Cicero, Marcus Tullius: Cicero vegyes munkái. Rhetoricumok és philos...

Cicero, Marcus Tullius: Cicero vegyes munkái. Rhetoricumok és philosophicumok. Fordította, bevezetésekkel, jegyzetekkel kísérte Fábián Gábor. I. kötet. [Unicus, több nem jelent meg.]
Pest, 1865. Lampel Róbert (Réthy Lipót ny., Arad). XV + [1] + 543 + [1] p. Egyetlen kiadás.
A késő köztársaság kori szónoknak, a latin irodalom bámult szerzőjének, Cicerónak magyar fordítása már a tizenhatodik században megkezdődött. Fábián Gábor (1795-1877) ügyvéd, uradalmi jogász, táblabíró, országgyűlési képviselő, író, költő és műfordító sokat fordított az életműből: kiadta az antik rétor levelezését, de az 1860-as években szónoklattani munkásságából is sokat, ezekből azonban az elkészült második és harmadik rész kéziratban maradt. A retorikai munkásságból egyedül megjelenő kötetünk Cicero két hosszabb elméleti írását közli (Brutus, A szónok), illetve Lucius Piso elleni szenátus béli, szenvedéllyel teli beszédét.
Részlet az ízes magyar nyelven készített fordításból: "Látod-e már, érted-e már, te fenevad, mi panaszuk van az embereknek képedre? Nem azt panaszolja senki, hogy az újoncok nyájából egy nemt'om miféle Syrus consul lett; mert sem szolga-színed, sem szőrös pofáid, sem redves fogaid nem csaltak minket meg: hanem a szem, szemöldök és homlok, szóval az egész ábrázat, melly némileg a lélek néma tolmácsa, az ámította el, az szedte rá, az csalta meg, s vezette félre nálad azokat, akik nem ismertek. Undok vétkeidet, eszed lustaságát, butaságát, s nyelved gyámoltalan voltát kevesen ismertük. [...] Ezek, óh, te hóhér, consulságod örvényébe vannak eltemetve. Nézz e gyász események[en] végig. Aurelius szószékén szokottnál vidámabb szemeid láttára tartatott a rabszolgatoborzás attól, ki magára nézve bármit tenni soha szégyennek nem nézett. Castor templomában (óh, te minden templomaink megfertőztetője!) szemed előtt rakattak ki a fegyverek ama tolvaj által, kinek ez a templom a te consulságod alatt a veszett polgárok várául, Catilina régi zsoldosainak menedékéül, útonálló rablók erődéül, minden törvény és vallás temetőhelyéül szolgált. [...] Jut-e eszedbe, sárfertő, hogy mikor egy ízben 11 óra tájt C. Pisoval hozzád mentem volt, valami lebujból bepanyókált fővel papucsosan buktál elő, s midőn büdös szádból a legundorítóbb kocsmaszaggal leheltél bennünket, rosszulléteddel mentegetődztél, mondván, hogy némelly boros szerekkel szoktad gyógyítani magadat? [...]". A személyeskedő kirohanásoktól sem mentes Piso-beszéd után válogatás Cicero lényegesen mérsékeltebb hangú filozófiai írásaiból és paradoxonjaiból.
A címlapon régi tulajdonosi bélyegzés, az első előzéken könyvjegy.
Gazda-Horváth 18. old.
Korabeli félpergamen kötésben, jó példány.