terjedelmű műsorismertető. Jó állapotú fotó és brosúrák.
Gáldi László (1910-1974) nyelvész, műfordító, irodalomtörténész saját kézzel írt, két oldal terjedelmű válaszlevele Belia György (1923-1982) szerkesztőnek, az Európa Könyvkiadó munkatársának a kiadó által megjelentetni kívánt román nyelvű munkák fordítása ügyében. Kelt: Budapest, 1964. január 24. Egyetlen levél, mérete: 225x340 mm, 41 beírt sor. Gáldi László magyar-román-francia szakon végzett, és már a két világháború között számos román szerzőt fordított magyarra, verstani érdeklődése miatt elsősorban költőket. Az 1960-as években fordítási munkái mellett már főképp verstannal foglalkozott. Belia György felvetését, miszerint az Európa Kiadó Romániai elbeszélők című kötetéhez ő írja az előszót, tisztelettel elhárítja, és az erdélyi Molter Károlyt javasolja a feladatra. Az Európa Könyvkiadó által lefordítani kívánt egyéb munkák egy részét vállalja, más részéhez saját tanítványait javasolja. Jó állapotú levél, hajtogatva, Gáldi László által megcímzett, postabélyegzett, express feladott borítékban.
Gáldi László (1910-1974) nyelvész, irodalomtörténész, műfordító Lucian Blaga (1895-1961) román költő ,,Égő hegedűk - asszonyok", ,,Évszakok", ,,Még egyszer!" című költeményeiről készített műfordításainak saját kézzel írott, két oldal terjedelmű, saját kezű javításokkal tarkított eredeti kézirata. Kelt: Budapest, 1964 körül. Egyetlen levél, mérete: 207x150 mm, 43 beírt sor. Lucian Blaga (1895-1961) a XX. század egyik legjelentősebb román gondolkodója, változatos élete során újságíró, költő, drámaíró, diplomata, egyetemi tanár és kultúraszervező, 1948 után könyvtáros és műfordító volt. Élete során hét verseskötete jelent meg, de 1948 után hallgatásra ítélték, az utolsó két évtized (1943-1961) versei csak halála után jelentek meg. Az expressszionista szabadversekkel induló Lucian Blaga hamar utat talált a mély gondolati tartalmakhoz és a kötött formákhoz, egyszersmind a román-magyar-szász együttélést szorgalmazó Blaga jelentőségét hamar felismerték a transzilvánista erdélyi magyar költők: méltatása és fordítása már az 1930-as években megkezdődött - Dsida Jenő, Áprily Lajos, Szemlér Ferenc tolmácsolta sok versét. Első reprezentatív verseskötete magyarul az 1960-as évek derekán, a román-magyar kulturális kapcsolatok kedvező idejében, az Európa Könyvkiadónál jelent meg, melybe a költő életében megjelent hét verseskötet válogatott versei mellett a hallgatásra ítélt korszak (1948-1961) költeményei is bekerültek. A ,,Mágikus virradat" címen megjelenő Blaga-versválogatás Domokos Sámuel válogatásában és előszavával jelent meg (Budapest, 1966). Áprily, Jékely Zoltán és Szemlér fordításai mellett Baranyi Ferenc és a jeles romanista Gáldi László fordította a versek zömét, Gáldi László nyelvész az érett (és hallgatásra ítélt) Blaga költeményei közül fordított. A tételünkben szereplő három költemény a gyűjtemény 294., 297. és 314. oldalán jelent meg. Jó állapotú lap, hajtogatva, szélén apró szakadásnyomokkal.
Darabanth Auction House
![Weöres Sándor (1913-1989) költő, író ,,A sárkány a hasban" című műfordításának saját kézzel, ceruzával írt teljes kézirata. A fordítás Vasko Popa (1922-1991) román származású szerb költő abszurd költeményéről készült. Kelt: [Budapest, 1967]. Egy levél, mérete: 272x210 mm, egy beírt oldal. Az egy négysoros és négy háromsoros versszakból álló költemény Vasko Popa: Ostromlott derű (Európa Könyvkiadó, 1968.) című verseskötetének 168. oldalán, ,,A hárs a szív közepén" című, öt abszurd költeményből álló, egyszerre népi és szürreális hatásokat mutató ciklus második verseként jelent meg nyomtatásban. A kézirat szövege megegyezik a nyomtatásban megjelentével. Vasko Popa a legtöbbet fordított szerb költő: 22 idegen nyelven 54 önálló kötete jelent meg. Kifogástalan, jó állapotú lap.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3174530.jpg)
![Csengeri János (1856-1945) klasszika-filológus, műfordító, egyetemi tanár autográf ódája Goldziher Ignác orientalista számára (1910) Verskézirat, ,,Goldziher Ignácznak születése hatvanadik évfordulóján" címmel. Kelt: [Kolozsvár, 1910.] Félhajtott levél, mérete: 268x209 mm, három beírt oldal. A Goldziher Ignác (1850-1921) orientalista hatvanéves születésnapjára született, nyolc nyolcsoros versszakból álló ,,ünneplő költemény" a ,,Keleti tanulmányok - Goldziher Ignácz születésének hatvanadik évfordulójára" (Budapest, 1910. Hornyánszky Viktor ny.) című könyv címlapot követő első levelén, a kötet bevezetőjeként jelent meg nyomtatásban. Négyrét hajtás nyomaival, a hajtások mentén apró sérülések, szakadásnyomok.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3119729.jpg)
![Sinkovics Imre (1928-2001) színművész saját kézzel írt, aláírt, verses, illusztrált üdvözlő levele Horváth István bonni nagykövethez (1985). Kelt: [Budapest], 1985. VII. 31. Hajtogatott kartonlap, mérete: 300x212 mm, 4 teleírt oldalon 58 sor. Sinkovics Imre alkalmi köszöntő verse egy, a budai Látó-hegyen tartott kerti mulatságon született, ahol a Nemzeti Színház vezető művészének és családjának alkalma nyílt megismerkedni Horváth István közgazdásszal, bonni nagykövettel, a Nyugattal való óvatos kapcsolatfelvétel munkatársával. A negyedik kéziratoldal alján Sinkovics Imre és felesége, Gombos Katalin színművésznő rajzos aláírása, Sinkovics Imre aláírása mellett önmagáról rajzolt karikatúra-portréja, Gombos Katalin aláírása mellett virágmotívum. Prov.: Horváth István (sz. 1943) közgazdász, diplomata, nagykövet. A közgazdász szerző 1966-tól a külkereskedelemben dolgozott, 1979-től az MSZMP Gazdaságpolitikai Bizottságának tagja, 1983-tól hágai, 1984-1991 között bonni nagykövet, Jó állapotú lap.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3175636.jpg)
![Rákosi Jenő (1842-1929) író, újságíró, műfordító, színházigazgató, főrendiházi tag, konzervatív sajtóvezér saját kézzel írt, aláírt levele [Palkovics Lászlónak, Esztergom vármegye alispánjának] ,,Nagyságos Alispán úr" megszólítással a ,,Rákosi Jenő Budapesti Hirlap Ujságvállalata Rt." fejléces levélpapírján. Kelt: Budapest, 1920. dec. 16. Két, egyenként 235x150 mm-es levél, három sűrűn teleírt oldal. Rákosi Jenő (1842-1929) író, újságíró, drámaíró, műfordító, színházigazgató, az önmaga erejéből véleményvezérré váló késő dualizmus kori sikeres sajtóvállalkozók egyike. Az ifjúkorában szabadelvűnek számító hírlapíró és színházi vezető a századforduló környékére jelentős tekintélyt szerzett, a megszerzett pozíciók felett őrködve pedig értetlenül nézte a századfordulón fellépő új irodalmi nemzedék térfoglalási kísérleteit. Ady Endrének és körének, egyáltalán a modernista generációnak, a Huszadik Századnak, a baloldali, társadalommérnöki indulatú szellemi műhelyeknek éles nyelvű kritikusa volt. Publicistaként természetesen terheli felelősség háborúpárti sajtóálláspontjáért, azonban ez nem igazolhatja a sajtóvezér 1918-1919 alatti jelentősebb meghurcolását. Pályaívéből következően Rákosi Jenő tragédiaként élte meg az ország háború végi széthullását, 1919-től szorgosan dolgozott az általa biztosan eljövendőnek tartott revízió ügyén. Rákosi Jenő a világháborús tragédia ellenére megőrizte sajtóbefolyását, 1920-ban több évtizedes évfordulójának ünneplése alkalmából számos helyről kapott elismerést. Kéziratunkban meghatott szavakkal köszöni meg Esztergom vármegye őt illető jubiláris köszöntését, hírlapírói vénájából következően pedig megragadja az alkalmat, hogy a vármegyei intézményről írjon elismerő szavakat, mely egyedülállóan magyar intézményt szerinte a történelem viharai sem fogják kikezdeni, hiszen benne a legyőzhetetlen magyar géniusz munkál. Ezt követően a trianoni békediktátum meghaladásáról szól. Jellemző részlet: ,,Nagy meghatottsággal fogadtam a megtisztelő üdvözletet, mert én nép-kegyre [...] vagy hatalmasok vállveregetésére nem vágytam, és most se pályázom; de büszke vagyok arra, ha megszolgáltam figyelmét történelmi reprezentatív közintézményeinknek, amelyekben lakozik a nemzet lelke és szelleme, önbizalma, becsvágya és alkotó ereje. A vármegye, a magyar történeti géniusz geniális alkotása, oly tökéletes a maga eredetiségében, amelyet kincs gyanánt őrizne minden nemzet, s amelyet kikezdett bár az új idő, de gyökerét nem tudta elérni. Ha csakugyan elkövetkeznék az, hogy meghúzzák fölötte a halálharangot, íme, beállok jósnak, és megjövendölöm, hogy a vármegye, hacsak a magyar értelmiséget előbb ki nem irtják, túl fogja élni a vakmerő harangozókat, és túl azt, amit ezek kontárul helyébe találnak tenni. Ez a mai nemzedék olyan, mint az egykori ember, aki vesztesen jött haza, s otthon a hozzátartozóin és háza berendezésén folytatta a kocsmai verekedést, melyből hazavetődött. Mikor kijózanodott, akkor látta a pusztítást, amelyet önmagán végzett. Mi még ma se józanodtunk ki, de talán már útjára lépünk, és meg fogjuk ismerni, hogy csak idő kérdése, hogy visszavegyük, amit erőszak elvett tőlünk meggondolatlanul - ha alkotmányunkról, alkotmányos intézményeinkről, történeti fejlődésünk jogi és erkölcsi tartalmáról, jogunk folytonosságáról le nem mondunk. Köszöntöm Esztergom vármegye érdemes közönségét, a kitüntetést, melyben részesített, szívembe zártam. S köszönöm Alispán úrnak e kitüntetés közvetítésének kedves és fényes okmányát. Nagyságos uramnak kiváló tisztelettel híve és szolgája: Rákosi Jenő". Jó állapotú lap.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3174522.jpg)
![Illyés Gyula (1902-1983) költő, író, drámaíró levele Fenyő István (1929-2017) kritikushoz, a Szépirodalmi Könyvkiadó felelős szerkesztőjéhez. Kelt: Budapest[?], 1965. I. 25. Egyetlen, kézzel, tintával beírt levél, mérete: 210x150 mm. Szövege: ,,Kedves Barátom, itt küldöm a következőként ígért cikket. Körülbelül tíz nap múlva leszek Pesten - egy-két hétre. Őszinte rokonérzéssel, Illyés Gyula." Jó állapotú levél.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/1/3174531.jpg)
