Berczeller Rudolf Rezső (1912 - 1992): Fotelben ülő. Bronz, jelzés nél...

Berczeller Rudolf Rezső (1912 - 1992): Fotelben ülő. Bronz, jelzés nélkül. m: 18 cm. "1927-1931: Iparrajziskola; 1931-1932: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere Vaszary János. 1971-től kezdve rendszeresen részt vett a pécsi Országos Kisplasztikai Biennálékon. Budapesten élt. 1981: Munkácsy-díj; 1981: VII. Országos Kisplasztikai Biennálé, I. díj; 1988: érdemes művész. Festőnek készült, de ? nem utolsósorban Szöllősi Endre hatására és segítségével ? szobrász lett belőle. Első munkái kisplasztikák és portrék; belőlük fejlesztette ki az 1950-es és 1960-as években, még mindig kisplasztikai keretek között, jellegzetes témáit, melyek az embertömeget konstrukcióként, gépként, vagy éppen bonyolult szörnyetegként interpretálják (felvonulók, harcolók, táncolók stb.). Közel állt hozzá ekkortájt Vilt Tibor szobrászata. Mintaképeit azonban az archaikus korokból, illetve a régebbi művészetből választotta, foglalkoztatta az egyiptomi szobrászat, prekolumbián kultúra, India művészete, Grünewald és a középkori szárnyasoltárok festészete és szobrászata. Noha elhelyezésre került néhány köztéri plasztikája, mindvégig a monumentalitás nyűgözte le. Első nagyméretű műveit fából készítette, ilyenek a Dózsa (1972) vagy a Karóbahúzott (1968-69) ? az előbbi évtizedekkel később tönkrement, utóbbi a middelheimi múzeumban (Antwerpen) található. A nagyatádi faszobrászati szimpóziumra hatalmas híd szobrot készített. A hagyományos anyagok mellett különös anyagokkal is kísérletezett, mint pl. horganyhálóval. Utóbbiból alkotta meg az 1980-as években döbbenetes Nyomorékok-sorozatát (ehhez hatalmas szénrajz-vázlatokat is készített). Élénken foglalkoztatta a testi szenvedés (akasztottak, kivégzettek, szülő nők, testi fogyatékosok) és a kataklizmák, katasztrófák, az Apokalipszis víziója. Élete végén a Fővárosi Képtár, Budapest templomterében vagy a Magyar Nemzeti Galéria kupolája alatt felfüggesztve szerette volna megvalósítani 32 angyalfigurából álló szoborcsoportját."