Paizs László (1935-2009): 56-os emlékmű terv I. Műgyanta. 53 × 32 cm. ...

Paizs László (1935-2009): 56-os emlékmű terv I. Műgyanta. 53 × 32 cm. "A budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult. Z. Gács György, Rákosy Zoltán, Szentiványi Lajos voltak a mesterei. Allegorikus alakokat (sgraffito) formázott az Odry Színpad számára 1958-ban. A korszakban divatos murális munkák kivitelezésében vett részt már főiskolás éveiben is mesterei és Fónyi Géza, Konecsni György, Domanovszky Endre mellett. Végzős korában, 1959-ben éppen egy Mozaik című murális munkát készített diplomamunkaként a korabeli Kertészeti Egyetem részére. Az 1960-as évek elején a korban szokásos hagyományos realista felfogású olajképeket festett, de pár év múltán Olaszországban az 1964-es velencei biennálé amerikai pavilonjában megismerkedett a pop art irányzattal, s ennek jegyében alkotott, ezen textil, fém és bőranyagú varrottas képeit eleinte nem engedte tárlatra a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületének (FKSE) zsűrije. 1961 óta volt kiállító művész, elsősorban hazai, de számos nyugat-európai országban (NSZK, Olaszország, Dánia, Franciaország) rendezett tárlaton is megmérette magát. Az 1970-es évektől már kiállíthatta itthon is pop art-os objektjeit, egyik legnevezetesebb A trónörököspár politikai gyilkosság áldozata lett: 1914 (1970), mely alkotás plexiüvegből, újságpapírból és szarvasbogarakból készült.[3] Később főként átlátszó plexitömbökből dolgozott, s a legkülönbözőbb, a témát találóan kifejező alapanyagokat használt hozzá, például ruhacsipeszt A szegedi egyetemisták emlékére (1956. október 26.) című képhez vagy például szemüveget Nagy Imre arcmásának felidézéséhez. Az 1980-as évektől köztéri színezett, konstruktív, nagy méretű poliészter szobrai igen népszerűek voltak, számos hazai és külföldi megrendelést kapott, le is szállította azokat. Organikus plasztikájú bronzszobrokat is mintázott, köztük a Thália Színház épületszobra, életnagyságú allegorikus női figura (1997). Színes poliészter táblaképeket is alkotott roncsolt felülettel, mintha régészeti leletek vagy atomtámadás utáni szurrogátumok lennének. A mindig megújulni képes művész az 1990-es években korábbi roncsolt táblaképeire emlékeztető nagy méretű egyedi grafikákat készített, melyeken az emberi alakok már kizárólag nonfiguratívak. "