Nagyméretű angyalfejes kaspó.
Eichwald, 19. sz. vége, festett, mázas porcelánfajansz, gazdag rokokós díszítéssel, aranyfestett virágdísszel, talpán masszába nyomott gyári jelzés (Eichwald) és 449-as formaszám, korának megfelelő állapotban, kopások, 54x53cm
A B. Bloch & Co. / Eichwald Porcelán Manufaktúra
1871-ben Bernhard Bloch megalapította a csehországi Eichwaldban található B. Bloch & Co. vállalatot. A vállalat dísz-, háztartási és asztali porcelánokat és agyagárut gyártott. A vállalat egyike volt azon vállalatoknak, amelyek a Kék Hagyma mintát gyártották.
B. Bloch jelentős majolikagyártó volt, azon kevés csehországi cégek egyike, amelyek az első világháború után is folytatták a majolikagyártást.
A vállalat 1920-ban az Eichwalder Porcelán- és Kályhagyár Bloch & Co. (Eichwalder Porzellan- und Ofenfabrik Bloch & Co.). A nevét 1940-ben ismét megváltoztatták Eichwald Porcelán-, Kályha- és Csempegyár Dr. Widera & Co.-ra. (Eichwalder Porzellan-, Ofen- und Wandplattenfabrik Dr. Widera & Co.). A II. világháború alatt a németek vették át az irányítást.
A II. világháború után az Eichwald Porcelán-, Kályha- és Csempegyár Dr. Widera & Co. a Dux Porcelánmanufaktúrával és a gróf Thun Porcelángyárral együtt Klosterie-ben a csehszlovák kormány államosította. Az új vállalat továbbra is használta a jogelőd vállalatok védjegyeit.
Fischer Ignácz Budapest, jardiniere, kézzel festett, aranyozott porcelánfajansz, jelzett "Fischer I. Budapest", füleinél restaurált, 42x11 cm, m:21 cm
Fischer Ignác Herenden tanulta a mesterséget, majd a kiegyezés évében 1867-ben Pesten megalapította saját fazekas manufaktúráját. A fantázia nem ismer határokat, és Fischer rengeteg dekoratív műkerámiát készített, amelyeket nagy mennyiségben exportáltak. Sok darabja eljutott az Egyesült Államokba is. Ezek az árucikkek fantáziadús alkotások voltak, amelyek magyar díszítőmotívumokon alapultak, de közép-keleti és keleti mintákat is beépítettek.
Fischer Ignác a magyarországi iparművészeti ismereteket édesapja tatai-tóvárosi kerámiagyárában szerezte. Ezt követően a szintén magyarországi herendi gyárban tökéletesítette és fejlesztette tovább kerámiaismereteit. Fische Ignác nem tartozik az eredeti herendi gyár második tulajdonosának, Farkasházi Fischer Móricnak a közvetlen leszármazottai közé.
Fischer 1864-ben saját műhelyt alapított Pesten. Eleinte csak más gyárak porcelántermékeinek festésével foglalkozott. Saját kerámiákat azonban 1867-től kezdve gyártott. Zsolnayhoz hasonlóan Fischer is díszesen díszített kerámiák gyártására szakosodott. Elsősorban az Ausztria-Magyarországon értékesített és exportra is eladott majolikaedényeivel volt sikeres. Fischer kínai motívumokkal díszített darabokat is készített, amelyeket az 1885-ös magyar kiállításon értékesített. Számos jelentős díjat sikerült elnyernie. Végül fia, Emil vette át az üzletet. De 1885-re, Fischer Emil irányítása alatt a gyár lassan veszíteni kezdett a tekintélyéből, és végül Pécsett található Zsolnay Gyár tulajdonába került. Egyesek azt állítják, hogy Zsolnay azért vásárolta fel a Fischert, hogy a saját javára kiszorítsa őket az üzleti piacról.
Gorka Géza (1894-1971): Halas kínálótál, Zsolnay korszak, 1946-47 körül. Mázas kerámia, jelzett, egyik fülénél szakszerű restaurálási nyomok, d: 16 cm, m: 6,5 cm
Darabanth Auction House
