Jankovics Marcell (1941-2021): Jelenet Az ember tragédiája c. 2011-es animációs filmből. JM eredeti rajza autográf feljegyzésével. Ceruza, pausz. 33x30 cm
Majoros Károly (1867-) festő, grafikus, üvegfestő (művei pl.: marosvásárhelyi kultúrpalota, az egri székesegyház és budapesti Városmajori templom) tervrajza, vegyes technika, papír, kartonra kasírozva, pecséttel jelzett, 28×13 cm
1977 Bernáth(y) Sándor (1949-2012) asztali naptára autográf programbeírásaival, munkák, találkozók feLugossy Lászlóval, Wahorn Andrással, híres fotó- és szobrászművészekkel, valamint a Fiatal Művészek Klubja vitaestjei
cca 1920 Nemzeti Ereklye Bizottság: "Ércbulla" Nagy-Magyarország vármegyéiből származó földet tartalmazó rézszelencével. "NEMZETI EREKLYE - HATVANHÁROM VÁRMEGYÉNK VÉRREL, VEREJTÉKKEL ÁZTATOTT FÖLDJÉBŐL, HŰSÉGGEL ŐRIZZÜK E NÉHÁNY PORSZEMET. - 100 ÉVES JUSSUNK, IGAZSÁGUNK MEGSZENTELT PECSÉTJE EZ. - EZ A FÖLD, MELYEN ANNYISZOR APÁID VÉRE FOLYT." 7x10 cm
cca 1700 II. Rákóczi Ferenc fejedelem levele Bogyára, Horváth Julianna Brigittának birtok ügyben. Rákóczi Ferenc autográf aláírásával és viaszpecsétjével.
Gömbös Gyula (1886-1936) miniszterelnök fokosa, helyettese, vitéz berethei Marton Béla (1896-1960) katonatiszt, szélsőjobboldali politikus ajándéka. Acél fokos, Gömbös Gyula aranyozott családi címerével, valamint felirattal "A hűséges baráttól Nagyméltóságú Gömbös Gyula miniszterelnök Úrnak "vitéz Marton Béla 1932 október" Az acél fejben díszített réz betétekkel, a fában virágmintás és geometrikus réz berakásokkal. 79 cm Az ajándékozó Marton Béla főhadnagyként szolgált az első világháborúban. A háború után részt vett a MOVE (Magyar Országos Véderő Egyesület) létrehozásában, majd annak titkára, később elnöke lett. A Tanácsköztársaság idején Bécsbe szökött, ahol bekapcsolódott a magyar Antibolsevista Comité munkájába. 1931-ben az Egységes Párt (1932-től: Nemzeti Egység Pártja) színeiben lett országgyűlési képviselő. 1932-től 1936-ig pártja ügyvezető főtitkára volt és Gömbös Gyula helyetteseként irányította a párt vidéki szervezeteinek létrehozását. 1945-ben elhagyta Magyarországot. 1948-ban távollétében háborús bűnösként 15 évi fegyházra ítélte a népbíróság. 1947-ben Ausztriában megalakította a Bolsvizmus-Elleni Nemzeti Erők (BENE) nevű szervezetet, melynek elnöke lett.
1957 Hódmezővásárhelyi majolikagyár KISZ nagy méretű selyem zászló. Kádár címerrel 140x90 cm 1957 Hódmezővásárhely majolica factory KISZ large communist silk flag. With Kádár coat of arms 140x90 cm
[Kézirat] Jókai Mór "Egy az Isten" című regénye eredeti szerzői kéziratának két oldal terjedelmű részlete, Feszty Masa grafikusművésznek (Jókai Mór rokonának) évtizedekkel későbbről származó ajándékozási bejegyzésével (1877/1942). Kelt: Budapesten, 1877-ben. Egyetlen levél, mérete: 207x170 mm, két oldalán 22, illetve 23 beírt sorral. Jókai Mór az 1870-es években már munkamódszerévé tette, hogy regényei előtanulmányaként felkereste jövendőbeli regényei kulcshelyszíneit. 1875-ben folyóiratokban hírt adott arról, hogy következő regénye a Torockó környéki erdélyi unitáriusok világában fog játszódni. A színes néprajzú torockói székely közösséget 1876-ban látogatta meg, az itt töltött négy nap alatt jócskán feltöltekezett helyi népszokásokból és legendákból, melyeket kiválóan beillesztett műve korai tervezetébe. Az 1876-ban kezdett torockói regény munkálatait 1877 májusában fejezte be, a regény kötet formájában még ebben az évben megjelent. Két oldalnyi terjedelmű eredeti kéziratunk a regény második részének XVIII. fejezetéből való. A rendkívül jól olvasható kézirat és a nyomtatott változat között minimálisak az eltérések, egyben rávilágítanak Jókai munkamódszerének könnyedségére, amennyiben évtizedes gyakorlaton edzett regényprózája szinte nyomdakészen került lejegyzésre. Az alábbiakban közöljük az eredeti kéziratszöveget, [kapcsos zárójelekben mutatva] a szerző igen csekély számú javítását, kihúzásait, illetve betoldásait: "[F]érfialak, mintha nyakszirten ütötték volna, a feje előrerezzent, az ina megcsuklott alatta; melléből az elszörnyedés hangja hördült fel. Ő maga látott meg valamit, amitől meg kellett rettennie. Mint mikor az őzet kergető leopárd az oroszlán fészkére bukkanik. A két hölgy is hátratekintett, s aztán mind a kettő elkezdett futni. Visszanyerte már lábainak gyorsaságát, s amíg csak odáig nem ért, folyvást kiáltá [öröm és] a szabadulás örömsikoltásával e nevet: Manassé!", amíg csak odáig nem ért, hogy a [másik] szerető alak két karjába vethesse magát. Az idegen férfialak pedig megfordult, hátratekintett, onnan fölül Áron közelített felé ölnyi szökésekkel ugrálva le a szikláról; nem sok ideje volt az elhatározásra [:], eldobta a kaszát a kezéből, s lerohant a Székelyvár árkának meredélyén, mely [omlatag] görgeteg kőomladványokon keresztül, nyaktörő ösvényképp egyenesen a torockói völgybe vezet. -- Mitől ijedtetek úgy meg? szólt Manassé, nevetésre fogva a dolgot, s törekedve a két gyermek arcán ismét helyrecsókolni a jókedv rózsáit. Azok alig bírták a nagy pihegéstől elmondani, hogy egy félelmes alak mennyire megrémíté őket, [de] hogy ki[nek az] arcvonásaira emlékeztetett ez oláh földész, azt egyik sem mondta ki. -- Bohók, ti! -- Szénatolvaj volt. A hidasi Geszteg fennsíkján termő fű miatt Mátyás király óta patvarkodnak az aranyosi székelyek meg a szomszédok egymással, s amelyik hamarább levághatja, az viszi el. Ez is bizonyosan füvet orozni jött ide, s mi elriasztottuk szépen. Nézzétek, még a kaszáját is eldobta ijedtében. A két hölgy aztán, Manassé karjaiba kapaszkodva, visszament addig a helyig, ahol az elmenekült alak kaszája hevert. Manassé fölvette azt, s megnézte. -- Ez a kasza is itt készült nálunk. Rajta a hámorunk jegye. A nyele tele[van] van rovással; az oláh az aratórészt faragta [fel] föl rá. Az a férfi pedig, aki a kaszát itt hagyta, messze lent halad már a meredek ösvényen. A felén túl lehetett már. Ez alatt nagy lelkendezve megérkezett Áron bátya. Egész veres volt az arca a futástól, s a szemei vérrel voltak áterezve. A kalapját is elhajítá valahol, hogy könnyebben futhasson. Egyre kiabált a sziklaárokban futó alak után, hogy álljon meg[:], s a két hölggyel nem törődött, hisz azok jó helyen vannak már, Manassé szárnyai alatt; hanem amint odaért az árok torkolatához, felkapott egy roppant szikladarabot, s azt [a futónak] utána hajítá. -- Szent Isten atyám! -- sikolta föl Anna. -- Mit tettél, Áron? Ha utoléri az a kő? -- De utoléri bizony, s ha eltalálja, még majd segít is? Az értékes Jókai-kéziratot Feszty Masa grafikusművész (1894-1979), Jókai Mór fogadott leányának, Jókai Rózának és Feszty Árpádnak gyermeke ajándékozta tovább, a kézirat lapszélén elhelyezett ajándékozó sorok kíséretében: "Jókai Mór kézírása. Máriának és Gézának igaz szeretettel öreg barátjuk, Masa (néni). 1942. jan. 1-én." A kiválóan olvasható eredeti kéziratlapon apró foltosságok, hajtogatásnyom, illetve a hátoldal sarkán apró, mindösszesen egyetlen szót érintő kopás. Jó állapotú lap.
Darabanth Kft. a weboldalán cookie-kat használ annak érdekében, hogy a weboldal a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. Amennyiben Ön folytatja a böngészést a weboldalunkon, azt úgy tekintjük, hogy nincs kifogása a tőlünk érkező cookie-k fogadása ellen.
Darabanth Aukciósház
![[Kézirat] Jókai Mór "Egy az Isten" című regénye eredeti szerzői kéziratának két oldal terjedelmű részlete, Feszty Masa grafikusművésznek (Jókai Mór rokonának) évtizedekkel későbbről származó ajándékozási bejegyzésével (1877/1942). Kelt: Budapesten, 1877-ben. Egyetlen levél, mérete: 207x170 mm, két oldalán 22, illetve 23 beírt sorral. Jókai Mór az 1870-es években már munkamódszerévé tette, hogy regényei előtanulmányaként felkereste jövendőbeli regényei kulcshelyszíneit. 1875-ben folyóiratokban hírt adott arról, hogy következő regénye a Torockó környéki erdélyi unitáriusok világában fog játszódni. A színes néprajzú torockói székely közösséget 1876-ban látogatta meg, az itt töltött négy nap alatt jócskán feltöltekezett helyi népszokásokból és legendákból, melyeket kiválóan beillesztett műve korai tervezetébe. Az 1876-ban kezdett torockói regény munkálatait 1877 májusában fejezte be, a regény kötet formájában még ebben az évben megjelent. Két oldalnyi terjedelmű eredeti kéziratunk a regény második részének XVIII. fejezetéből való. A rendkívül jól olvasható kézirat és a nyomtatott változat között minimálisak az eltérések, egyben rávilágítanak Jókai munkamódszerének könnyedségére, amennyiben évtizedes gyakorlaton edzett regényprózája szinte nyomdakészen került lejegyzésre. Az alábbiakban közöljük az eredeti kéziratszöveget, [kapcsos zárójelekben mutatva] a szerző igen csekély számú javítását, kihúzásait, illetve betoldásait: "[F]érfialak, mintha nyakszirten ütötték volna, a feje előrerezzent, az ina megcsuklott alatta; melléből az elszörnyedés hangja hördült fel. Ő maga látott meg valamit, amitől meg kellett rettennie. Mint mikor az őzet kergető leopárd az oroszlán fészkére bukkanik. A két hölgy is hátratekintett, s aztán mind a kettő elkezdett futni. Visszanyerte már lábainak gyorsaságát, s amíg csak odáig nem ért, folyvást kiáltá [öröm és] a szabadulás örömsikoltásával e nevet: Manassé!", amíg csak odáig nem ért, hogy a [másik] szerető alak két karjába vethesse magát. Az idegen férfialak pedig megfordult, hátratekintett, onnan fölül Áron közelített felé ölnyi szökésekkel ugrálva le a szikláról; nem sok ideje volt az elhatározásra [:], eldobta a kaszát a kezéből, s lerohant a Székelyvár árkának meredélyén, mely [omlatag] görgeteg kőomladványokon keresztül, nyaktörő ösvényképp egyenesen a torockói völgybe vezet. -- Mitől ijedtetek úgy meg? szólt Manassé, nevetésre fogva a dolgot, s törekedve a két gyermek arcán ismét helyrecsókolni a jókedv rózsáit. Azok alig bírták a nagy pihegéstől elmondani, hogy egy félelmes alak mennyire megrémíté őket, [de] hogy ki[nek az] arcvonásaira emlékeztetett ez oláh földész, azt egyik sem mondta ki. -- Bohók, ti! -- Szénatolvaj volt. A hidasi Geszteg fennsíkján termő fű miatt Mátyás király óta patvarkodnak az aranyosi székelyek meg a szomszédok egymással, s amelyik hamarább levághatja, az viszi el. Ez is bizonyosan füvet orozni jött ide, s mi elriasztottuk szépen. Nézzétek, még a kaszáját is eldobta ijedtében. A két hölgy aztán, Manassé karjaiba kapaszkodva, visszament addig a helyig, ahol az elmenekült alak kaszája hevert. Manassé fölvette azt, s megnézte. -- Ez a kasza is itt készült nálunk. Rajta a hámorunk jegye. A nyele tele[van] van rovással; az oláh az aratórészt faragta [fel] föl rá. Az a férfi pedig, aki a kaszát itt hagyta, messze lent halad már a meredek ösvényen. A felén túl lehetett már. Ez alatt nagy lelkendezve megérkezett Áron bátya. Egész veres volt az arca a futástól, s a szemei vérrel voltak áterezve. A kalapját is elhajítá valahol, hogy könnyebben futhasson. Egyre kiabált a sziklaárokban futó alak után, hogy álljon meg[:], s a két hölggyel nem törődött, hisz azok jó helyen vannak már, Manassé szárnyai alatt; hanem amint odaért az árok torkolatához, felkapott egy roppant szikladarabot, s azt [a futónak] utána hajítá. -- Szent Isten atyám! -- sikolta föl Anna. -- Mit tettél, Áron? Ha utoléri az a kő? -- De utoléri bizony, s ha eltalálja, még majd segít is? Az értékes Jókai-kéziratot Feszty Masa grafikusművész (1894-1979), Jókai Mór fogadott leányának, Jókai Rózának és Feszty Árpádnak gyermeke ajándékozta tovább, a kézirat lapszélén elhelyezett ajándékozó sorok kíséretében: "Jókai Mór kézírása. Máriának és Gézának igaz szeretettel öreg barátjuk, Masa (néni). 1942. jan. 1-én." A kiválóan olvasható eredeti kéziratlapon apró foltosságok, hajtogatásnyom, illetve a hátoldal sarkán apró, mindösszesen egyetlen szót érintő kopás. Jó állapotú lap.](https://static.darabanth.com/images_thumbs/3/3/3347166.jpg)
