cca 1950 VII-VIII. sz. vonal (Északnyugat-Magyarország) vonalhálózati térkép, rajzolta: Stanek József, kissé viseltes állapotban, széle vágott, 57x38 cm
4 db régi Olaszország-térkép: Felső Olaszország, Az olasz háború térképe, Trieszt, Velence. Változó állapotban, sérülésekkel, 27x19 cm és 41x52 cm között.
3 db térkép: Deutsche Demokratische Republik (NDK), Lengyelország (kétoldalas), Moszkva várostérkép. Változó állapotban (az egyik foltos), 56x40 cm és 71x57,5 cm között.
[Térkép] Tápióbicske község határának átnézeti térképe. Mértéke: 1:10,000. (1952) Budapest, 1952. Stencilezett térképmásolat, mérete: 870x740 mm egy 1210x995 mm méretű térképlapon. A mezőgazdaság kollektivizálása jegyében az 1940-es évek végétől állami gazdaságok és termelőszövetkezetek kezébe jutott az ország földterülete. Bár a belépés elvben nem volt kötelező, nagyobb földterület semmiképpen nem maradhatott magánkézben - az a kulákság vádját vonta maga után -, a kisebb földön gazdálkodók a terménybeadási kényszert kísérő masszív hatósági erőszak ellenére vonakodtak belépni a szövetkezetekbe, mert ott a jobb géppark ellenére a legképtelenebb okokból kitűzött folyamatos munkaversenyek, munkafelajánlások, táj- és hagyományidegen termelési kvóták, kötelező békeülések, kötelező kultúrprogramok, a pártfunkcionáriusi jelenlét és a nem szűnő politikai agitáció tarkította az egyébként is nehéz mezőgazdasági munkát. Térképünk a következő években végrehajtandó további tápióbicskei szövetkezesítés alkalmából készült, és felméri a települést övező külterület dűlőit. Egyes dűlőelnevezések a jellemző művelési ágra is utalnak (Kenderföldek, Erdővölgyi dűlő, Öreghegyi szőlők, Felsőrét és Nagykert). Dűlő-felmérési térképünk a község belterületét értelemszerűen üresen hagyja, ám az úthálózat feltűnik a térképen, mely Tápióbicske teljes határát ábrázolja. Korabeli híradásokból tudható, hogy a falu családjai a továbbiakban is igen lassú ütemben csatlakoztak a szövetkezetekhez, a folyamat csak az 1960-as évek elejére fejeződött be. Halvány címfeliratozás a jobb alsó sarokban, térképünk szélén kisebb szakadások, jobb oldalán kisebb foltosság, apró hiány és gyűrődések. Közepes állapotú térképlap.
[Térkép] Szentendre város északi végeinek, Boldogtanya és Kisboldogtanya nevű városrészének előzetes parcellázási terve. Mérték: 1:2,880. (1967) [Szentendre, 1967]. Vörös és fekete tussal húzott parcellázási térképkézirat. Mérete: 520x520 mm egy 630x590 mm méretű pausz térképlapon. Erősen szakadt Térkép-kéziratunk értékes adattal szolgál Szentendre kora-Kádár-kori urbanizációs történetéhez. Szentendre, a patinás kisváros az első világháború előtt még az ország egyik legkisebb lélekszámú városa volt, lakossága a trianoni döntés után nőtt meg számottevően, amikor Erdélyből számosan költöztek ide, valamint a város szépségét felfedező művészek is mind többen. 1965 környékén azonban még nem indult meg a város rohamos fejlődése, ekkoriban nagyjából tízezren lakták a várost. 1967-ből származó előzetes parcellázási tervünk azonban arra mutat rá, hogy az igények növekedésével a város két legészakabbi területét, az 1934-ig Leányfaluhoz tartozó, a Visegrádi-hegységre meredeken felfutó Boldogtanya és Kisboldogtanya nevű területeket - korábbi gyümölcsösöket - dobra verte a helyi pártvezetés, így megkezdődhetett Szentendre legészakabbi területeinek parcellázása. Tussal rajzolt, ceruzás számozással kiegészített térképünk vörös színnel a térség parcellázásra szánt területeit mutatja, az utcahálózat megegyezik a maiakkal, ám térképvázlatunkon az utcák még csupán számneveket viselnek. Térképünk határait délen a rendkívül kanyargós Szivárvány utcát is magába foglaló Sziklás-patak völgye és azon túl a mai Barackvirág utca, nyugati határán előbb a Visegrádi-hegység utolsó gyümölcsösei és rétjei, a Sas-kő és a Nagy-Malom-hegy erdői, majd a mai Szikla és Holló utca található, északon a Ravasz László püspök utca húzódik, északkeleten a Kádár János nyaralójaként működő, erdővel övezett Sorg-villa határvonala harap ki a felmérési területből egy méreteset (a Leányfalui építmény környékét nem érinthette parcellázás), majd a keleti határ a Boldogtanyai út, a Zerge utca után a Szitakötő utca mentén húzódik, végül a területet a Sziklás-patak folyása zárja délkeleten. A felosztás meglepő vonása, hogy a nyaralóövezet nyugati irányban azóta csak csekély mértékben terjeszkedett, feltehetően az ott fekvő Nemzeti Park létrejötte akadályozta meg a további hegyi ingatlanfejlesztést Boldogtanya kerületben (a tiltás a délebbre fekvő Kisboldogtanyát nem érintette, az ottani hegycsúcs, a Kis-Malom-hegy vidéke azóta beépült). Címfeliratozás nélküli térképkéziratunk jobb felső sarkán és jobb szélén a szövegtükröt nem érintő hiány, szélein kisebb szakadásnyomok, javítások, felül kisebb kézi számítások. Emlékezetes ingatlanfejlesztési korlenyomat. Erősen szakadt térképlap.
[Térkép] Szentendre város kiosztási vázrajza. Parcellázási terv a város Kisboldogtanya nevű gyümölcsösében. Mértéke: 1:2,880. (1967) Szentendre, 1967. Vörös és fekete tussal húzott parcellázási térképkézirat. Mérete: 250x180 mm egy 335x240 mm méretű pausz térképlapon. Térkép-kéziratunk értékes adattal szolgál Szentendre kora-Kádár-kori urbanizációs történetéhez. Szentendre, a patinás kisváros az első világháború előtt még az ország egyik legkisebb lélekszámú városa volt, lakossága a trianoni döntés után nőtt meg számottevően, amikor Erdélyből számosan költöztek ide, valamint a város szépségét felfedező művészek is mind többen. 1965 környékén azonban még nem indult meg a város rohamos fejlődése, ekkoriban nagyjából tízezren lakták a várost. 1967-ből származó előzetes parcellázási tervünk azonban arra mutat rá, hogy az igények növekedésével a város két legészakabbi területét, az 1934-ig Leányfaluhoz tartozó, a Visegrádi-hegységre meredeken felfutó Boldogtanya és Kisboldogtanya nevű területeket - korábbi gyümölcsösöket - dobra verte a helyi pártvezetés, így megkezdődhetett Szentendre legészakabbi területeinek parcellázása. Tussal rajzolt, ceruzás számozással kiegészített térképünk vörös színnel Kisboldogtanya gyümölcsösének parcellázásra szánt területeit mutatja, az utcahálózat megegyezik a maiakkal, ám térképvázlatunkon az utcák még csupán számneveket viselnek. Térképünkön az utcahálózaton kívül az egykori épületállomány is megtalálható, ennek nyomán kijelenthető, hogy térség a parcellázás idején jóformán lakatlannak számított, gazdasági épületek tűnnek fel rajta, ritkásan. Térképünk keleti határát a Szitakötő utca alkotja, valamint a Sziklás-patak erdője, déli részén rézsútosan találkozik a környék legelője és erdője, majd a mai Szivárvány utca írja le erős kanyarjait, a nyugati határon folytatódik a Szivárvány utca vonala, valamint a belőle elágazó Cserebogár, majd Rét utca, északon a Rét utca és az Irtás utca határvonala választja el Kisboldogtanya területét északi szomszédjától, Boldogtanyától. Térképünk tanúsága szerint ingatlanfejlesztésre kizárólag a terület legkeletebbi részét, nagyjából a terület egyötödét szánták, a helyzet azóta kissé változott, mára nagyjából a terület fele szolgál nyaralóként vagy állandó lakhelyént, a térképvázlatunk közepét jelenti 534 és 536 számmal jelölt térségek benépesültek, ám a legdélebbi rész, a Sziklás-patak völgye beépítetlen maradt (537), illetve északon az 530-as és 532-es rész tájsebeit (kőbányáját) felszámolták, a vidék azóta is zöldövezetként funkcionál. Címfeliratozás fent, középen. Emlékezetes ingatlanfejlesztési korlenyomat. Jó állapotú térképlap.
[Térkép] Bénye község átnézeti térképe. Mértéke: 1: 10,000. (1963 körül). [Budapest, 1963 körül] [ny. n.] Stencilezett térképmásolat. Mérete: 480x560 mm egy 650x700 mm méretű térképlapon. A mezőgazdaság kollektivizálása jegyében az 1940-es évek végétől állami gazdaságok és termelőszövetkezetek kezébe jutott az ország földterülete. A jelentősebb kutatói és mérnöki állománnyal is bíró állami gazdaságok területe az 1959-1960. évi fúziók révén folyamatosan bővült. Térképünk feltételezhetően ezen időszak felmérési munkálatainak gyümölcse, mely a Monori Állami Gazdaság és a bényei Népfront termelőszövetkezet tulajdonában álló földek dűlőfelosztását ábrázolja, úthálózati részletekkel. Mezőgazdasági térkép lévén a Pest megyei település belterületét üresen hagyja, ám a határ dűlői pontosan dokumentáltak, néhány felirat pedig a felszínformákra, illetve a termelési ágazatokra is utal (Fazekashegy, Temetőhegy, Pipishalom; Lomenvölgy, Régi szőlők, Régi kertek.) Térképünkön halvány foltosság, felső és alsó szélein apró szakadásnyomok. Jó állapotú térképlap.
Die Webseite von Darabanth GmbH nutzt Cookies, um Ihnen die bestmögliche Surferfahrung zu garantieren. Durch das Weitersurfen auf dieser Webseite stimmen Sie der Verwendung der Cookies automatisch zu.
Darabanth Auktionshaus GmbH.
![[Térkép] Tápióbicske község határának átnézeti térképe. Mértéke: 1:10,000. (1952) Budapest, 1952. Stencilezett térképmásolat, mérete: 870x740 mm egy 1210x995 mm méretű térképlapon. A mezőgazdaság kollektivizálása jegyében az 1940-es évek végétől állami gazdaságok és termelőszövetkezetek kezébe jutott az ország földterülete. Bár a belépés elvben nem volt kötelező, nagyobb földterület semmiképpen nem maradhatott magánkézben - az a kulákság vádját vonta maga után -, a kisebb földön gazdálkodók a terménybeadási kényszert kísérő masszív hatósági erőszak ellenére vonakodtak belépni a szövetkezetekbe, mert ott a jobb géppark ellenére a legképtelenebb okokból kitűzött folyamatos munkaversenyek, munkafelajánlások, táj- és hagyományidegen termelési kvóták, kötelező békeülések, kötelező kultúrprogramok, a pártfunkcionáriusi jelenlét és a nem szűnő politikai agitáció tarkította az egyébként is nehéz mezőgazdasági munkát. Térképünk a következő években végrehajtandó további tápióbicskei szövetkezesítés alkalmából készült, és felméri a települést övező külterület dűlőit. Egyes dűlőelnevezések a jellemző művelési ágra is utalnak (Kenderföldek, Erdővölgyi dűlő, Öreghegyi szőlők, Felsőrét és Nagykert). Dűlő-felmérési térképünk a község belterületét értelemszerűen üresen hagyja, ám az úthálózat feltűnik a térképen, mely Tápióbicske teljes határát ábrázolja. Korabeli híradásokból tudható, hogy a falu családjai a továbbiakban is igen lassú ütemben csatlakoztak a szövetkezetekhez, a folyamat csak az 1960-as évek elejére fejeződött be. Halvány címfeliratozás a jobb alsó sarokban, térképünk szélén kisebb szakadások, jobb oldalán kisebb foltosság, apró hiány és gyűrődések. Közepes állapotú térképlap.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3249436.jpg)
![[Térkép] Szentendre város északi végeinek, Boldogtanya és Kisboldogtanya nevű városrészének előzetes parcellázási terve. Mérték: 1:2,880. (1967) [Szentendre, 1967]. Vörös és fekete tussal húzott parcellázási térképkézirat. Mérete: 520x520 mm egy 630x590 mm méretű pausz térképlapon. Erősen szakadt Térkép-kéziratunk értékes adattal szolgál Szentendre kora-Kádár-kori urbanizációs történetéhez. Szentendre, a patinás kisváros az első világháború előtt még az ország egyik legkisebb lélekszámú városa volt, lakossága a trianoni döntés után nőtt meg számottevően, amikor Erdélyből számosan költöztek ide, valamint a város szépségét felfedező művészek is mind többen. 1965 környékén azonban még nem indult meg a város rohamos fejlődése, ekkoriban nagyjából tízezren lakták a várost. 1967-ből származó előzetes parcellázási tervünk azonban arra mutat rá, hogy az igények növekedésével a város két legészakabbi területét, az 1934-ig Leányfaluhoz tartozó, a Visegrádi-hegységre meredeken felfutó Boldogtanya és Kisboldogtanya nevű területeket - korábbi gyümölcsösöket - dobra verte a helyi pártvezetés, így megkezdődhetett Szentendre legészakabbi területeinek parcellázása. Tussal rajzolt, ceruzás számozással kiegészített térképünk vörös színnel a térség parcellázásra szánt területeit mutatja, az utcahálózat megegyezik a maiakkal, ám térképvázlatunkon az utcák még csupán számneveket viselnek. Térképünk határait délen a rendkívül kanyargós Szivárvány utcát is magába foglaló Sziklás-patak völgye és azon túl a mai Barackvirág utca, nyugati határán előbb a Visegrádi-hegység utolsó gyümölcsösei és rétjei, a Sas-kő és a Nagy-Malom-hegy erdői, majd a mai Szikla és Holló utca található, északon a Ravasz László püspök utca húzódik, északkeleten a Kádár János nyaralójaként működő, erdővel övezett Sorg-villa határvonala harap ki a felmérési területből egy méreteset (a Leányfalui építmény környékét nem érinthette parcellázás), majd a keleti határ a Boldogtanyai út, a Zerge utca után a Szitakötő utca mentén húzódik, végül a területet a Sziklás-patak folyása zárja délkeleten. A felosztás meglepő vonása, hogy a nyaralóövezet nyugati irányban azóta csak csekély mértékben terjeszkedett, feltehetően az ott fekvő Nemzeti Park létrejötte akadályozta meg a további hegyi ingatlanfejlesztést Boldogtanya kerületben (a tiltás a délebbre fekvő Kisboldogtanyát nem érintette, az ottani hegycsúcs, a Kis-Malom-hegy vidéke azóta beépült). Címfeliratozás nélküli térképkéziratunk jobb felső sarkán és jobb szélén a szövegtükröt nem érintő hiány, szélein kisebb szakadásnyomok, javítások, felül kisebb kézi számítások. Emlékezetes ingatlanfejlesztési korlenyomat. Erősen szakadt térképlap.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3249447.jpg)
![[Térkép] Szentendre város kiosztási vázrajza. Parcellázási terv a város Kisboldogtanya nevű gyümölcsösében. Mértéke: 1:2,880. (1967) Szentendre, 1967. Vörös és fekete tussal húzott parcellázási térképkézirat. Mérete: 250x180 mm egy 335x240 mm méretű pausz térképlapon. Térkép-kéziratunk értékes adattal szolgál Szentendre kora-Kádár-kori urbanizációs történetéhez. Szentendre, a patinás kisváros az első világháború előtt még az ország egyik legkisebb lélekszámú városa volt, lakossága a trianoni döntés után nőtt meg számottevően, amikor Erdélyből számosan költöztek ide, valamint a város szépségét felfedező művészek is mind többen. 1965 környékén azonban még nem indult meg a város rohamos fejlődése, ekkoriban nagyjából tízezren lakták a várost. 1967-ből származó előzetes parcellázási tervünk azonban arra mutat rá, hogy az igények növekedésével a város két legészakabbi területét, az 1934-ig Leányfaluhoz tartozó, a Visegrádi-hegységre meredeken felfutó Boldogtanya és Kisboldogtanya nevű területeket - korábbi gyümölcsösöket - dobra verte a helyi pártvezetés, így megkezdődhetett Szentendre legészakabbi területeinek parcellázása. Tussal rajzolt, ceruzás számozással kiegészített térképünk vörös színnel Kisboldogtanya gyümölcsösének parcellázásra szánt területeit mutatja, az utcahálózat megegyezik a maiakkal, ám térképvázlatunkon az utcák még csupán számneveket viselnek. Térképünkön az utcahálózaton kívül az egykori épületállomány is megtalálható, ennek nyomán kijelenthető, hogy térség a parcellázás idején jóformán lakatlannak számított, gazdasági épületek tűnnek fel rajta, ritkásan. Térképünk keleti határát a Szitakötő utca alkotja, valamint a Sziklás-patak erdője, déli részén rézsútosan találkozik a környék legelője és erdője, majd a mai Szivárvány utca írja le erős kanyarjait, a nyugati határon folytatódik a Szivárvány utca vonala, valamint a belőle elágazó Cserebogár, majd Rét utca, északon a Rét utca és az Irtás utca határvonala választja el Kisboldogtanya területét északi szomszédjától, Boldogtanyától. Térképünk tanúsága szerint ingatlanfejlesztésre kizárólag a terület legkeletebbi részét, nagyjából a terület egyötödét szánták, a helyzet azóta kissé változott, mára nagyjából a terület fele szolgál nyaralóként vagy állandó lakhelyént, a térképvázlatunk közepét jelenti 534 és 536 számmal jelölt térségek benépesültek, ám a legdélebbi rész, a Sziklás-patak völgye beépítetlen maradt (537), illetve északon az 530-as és 532-es rész tájsebeit (kőbányáját) felszámolták, a vidék azóta is zöldövezetként funkcionál. Címfeliratozás fent, középen. Emlékezetes ingatlanfejlesztési korlenyomat. Jó állapotú térképlap.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3249449.jpg)
![[Térkép] Bénye község átnézeti térképe. Mértéke: 1: 10,000. (1963 körül). [Budapest, 1963 körül] [ny. n.] Stencilezett térképmásolat. Mérete: 480x560 mm egy 650x700 mm méretű térképlapon. A mezőgazdaság kollektivizálása jegyében az 1940-es évek végétől állami gazdaságok és termelőszövetkezetek kezébe jutott az ország földterülete. A jelentősebb kutatói és mérnöki állománnyal is bíró állami gazdaságok területe az 1959-1960. évi fúziók révén folyamatosan bővült. Térképünk feltételezhetően ezen időszak felmérési munkálatainak gyümölcse, mely a Monori Állami Gazdaság és a bényei Népfront termelőszövetkezet tulajdonában álló földek dűlőfelosztását ábrázolja, úthálózati részletekkel. Mezőgazdasági térkép lévén a Pest megyei település belterületét üresen hagyja, ám a határ dűlői pontosan dokumentáltak, néhány felirat pedig a felszínformákra, illetve a termelési ágazatokra is utal (Fazekashegy, Temetőhegy, Pipishalom; Lomenvölgy, Régi szőlők, Régi kertek.) Térképünkön halvány foltosság, felső és alsó szélein apró szakadásnyomok. Jó állapotú térképlap.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/2/3248421.jpg)
