Szenczi Molnár Albert: Dictionarium Ungarico-Latinum. Innumeris vocibu...

Szenczi Molnár Albert: Dictionarium Ungarico-Latinum. Innumeris vocibus Ungaricis formulisque loquendi Latine redditis. Cui inspersa sunt usitatiora proverbia Ungarica, cum aequipollentibus adagiis Latinis: Quae omnia sub initiali, vel praecipua adagionis Ungaricae voce facile reperiuntur. Nunc tertium lucopletatum. [Harmadik, átdolgozott kiadás.]
[Frankfurt am Main] Francofurti, 1644. Typis Antonii Hummii, Sumptibus Wolfgangi Endteri. 308 p.
Példányunk belívéből egy, a végéről 30 levél hiányzik. (Kötetünk a 308. oldallal befejeződik - magyar-latin szótárunk teljes terjedelme a mellékletek nélkül 368 oldal.)
A döntően külföldön működő Szenczi Molnár Albert (1574-1634) református nyelvész, szótár- és nyelvtaníró, műfordító egész munkásságát a magyar tudományosság fejlesztésének szánta, személyében az egyetlen korabeli protestáns tudóst tisztelhetjük, akinek munkásságáról az ellenreformáció vezető alakja, Pázmány Péter is elismerően nyilatkozott. A felváltva németországi és erdélyi központokban tartózkodó Szenczi Molnár Albert legnagyobb, korszakos munkájának latin nyelven írt magyar nyelvtanát, illetve latin-magyar, magyar-latin szótárát tekinthetjük, mindkét munka évszázadokig volt használatban. Latin-magyar és magyar-latin szótára az első olyan szótár, amely szóanyagát nem tematikusan, hanem betűrendben közli. Az először 1604-ben, Nürnbergben megjelenő, latin-magyar és magyar-latin részekből összeálló szótár számos újrakiadást ért meg, anyaga pedig egyre bővült, idővel a szótári tövek szóbokrait, szinonimáit és kifejezéseit is tartalmazta, és korának színvonalán állva már retorikai, poétikai és műszaki kifejezéseket is tartalmazott. Önmagában is megálló magyar-latin szótárunk az 1611. és 1621. évi kiadások utáni harmadik, átdolgozott, frankfurti kiadásból való.
Az előzéken régi latin nyelvű jegyzet, példányunk címlapján régi tulajdonosi bejegyzés, alsó sarkán kisebb pótlás. Néhány levél sarkán apró hiány, a legtöbb levél szélén, apró, a szövegtükröt alig érintő lapszéli pótlás, az utolsó 18 levélen nagyobb pótlás. Példányunk oldalain halvány foltosság.
RMNY III, 2099. VD17 1:070427T.
XX. század második felében készült félbőr kötésben.